Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-353

353. országos ülés 1912 február 29-én, csütörtökön. 215 Ezt a kijelentését teljesen értéktelenné, teszi és átlyukasztja az az ujabb gyakorlat, a melyhez most folyamodik. Fogadalmat tenni, — ez pedig az ő részéről fogadalomtétel volt, nemcsak magánbeszélgetések során, hanem nyilt ülésen is, mikor állását elfoglalta — és azután kieszelni (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) egyes apró fogásokat, a melyek kizárják ennek a fogadalomnak a megtartását, ez, mélyen t. elnök ur, bocsánatot kérek, de ki kell mondanom, nem egyezik meg azon egyéni bizalommal sem, a melylyel én ő iránta mindig viseltettem a tekintetben, hogy megtartja azt, a mit itt az ország szine előtt igért. Ez az én meggyőződésem szerint az ő kijelentéseiben foglalt biztositékot és megnyugtatásunkat az iránt, hogy az ő elnöklése alatt sem fog a házszabályok tekintetében az azokra nézve eddig követett törvényes és alkotmányos gyakorlattól eltérés inicziáltatni, teljesen illuzóriussá teszi, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A t. elnök ur tervszerűen követ egy rendszert, — ezt tapasztaljuk minden fázisából és jelenségéből mostani magatartásának — a mely rendszer oda tendál, hogy egyes, mint tegnap is mondottam, elmésségre valló kieszelésekkel igyekszik a házszabályok pozitív rendelkezését akként alkalmazni, hogy annak homlokegyenest ellenkező értelme nyerjen érvényt. A lényeg, t. képviselőház, az ő fejtegetésében a következő : Azt mondja : minden indítványt, a mely a ház előtt a fenforgó kérdésre nézve tétetik, a ház elintézése alá kell bocsájtani. Igaz, t. képviselőház, azonban az a kérdés, hogy milyen sorrendben, és itt van az a tőr, a melyet a kisebbség harczának vetni akarnak. (Ügy van ! ügy van! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) A t. elnök ur álláspontjának igazolására hivatkozik egy preczedensre. Hát én tökéletesen osztom ezen preczedens általános elbírálása tekintetében azt, a mit Polónyi Dezső t. képviselőtársam mondott. Először is miről volt szó akkor ? Szó volt arról, hogy horvát t. képviselőtársaink elfoglaltak egy álláspontot, a mely álláspontot mi kénytelenek voltunk abból a szempontból elbírálni, hogy az a magyar nyelvnek, a magyar állam területének egy bizonyos részén való érvényesülése ellen irányult. (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Egy kalap alá vonni azt az eljárást és a mi magunktartását, ez ellenkezik . . . (ügy van ! a szélsőbaloldalon. Zajos felkiáliásoJc jobbfelől: a házszabály egyforma !) . . . ez ellenkezik e háznak minden tradicziójával, a mely tradiczióról önök állítják, hogy önök akarják azt a maguk ultrakonzervatív felfogásával megvédelmezni és mi akarjuk tönkretenni bizonyos állítólagos nemzetellenes törekvésekkel, (ügy van! a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha önök ezt a két magatartást egy kalap alá foglalják, ezzel lehull a lepel. (Zaj a jobboldalon, ügy van! a baloldalon.) Az a magatartás, mondjuk az az obstrukczió folyt a magyar állam nyelvének érvényesülése eUen, a mi küzdelmünk pedig nemzeti érdekekért folyik. (Zajos felkiáltások jobbfelől : Auffenberg ! Bálijuk ! a szélsőbaloldalon.) De ezen általános szemponttól eltekintve is, magának annak a preczedensnek közelebbi vizsgálatába bocsátkozva, azt kell megállapítanunk, hogy az elnök ur teljesen tévesen hivatkozott arra, hogy értelmük és tartalmuk szerint összefoglalható rendelkezések együttesen biráltathassanak el és döntethessenek el e házban. T. ház ! Azok a kérdések, a melyekről most szó van, — mert nem egyről van szó. hanem öt különböző tagja részórcíl a háznak kérik a távozási engedélyt — olyan természetüek-e, hogy összetartozóknak, egybefoglalhatóknak tekinthetők-e 1 (Felkiáltások 'jobbfelől: Azonosak!) Semmiesetre sem, mert minden egyes képviselőnek a maga külön egyéni joga, hogy távozási engedélyt kérjen, és a ház minden tagjának joga, hogy az egyes előterjesztett kérelmekre külön és egyenként állást foglalhasson. Azt mondja a t. elnök ur, hogy az a sorrend, a melyet javasolt, hogy Kenedi képviselőtársunk indítványa bocsáttassék először szavazás alá, nem vicziáhiá a ház elhatározásának jogát. Hát igenis vieziálja, mert mihelyt eg}?etlenegy tagja ennek a háznak olyan helyzetbe hozatik, hogy ő nem felelhet minden egyes külön kérelemre vonatkozólag, ezzel vicziálva van a ház azon és esetleg; több tagjának elhatározási joga. Polónyi Géza: Megfosztják a szavazástól! (Zaj jobbról.) Igen, egyenes jogfosztás! (Zaj a jobboldalon.) Bakonyi Samu : Végre is, ez csak rnegtámadhatatlan tétele házszabályunknak. Hiszen egész szellemében, betűszerinti minden paragrafusában kicsúcsosodik az, hogy a ház többsége egyedül és kizárólag határozathozatal utján állapitható meg, ezen határozathozatal pedig máskép meg nem ejthető, mint ugy, hogy a ház minden tagja, a ki jelen van, szavazhasson. Ha egyetlenegy tag a szavazásban részt nem vehet, mert a kérdést az elnök kumulative kívánja eldönteni, olyan kérdéseket, a melyek össze nem foglalhatók, akkor a határozat házszabályellenes. (Igaz ! Ugy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) A ház igen t. elnöke — és ezt sajnálom, azon becsülés szempontjából, a melylyel iránta viseltetem — a szofizmák tömkelegében odáig téved, hogy egy ilyen analógiát álhtott fel, hogy ha pl. különböző nagyságú összegek felett kell a háznak döntenie, akkor is mindig a nagyobb összeg teendő fel először szavazásra. Bocsánatot kérek, de ez a felfogás annyira önmagában hordja bírálatát, hogy én azon tiszteletből kifolyólag, melyre az imént hivatkoztam, csak annyit állithatok, hogy ez nem méltó a ház igen t. elnökéhez. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Talán még nem késő, t. képviselőtársaim, ha felhangzik itt a ház egy akármilyen csekély, igénytelen tagjának lelkéből is . . , (Felkiáltások a jobboldalon : Bécs ! Bécsi utasítások !) Ezekhez a gúnyos megjegyzésekhez már hozzászoktattak minket, mert sajnos, odáig fajultak parlamenti állapotaink, hogyha valaki hazafias lelkületének