Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-354

354. országos ülés 1912 nöki előterjesztéseket elővenni és a felett határozni. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mondom, megeshetik az az eset, hogy a házszabályok 239. §-a imperativ rendelkezéseinek nem tudunk eleget tenni, pedig e 239. §-szal kapcsolatban direkt alludálhatok a 204. §-ban foglalt intézkedésekre is. Mert miért mondja a 239. §. azt, hogy minden hónapban előterjesztendő az interpellácziók jegyzéke ? Azért, mert a 204. §. viszont imperative elrendeli, hogy a mmister adhat ugyan azonnal választ, de 30 napon belül feltétlenül köteles választ adni az interpelláczióra. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát ez a két szakasz egymással tökéletesen kongruens, s a mennyiben az elnök ur a 239. §. intézkedéseit minden hónap elsején be nem tartja, ez magában foglalja a 204. §-ban előirt azon kötelezettség megszegését is, a mely a ministerekre nézve a legkésőbbi 30 napos válaszadás tekintetében fennáll. (Zaj.) Nekem az a felfogásom, hogy addig, mig ezen, voltaképen a mai napi elnöki előterjesztések közé tartozó interpellácziós jegyzék-bemutatást el nem intézzük, addig semmi ezimen a más napról elmaradt akár elnöki előterjesztéseket, akár narrirendet elő nem vehetjük, hanem kötelességünk ezek tekintetében határozni és intézkedni, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) "• > Gr. Batthyány Tivadar: T. ház ! A házszabályokhoz és személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A házszabályok következő pontjai alapján kérek szót: A 197., 216., 239. és egyéb e vitába tartozó házszabálykérdésekhez vagyok kénytelen felszólalni. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Á mi azt a kérdést illeti, a melyet a t. elnök ur itt közbevetőleg felvetett, hogy majd ha itt határozathozatalra kerül a sor, a kérdést hogyan fogja feltenni, arra nézve meg vagyok nyugtatva azok után, a miket a t. elnök ur szives volt mondani, hogy t. i. az a bejelentése, a melyet ő tett, hogy hogyan fogja feltenni a kérdést, csak arra vonatkozik, hogy minket előzetesen tájékoztasson, hogy tehát annak idején, a mikor határozathozatalra kerül a sor, külön, konkrété fogja megtenni a maga indítványát a kérdés feltevése tekintetében. Mondom, a mi ezt illeti, erre nézve meg vagyok nyugtatva, hogy a t. elnök ur e nyilatkozata nem akar prejudikálni a kérdés föltevése körül támadható esetleges vitának vagy határozathozatalnak. Jól méltóztatnak ugyanis tudni, hogy akkor, a mikor a kérdés feltevésére kerül a sor, e felett házszabályaink értelmében, a mennyibén nem egyöntetű a felfog kérdés mikénti föltevésére, a szavazás mikénti megejtésére, a ház minden egyes tagjának joga van a kérdés feltevéséhez szót kérni és a maga véleményét, inditványát előterjeszteni. A mi már most azt a kérdést illeti, hogy a 239. szakasznak hogyan és miként feleljünk meg, itt, engedelmet kérek, én a t. elnök ur eljárásámárczius 1-én, pénteken. 247 ban határozott ellenmondást látok. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert, t. elnök ur, kétféleképen lehet felfogni (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a konkrét esetet, a mely engem a felszólalásra késztett. A tegnapi házhatározat és a megbeszélések alapján hozott napirendi megállapításra nézve a t. elnök ur ugy fogja fel a kérdést, hogy kvázi a ház kötelezettséget vállalt, hogy ma e kérdést tovább vitatjuk, esetleg fölötte határozunk. Szerinte ennek vágna elébe, ha ő a rendes napirendelőtti kérdéseket itt előterjesztené. Engedelmet kérek, ha a t. elnök ur rögtön a jegyzőkönyv hitelesítése után és a személyes kérdések elvégzése után, mielőtt az ő elnöki előterjesztéseit megtette volna, rögtön rátért volna arra a kérdésre, akkor a t. elnök urnak igaza lett volna. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Akkor-sem, de legalább logikus lett volna ! Gr. Batthyány Tivadar: Akkor, bocsánatot kérek, igaza lett volna, ha nem is a házszabály, de a logika szerint igaza lett volna arra nézve, hogy minden áron elsősorban azt a tegnapi megállapodást akarja effektuálni. De hogy a t. elnök ur megkezdi az elnöki előterjesztéseket, egyet elintéztet előzetesen, azután a helyett, hogy a továbbiakra menne át, egyszerűen beleékeli a tegnap függőben maradt kérdést, bocsánatot kérek, elnök ur, ezt lehetetlen helyeseim. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vagy méltóztatott volna rögtön a jegyzőkönyv után így eljárni, vagy pedig, ha megkezdte az elnöki előtejesztéseket, tessék most már erre nézve végigcsinálni, annál is inkább, mert erre kötelezve van. A házszabályok 239. §-a egészen imperative teszi ezt kötelességévé ! (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Annál inkább tartom szükségesnek, hogy a 239. §-nak megfelelően ma terjeszsze elő az elnök ur ezt a jegyzéket, mert egyrészt jól méltóztatik tudni, hogy mi szigorúan a házszabályokra bazirozva álláspontunkat (Ellenmondás jobbfelől.) hónapok óta sürgettük, szorgalmaztuk az interpellácziókra adandó válaszokat. Midőn a nyáron és az őszszel itt obstrukczió folyt, habár ismét csak a házszabályok sérelmével, de azzal történt mentegetőzés, hogy az obstrukcziót nem akarják táplálni azzal, hogy interpellácziókra válaszoljanak. Székely Ferencz igazságügyminister: Ugy van ! Gr. Batthyány Tivadar: örülök, hogy a legauthentikusabb koronatanú, az igazságügyminister ur igazat ad nekem helyeslésével. Ámde t. igazságügyminister ur, jól méltóztatik tudni, hogy lehetővé tettük legszélsőbb előzékenységünkkel azt, hogy itt a költségvetés tárgyaltassék, más javaslatok is letárgyaltassanak, egy fegyverszünet állapota állt be és igy méltán elvárhattuk volna, hogy az igen t. minister urak ezt a békés, fegyverszünetes állapotot felhasználják arra, hogy restancziáikat az interpelláczió terén pótolják. Nem tették. Most már nem áll fenn tehát az a kifogás, hogy az urak az obstrukczió miatt nem válaszoltak, hanem áll az a tény, hogy nyílt sérelmet kö-