Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-352

352. országos ülés 1912 február 28-án, szerdán. 195 gyógyulnak meg, hogy kapnak engedélyt vagy nem, ennélfogva igy kellett eljárnom. (Hosszantartó, megújuló éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Zaj a szélsöbaloldahn.) Lovászy Márton : Személyes kérdésben kérek szót,. . . (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Lovászy Márton: ... miután én is egyike vagyok azoknak a. betegeknek, (Zajos derültség jobbfelól és a középen. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbáloldalon.) a kik ma szabadságot kértek a t. képviselőháztól. A mint én észreveszem az igen t. elriök ur fejtegetéseiből, és a mint azoknak a lényegét most már sikerült megállapítanom, ő minekünk erőnek erejével azt akarja imputálni, hogy mi beteget jelentettünk. (Zajos derültség jobbfelól.) Hát, boscánatot kérek, ez nem áll. Nagy különbség van abban, ha valaki beteg, ha otthon az ágyban fekszik, és nem képes a ház ülésein részt venni. (Zaj és derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Akkor igenis nincs szükség még szabadságkérésre sem, akkor elegendő, ha az illető bejelenti a ház elnökénél, a mint pl. Kossuth Ferencz t. képviselőtársunknál ez az eset, hogy ő beteg, nem vehet részt a ház ülésein. Egészen más azonban az, ha csak üdülésre, (Zajos derültség jobbfelöl.) ha a háznak hosszas és fárasztó tárgyalásai közben kimerült idegzetérc való tekintettel pár napi üdülésre kér engedélyt; ez még nem jelenti azt, hogy az illető beteg, hanem joga van a házhoz fordulni, annak engedélyét kikérni és ez elől a módot elzárni határozott méltánytalanság. (Ugy van! ügy van! a szélsöbaloldahn.) Tiltakozom tehát az ellen, hogy az elnök ur kérésünket odamagyarázza, hogy mi beteget jelentettünk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Ábrahám Dezső: T. képviselőház! Az igen t. elnök ur kijelentette .hogy ő ugy érzi, hogy a ház tagjainak bizalmából foglalta el az elnöki széket. Én ezt a kijelentést a legteljesebb mértékben honorálom és akczeptálom, azonban engedje meg az igen t. elnök ux — a nélkül, hogy kritizálni akarnám, mert talán nincs is jogom hozzá, az ő magatartását, — hogy kijelentsem azt, hogy akkor, a mikor a Berzeviczy-féle tárgyalások megindultak és a tárgyalások eredményeként a volt házelnöknek, Berzeviczynek, lemondása következett be, épen az igen t. elnök ur különböző nyilatkozataiból és magatartásából nyertük azt a meggyőződést, hogy ő a volt elnök, szellemében fogja kezelni a házszabályokat, (ügy van ! ügy van ! a szélsöbaloldahn.) T. képviselőház, mit látunk azonban ? A mai állapot karakterizálására csak arra kell utalnom, hogy a túloldalról elhangzott egy őszinte közbeszólás, a mely azt tartalmazta, hogy igenis, azért kellett Berzeviczy Albertnek az elnöki székből távoznia, hogy a házszabály kezelésében változás állhasson be. Ugy látszik tehát, hogy nem inczidentaliter keletkezett ez a mai házszabályvita, hanem önök azt már előkészítették s ez a mi itt most történik, csak ennek az előkészitésnek a gyümölcse. (Igaz ! ügy van! Nagy zaj a szélsőbáloldalon.) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Ábrahám Dezső: T. képviselőház ! Az elnök ur kijelentette, hogy neki kötelessége és szándéka is a ház tárgyalási rendjének fentartása. Én azt hiszem, hogy az elnök urnak nemcsak ez a kötelessége, hanem kötelessége a házszabályoknak minden tekintetben való megtartása is. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Már pedig én abban a felfogásban vagyok, hogy az elnök ur, a mikor ma nem tette fel a szabadságra bocsátás iránti kérvényeket szavazásra, sem formai, sem anyagi szempontból a házszabályokat nem tartotta meg. (Igaz ! ügy van ! a szélsöbaloldahn.) Nem osztom tehát azt a nézetet, hogy ebben a tekintetben a ház elnökét, bár csak alaki szempontból is, fedezné a jogos áUapot, mert ha méltóztatnak a 258. §. vonatkozó rendelkezését elolvasni, abból kitetszik, hogy mig egyfelől igaz az, hogy az elnök nyilvántartani köteles a ház kiküldetése folytán, vagy pedig bejelentés és betegség folytán távollevőket, addig ugyanezen 258. §. 2. bekezdése szemben áll ezzel, a midőn azt mondja (olvassa) : »Eltávozásra 15 napig tartó engedélyt adhat; hosszabb időre engedély a háztól kérendő«. Kovács Gyula: Azt mondja a házszabály, hogy a háztól ! (Zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Nem. indokolták !) Ábrahám Dezső: Az tökéletesen mindegy, hogy az illetők indokolták-e, vagy nem. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldahn.) A házszabályok 258. §-ának 2. bekezdése imperative rendeli, hogy az elnök jogkörébe tartozik a 15 napi szabadságidő engedélyezése, ezen túl terjedő szabadságra vonatkozólag azonban az elnök joga megszűnik, s ebben a tekintetben egyedül és kizárólag csak a ház határozata adhat az illetőknek az elmaradásra engedélyt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt tehát korlátozva van az elnök jogköre és egyedül a háznak jogkörébe van utalva a 15 napon túl terjedő szabadságidő engedélyezése. (Igaz ! Ugy van I a szélsöbaloldahn.) En tehát egy ilyen kérdésnek nem tudom más elintézési módját elképzelni sem, mint azt, hogy a kérés szavazásra tétetik fel és a ház határozza el, hogy ezen kért engedélynek helyt ad-e vagy sem. (Igaz / Ugy van ! a szélsöbaloldahn.) Igaz, hogy a szabadságkérő képviselő urak indokolták, hogy miért akarnak eltávozni, szabadságra menni s kifejezetten nem eltávozásra kértek engedélyt. De, bár az eltávozás direkte, igy szóbelileg nincsen is kifejezésre juttatva azokban a kérésekben, a kérések intenczióját, annak a levélnek logikai fogalmát kell tekintetbe venni, nevezetesen azt, hogy mit jelent az, ha valaki szabadságra akar menni. (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Azt jelenti, hogy el akar távozni, mert ha nem akarna eltávozni, akkor szükségtelen volna engedélyt kérnie. Ez logikai ma25*