Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

351. országos ülés 1912 február ti-én, kedden. 177 féle autentikus tényező komolyan nem foglalkozik a provizóriummal, ennek alapján tehát békét kötni nem lehet. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) S mivel mégis sikerült végre a Kossuth-pártnak egy olyan megoldási tervezetet kitalálni, a melyet az autentikus tényezők is elfogadtak, én reájuk és a nemzetre bizom annak megállapítását, hogy melyik olcsóbb ajánlat, a provizórium-e, vagy pedig a most megkötött béke. (Helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Különben pedig nem immorálok tovább ennél a kérdésnél. (Halljuk ! Halljuk !) Arra nézve, hogy jogfeladás-e a provizórium vagy sem, Holló Lajos t. barátom beszéde teljesen megnyugtató választ ad, és hogy a tényekben ez diSerencziát nem okoz, erre vonatkozólag egy vonatkozásban már magam is megkíséreltem a bizonyítást. Itt csak azt jegyzem meg, hogy ez jogilag jogfeladást nem képez és nem is képezhet, mert hiszen maga az a tény, hogy ezt a javaslatot csak provizórikus módon kivánjuk elfogadni, azt jelenti, hogy a javaslat elveit el nem fogadtuk, az ezek ellen való küzdelmet fentartottuk. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Magában a provizórikus rendezés tényében mutatkozik s jut kifejezésre az, hogy a javaslatban foglalt jogfeladást a nemzet, a mely ezt a végleges rendezést ellenzi, a maga részéről sem hajlandó elfogadni, (ügy van I a szélsőbaloldalon.) De legyen bármiként, t. ház, ennek a provizóriumnak felvetése a Kossuth-párt leszerelését semmi körülmények között sem indokolhatta, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen minden pártnak joga van megállapítani saját programmját, joga van megállapítani azt, hogy saját programmjának megvalósításában meddig kíván elmenni és hogy e czélra milyen eszközökkel óhajt küzdeni. Ezt a jogát készségesen elismertük a Kossuth-pártnak, de ez a jog minket is megillet s mi is követeljük, hogy az velünk szemben elismertessék. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha már most mi e jogunkkal élve, mondjuk, a provizórium alapján egy bizonyos közeledést hozván létre, megbékéltünk volna, a Kossuthpártnak még mindig módjában állott volna a küzdelmet egyedül folytatni tovább, a miénknél nagyobb számarányára való tekintettel talán még hathatósabban is, mint teszszük azt mi. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, a küzdőtárs attól való félelmében, hogy küzdőtársa eredményeket érhet el és valamiképen békét köthet, vissza nem vonulhat a nélkül, hogy e cselekménye valami magasabb szempontokba ne ütköznék. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert a harczot nem azért vettük fel és nem azért folytattuk közösen, hogy a közös hadállásból egymást minél biztosabban megvigyázhassuk és egymásnak előnyeit kiismerve, az esetleges sikereket oldaltámadásokkal akadályozzuk meg. (Igaz! ügy van! a szélsőbáloldalon.) Nem is az volt a harcz czélja, hogy a függetlenségi párt egyik vagy másik árnyalatának érvényesülése megakadályoztassék, hanem a czél, igenis, az volt, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XV. KÖTET. hogy a függetlenségi programmot érvényesítsük. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Es bár minden harcznak czélja a béke és ezt a békét mi sem akarjuk megakadályozni, még sem az volt a czél, hogy ki tud hamarább és olcsóbban megbékülni, hanem az, hogy ki tud nagyobb eredményeket elérni. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Tudunk példát arról, hogy a hadvezér a megbízhatatlan csapatok háta mögé állítja fel ágyúit. De nem azért teszi ezt, hogy ezáltal az ellenségnek használjon, hanem azért, hogy a megingott csapatokat ujabb harczra tüzelje és ezáltal saját győzelmét elősegítse. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Határozhatott tehát bármiként a Kossuth-párt, ez, t. ház, minket meg nem hp ; ez ellen nekünk abszolúte nincs kifogásunk ; (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) saját felelősségére cselekedte. Egy ellen azonban igen alapos kifogásaink vannak, (Halljuk! Halljuk!) t. i. az ellen, hogy saját határozatának indokául a mi hitehagyottságunkat állítja oda. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy ,saját határozatáért máskép nem tudja a felelősséget vállalni, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ezt a felelősséget reánk kell hárítania, (ügy van ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Annál inkább tiltakoznunk kell ez ellen, mert hiszen a provizórium követelményének felállítása nyíltan történt; erről mindannyian tudtak; ez nem zárt ajtók mögött érlelődött meg (Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk !) és nem akkor hozatott csak nyilvánosságra, a mikor elfogadása már biztosítottnak is látszott. Vezérünk Justh Gyula (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) nevezetesen Szabadkán már hónapokkal ezelőtt kijelentette ezt és hogy komolyan akarta és hogy a párt is komolyan akarja, arra biztosíték lehet az, hogy Justh Gyulával szemben mindannyian abban a meggyőződésben vagyunk és az ő nyilatkozatai épen azért érdemelnek hitelt s azért különböznek bizonyos más államférfiúi nyilatkozatoktól, hogy állani is szokta azt, a mit egyszer kimond. (Elénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Nem lehetett tehát kétség az iránt, hogy ezt a provizóriumot komolyan akartuk s ez ellen nem is volt kifogás hosszú időn keresztül. Hiszen ennek a provizóriumnak bejelentése után még hosszú ideig együtt és közösen harczoltunk azokkal, a kikkel azelőtt is együtt harczoltunk. (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Es a Justh-párt ezen nyíltságával szemben mit tapasztalunk ? Már őszszel megindulnak bizonyos tárgyalások. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Bizalmas tárgyalások!) Nem kutatom ezeknek a bizalmas tárgyalásoknak tartalmát; én csak az eredményét látom . . . Holló Lajos: Baross János megmondta! Vertán Endre : . . . azt az eredményét, a mely minimális, de még mindig pluspeticziót kéjiező követelményekben jut kifejezésre, a mely minimális követelményekről — mi legalább akkor szereztünk tudomást, midőn már a miristerelnök ur 23