Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-352

352. országos ülés 1912 február 28-án, szerdán. 199 hogy a házszabályoknak az eddigivel ellenkező gyakorlatával s azzal, hogy a házszabályokon akár az elnökség, akár a többség túl akarja magát tenni, eredményt nem érhetnek el; szerintem csak egy eredményt érnek el, és ez az, hogy parlamenti anarchiát teremtenek. (Felkiáltások a jobboldalon : Az már régen megvan !) A dolog ugy áll, hogy ez a kisebbség, a mely ezen az oldalon foglal helyet, alkotmánybiztositékot, úgyszólván egyediili alkotmánybiztositékot lát a házszabályokban. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek a kisebbségnek ezeket a házszabályokat meg kell védeni, ez a kisebbség — hiszem és remélem — ezeket a házszabályokat élete árán is meg fogja védelmezni. (Derültség á jobboldalon.) Ha pedig, t. túloldal, akad a házban csak háromnégy képviselő, a ki egész lényét koczkára teszi azért, hogy ezt az alkotmánybiztositékot megmentse, akkor ez nem vezethet másra, mint parlamenti anarchiára. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, nekünk nincs még arra szükségünk, hogy Európa előtt beigazoljuk azt, hogy nem képes parlamentünk nyugodtan tanácskozni, nincs szükségünk arra, hogy Európa előtt beigazoljuk azt, hogy ebben a parlamentben olyan parlamenten kivüli állapotok legyenek, én legalább a magam részéről azt hiszem, hogy ettől a ház minden tagja óvakodni tartozik. Arra kérem a t. többséget, hogy mivel más mód is áll a t. többségnek rendelkezésére akkor, a mikor a véderőreforrnot mindenképen keresztül akarja erőszakolni, az a mód t. i., melyet már emiitettek is, hogyha normális utón nem engedi az ellenzék keresztül a véderőj avaslatot, a házat fel fogják oszlatni, működjenek közre ebben az irányban, mert ez sokkal helyesebb elintézése a dolognak és pedig azért, mert hogyha parlamenti anarchia lesz, végeredményében mégis csak fel kell oszlatni a házat. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Minek kompromittáljuk tehát parlamentünket Európa előtt: tessék mielőtt anarchia lenne, feloszlatni a képviselőházat. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ráth Endre: T. ház ! A házszabályokhoz kérek szót. A t. elnök ur a mai ügygyei kapcsolatosan több malicziózus megjegyzést tett ugy egyesekre, mint a függetlenségi pártra. Malicziózus megjegyzéseinek alapját azok a levelek képezték, a melyekben elvbarátaim szabadságkérésüket indokolták. (Zaj és félkiáltások a jobboldalon: Ez nem házszabály !) Fekete Márton : Jobb jogczimet kell keresni! (Zaj.) Ráth Endre: Ha mi abban a hitben, abban a komoly meggyőződésben lehetnénk, hogy az elnök ur a maga érveit tényleg e levelekből merítette, akkor talán megnyugvást találnánk az elnök ur legújabb felfogásában. De mikor attól az időtől fogva, hogy ön, igen t. elnök ur, elfoglalta ezt a széket, urbi et orbi mindenütt azt hirdették a sajtóban és egyéb helyeken is, hogy többet pedig a magyar képviselőházban névszerinti szavazások nem lesznek, mikor ezekre a nyilatkozatokra komoly munkapárti képviselők 10.000 koronás fogadásokat is ajánlottak fel. . . (Nagy zaj és felkiáltások a jobbóldalon: Ki az ? Hol ?) Muslay Gyula : Hol van az a bookmaker ? Rákosi Viktor: Ide azzal a 10,000 koronával ! (Zaj.) Falcione Árpád : Ki fogadott ? Elnök : Csendet kérek ! Ráth Endre : A mikor a lapokból és a politikai körökből mindenki értesült arról, hogy az elnök ur. mielőtt még látta volna ezeket a leveleket, egy bizonyos elaborátumot a munkapárt tanácsában már előterjesztett, a mely elaborátum előterjesztése után is közölték a lapok, hogy ez a tervezet szigorúan ragaszkodik a házszabályokhoz, de lehetővé fogja tenni az eddigi küzdelem minden egyes fázisának megakadályozását, akkor ne vegye rossz néven az igen t. elnök ur, ha akkor, a mikor ő kijelenti azt, hogy abban a székben nem mint pártpolitikus ül, itt az én szerénységem és többen bizonyos aggályokat táplálunk, mert látjuk, hogy abban a perczben talán nem pártpolitikus, de közvetlenül mielőtt az elnöki székbe beült, igenis pártpolitikus volt. (ügy van I Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Mélyen t. elnök ur ! Felesleges, hogy én hívjam fel a figyelmét arra, hogy ez a küzdelem mióta folyik, és hogy mi ennek a küzdelemnek a czélja. Felesleges, hogy én emlékeztessem az elnök urat arra, hogy karácsony idején, a mikor a béke reményében rövid időre megszűnt itt a küzdelem és eltávoztunk, a mikor Berzeviczy Albert ő nagyméltósága, képviselőtársunk kezébe vette a békeakcziót, és tárgyalásokat kísérelt meg, ne tessék elhinni, hogy akkor az volt ennek az ellenzéknek a czélja, hogy ő távozzék az elnöki székből, és hogy mi helyette nagyobb garancziát keressünk és hogy ezt a nagyobb garancziát épen önben találtuk volna meg. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Igen t. elnök ur, ön itt párhuzamot vont. a házszabályok (Felkiáltások jobbfelől: Ez házszabály ?) — épen most hangsúlyoztam ezt a kifejezést — a házszabályok eddigi gyakorlata és a mostani eset között, és azt méltóztatott mondani, hogy a házszabályok eddigi gyakorlata nem kötelező önre, sem erre a házra, mert ő időközben változott ideákra jutott, és ezen változott ideáknak megfelelőlen akarja a házszabályokban rejlő eszközöket kihasználni. Azt kérdem tehát, hogy ha egy évtizedes állandó gyakorlat nem köti az elnöki széket, — nem azt az egyént, a ki ott ül, — hanem az elnöki széket, a méltóságot — akkor miért hivatkoznak mindannyiszor, valahányszor a házszabályokat szükitőleg kell magyarázni, valahányszor az ellenzék ellen kell fellépni, mindig egy árva kis preczedensre, a melyet a múltból nagy nehezen előteremtenek ? A preczedensek egymagában álló cselekedetei és esetleges ténykedései is a háznak, de van egy állandó gyakorlat, a melyre nézve ön