Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

351. országos ülés 1912 február 27-én, kedden. 175 van ! a szélsőbalőldalon.) Engem a kötelesség teljesítésében nem tart vissza semminemű Ígéret, jöjjön az bármilyen magas helyről ; nem tarthatna vissza még akkor sem, ha törvénykönyvünk nem tartalmazná egész tárházát a be nem váltott ígéreteknek, (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) ha történelmünk nem arra tanítana, hogy ígéretekben mindig volt bőven részünk, valahányszor e nemzet áldozatkészségére kellett appellálni, de ez ígéretek mindig üres Ígéretek maradtak, valahányszor a veszély elmúlt és valahányszor a nemzet áldozatkészsége, már ki volt merítve, (Ugy van ! a széhőbaloldalon.) Erre vonatkozólag igen jellemző esetet emlit fel, illetőleg következtetést von le Beöthy az ő korszakalkotó munkájában, mikor a vitám et sanguinem törvényének meghozatalát előadja. Azt mondja : a magyarok nagylelkűen felajánlották a, vitám et sanguinem törvényét, felkiáltván: Életünket és vérünket! És e felkiáltással felrebbentették álmából az anya karján nyugvó csecsemőt, a ki sírni kezdett. Hogy a magyar nemzet életét és vérét áldozta, azt elfelejtették, de azt, hogy ezek az emberek olyan gorombák voltak, hogy a kis gyermeket felkeltették álmából, sohasem tudták elfeledni, százszorosan megbüntették érte a nemzetet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem nyugtathatja tehát meg pártomat az az Ígéret sem, mely küzdő társaink egy részét tőlünk elszakította, mert őket megnyugtatta. Folytatjuk a küzdelmet oly czélból és azon eszközökkel, a mely czélból és a mely eszközökkel azt megindítottuk. Azt vetik szemünkre, hogy az obstrukczió nem parlamentáris. E felett lehet vitatkozni. Senki, sőt magunk sem tagadjuk, hanem beismerjük, hogy az obsrtukczió, a mely megakadályozza a parlamenti tárgyalások rendes menetét, meggátolja azt, hogy a parlamentben határozat legyen hozható, ellenkezik az igazi parlamentarizmus elveivel. De csakis az igazi parlamentarizmus elveivel. Annak a parlamentarizmusnak elveivel, a mely a nemzet többségét képviselve, a nemzeti akaratot ki tudja fejezni és érvényre is tudja juttatni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Midőn, t. ház, én ezt a kérdést itt felvetem, teljesen távol áll tőlem, hogy a választások formai értékét vonjam tagadásba és a többségnek legális utón való létrejöttét vitassam. A nélkül, hogy ebbe a kérdésbe egyáltalán belemennék, elfogadom magát a tényt, hogy itt egy formailag legális többség áll velünk szemben. De azt kérdem, a parlamenti legális többség a nemzet többségének mandatáriusa gyanánt ül-e itt ebben a házban 1 És mai választói rendszerünkre való tekintettel azt kérdem, a választásra jogosultak többsége képviseli-e a nemzet igazi többségének akaratát ? Erre a kérdésre, azt hiszem, tagadólagjfeleltünk. A tagadó választ megadtuk azzal, hogy minden párt programmjába vette, sőt a kormánypárt programmjában is benne van a választói jogosultság nagy mértékben való kiterjesztése. Evvel tehát el van ismerve, hogy a mai választók nem képviselik feltétlenül a nemzeti többséget. Feltéve, hogy oly egységes nemzeti akarat léteznék bizonyos tekintetekben, a melyben a választók többsége a nemzeti akarat egyetemének akaratát fejezné ki, akkor is kérdeznem kell, hogy képes-e a mai képviselőház ama második feladatának betöltésére, hogy az egységes nemzeti akaratot érvényre is juttassa ? E tekintetben szomorú példák mutatják, hogy nem. Nem képes semmi körülmények között. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen először is a parlamenti vitatkozásoknak és az egyetemes nemzeti akarat létrehozásának czélja nem az, hogy az esetleg ellentétes akaratok közül a kisebbségi akarat letöressék, hanem hogy az ellentétes akaratok egymással kiegyenlítve érvényesüljenek. Erre pedig'nem képes sem belső ügyekben, sem különösen az Ausztriával való közös ügyekben, a melyekben a többség meg sem kísérelheti, hogy nemzeti akaratot, nemzeti irányt képviseljen, hanem az Ausztriával való harczokban a szembenálló erők nyomása alatt mindig az opportunitás alapjára helyezkedik. Akkor tehát, a mikor azt látjuk, hogy mostani összetételében ez a parlament sem arra nem képes, hogy kifejezésre juttassa a nemzeti akaratot, sem arra, hogy azt érvényesítse, és ha vannak olyan ügyek, és ezek közt a jelen ügy is olyan, a hol a különböző nemzeti akarat még kiegyenlítés utján sem érvényesülhet a javaslatokban, mert azokat vagy en block elfogadni vagy visszautasítani kell, akkor van-e más fegyvere a küzdő ellenzéknek, mint hogy egészében visszautasítsa a javaslatokat azáltal, hogy azok törvényerőre emelkedését megakadály -íza. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem az obstrukczió teszi beteggé a parlamentarizmust, hanem a parlamentarizmus betegségének tüneteként jelentkezik az obstrukczió. Épen ugy, mint a hogy nem a láz teszi beteggé az embert, hanem a szervezet betegsége az, a mely a lázt előidézte ; (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s a mint az emberi szervezet nem azért nem tud rendszeresen működni, mert láz gyötri, hanem azért áll elő a láz, mert a szervezet nem működhetik rendesen, ép ugy a mostani parlament sem azért nem felelhet meg hivatásának, mert obstrukczió dul benne, hanem azért dúlhat benne az obstrukczió, mert nem képes megfelelni hivatásának, (ügy van ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát ezt a bajt el akarjuk távolítani, akkor nem az obstrukcziót kell letörni, hanem az azt előidéző okokat kell eltávolítani, mert végleges eredményeket csak igy érhetünk el. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) E nélkül ideig-óráig talán lehet eredményt elérni, de a múlt arra tanit bennünket, hogy végleges eredmény igy el nem érhető, mert a baj csirája benne marad a parlamentarizmus szervezetében és ott továbbra is bomlasztóan hat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az obstrukczió létjogosultságának egyik oka az, hogy ebben a kérdésben nem nyilvánulhatott