Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-344

3H. országos ülés 1912 február 15-én, csütörtökön. 13 csak gyengittetnék az által, ha ezt utána egy másik paragrafusban újra meg kellene ismételni. Ez okvetlenül azt a hitet kellene, hogy felébressze, hogy a mit a 13. §-ban megállapítottunk, azt a 43. §-ban nem hiszsziik már el magunk sem. Ezen oknál fogva nemcsak feleslegesnek, hanem károsnak is tartanám, ha ily toldás által a szöveget módositani akarnók. Az ország ujonczmegajánlási jogának megvédése olyan sarkalatos alkotmányos kötelessége az országnak, a melyről az bizonyára sohasem fog lemondani, nem is mondhat le, és én magam s mindazok részéről, a kiknek itten szerepük lehet, kinyilatkoztatom, hogy ez senkinek eszében sincs. Hozzáteszem, hogy ez igenis egy elévülhetetlen joga és kincse a nemzetnek, a melynek e sarkalatos jogát meg kell védeni; másfelől azonban ép ily fontos feladata a nemzetnek a király jogait is megvédeni, (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Felkiáltások balfelől: Védi az magát!) a kire ezáltal igen súlyos felelősségek rovatnak. És csak ezen két tényezőnek : a nemzet jogainak teljes épségbentartása mellett egyfelől, a király jogainak sértetlensége mellett másfelől lehet azt az összhangot megteremteni és biztositani, a mely a nemzet továbbfejlődésére okvetlenül szükséges. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Most, t. képviselőház, az utolsó javaslata vagy aggálya Apponyi t. képviselőtársamnak nem is vonatkozik magára a véderőtörvényjavaslatra, hanem egy azzal összefüggő, a ház előtt fekvő törvényjavaslatra, és pedig a katonai büntető perrendtartásra, a melynek egyik rendelkezését formailag nem tartja helyesnek és arra vonatkozólag kivánna egy módositást. Csakhogy a módositás, a mint leszek bátor itten előadni, szerintem nem javitás, hanem rosszabbitás lenne. (Derültség balfelől. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. képviselőtársam t. i. abban a javaslatban, a melyet különben nekem át is adott, egyenesen csak azt kívánja. . . . (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Gr. Khuen- Héderváry Károly ministerelnök: . .. hogy ott, a hol a javaslat 80. szakaszában a kivételes alkalmazás van statuálva a szolgálati nyelv javára, ne mondassék, hogy »szolgálati nyelv«, hanem ez csak körülirassék, ugy hogy azért tényleg a szolgálati nyelv érvényesülne, csak a kifejezés nem használtatnék. (Zaj balfelől.) A javaslatnak másik része pedig abból áll, hogy ez az intézkedés ne a törvénybe foglaltassék, hanem rendeleti utón eszközöltessék. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Ha igy járnánk el, — azt hiszem, nem tévedek, ha "azt mondom, hogy ez határozottan a javaslat kárára volna. (Ugy van! a jobboldalon.) Mert a körülírás, a melyet t. képviselőtársam szem előtt tartott, nem jelenti azt, hogy ez csakis a szolgálati nyelv javára esik, (Zaj balfelől.) hanem igenis kárára válnék mindannak, a mit mi a paragrafus elején a magyar államnyelv javára statuáltunk. Ez mit a magunk részéről abszolúte el nem fogadhatunk s a mibe bele nem mehetünk. (Zaj. Elnök csenget.) Ha van ennek a törvényjavaslatnak része, a melyre büszkén utalhatunk, épen ez a rész az, a hol sikerült a magyar államnyelvnek olyan tért biztositanunk a közös hadsereg kebelén belül, mint a milyent a polgári életnek egyik intézményében sem tudtunk eddig elérni. (Igaz ! Ugy van ! Taps jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Gróf Apponyi Albertnek szövegezése szerint ebben az esetben nem a szolgálati nyelv, hanem a bíróság nyelve volna említve, a melyről feltételezi t. képviselőtársam, hogy ez akkor eo ipso a szolgálati nyelv lesz, mert a bíróság tagjai mind kell, hogy tudják a szolgálati nyelvet. Hát ebben téved t. képviselőtársam, mert azok az urak, a kikből a bíróság ilyen alkalommal áll, nemcsak a szolgálati nyelvet tudják, hanem sok minden egyéb nyelvet is. (Zaj a szélsőbalpldahn.) J USth Gyula : Csak épen magyarul nem tudnak! (Igaz ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Ezen nyelvismereteknél fogva a bíróság nyelve egyszerre igen sokféle lehetne. S épen ez az, a mit mi ki akarunk zárni. (Derültség balfelől.) A paragrafus rendelkezéseinek első csoportjában t. i. ugy alakul a dolog, hogy minden esetben a magyar állam nyelve érvényesül, természetesen föltétlenül akkor, ha magyar ember áll a bíróság előtt. És érvényesül az állam nyelve minden másnyelvü vádlottal szemben, még az esetben is, ha az a magyar nyelvet nem tudja. Csak egyetlen egy kivétel van, és ez az, a mikor magától értetődőleg tolmácsra nincsen szükség — mert egyéb esetekben mindig tolmácsot kell alkalmazni — midőn t. i. az illető vádlott csak a szolgálati nyelvet érti. Ez az egyetlen eset, a mikor más nyelven, mint magyarul folyik a tárgyalás. De hogy áll a dolog, ha gyakorlati szempontból nézzük a kérdést ? A rendezés következtében előáll egy uj helyzet a jelenlegivel szemben, a mikor egyetlen per sem folyik a magyar nyelven a katonai büntető perrendtartás terén. A jövő helyzet az lesz, a mikor majd legkevesebb — de azt hiszem, az arány ezen is messze tul fog menni — a pereknek 99 %-a magyarnyelven fog folyni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és a pereknek csak elenyésző százalékában, a mely nem is fogja fedni németül tudó honpolgárainknak a népesség többi részéhez viszonyított számát, fogják a tárgyalást a szolgálati nyelven lefolytatni. (Ugy van! jobbfelől.) Mert még olyan esetben is, midőn a csoportosan szereplő vádlottak többsége birja a szolgálati nyelvet, — a melyet esetleg igénybe is lehetne venni, ha csakis olyanokból ál-