Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-351

351. országos ülés 1912 február 27-én, kedden. 163 felszólalni, mert t. barátom egy kis tévedésbe esett és nem egészen hűen adta elő azt a megegyezést, a mely kettőnk között létrejött. Természetes, hogy ő vele kellett nekem egyezkednem, mert abban az időben Désy Zoltán volt a Kossuth-párt látható feje és nekem a Kossuth-párt látható fejével kellett a megegyezést megkötnöm. T. i. azt mondja Désy Zoltán t. barátom, hogy mi vagylagosan állítottuk volna fel a mi czélunkat, t. i. vagy a kormányt akartuk megbuktatni, vagy a javaslatot. Bocsánatot kérek, kormánybuktatásról kettőnk között soha szó nem volt. A mi czélunk egyedül és kizárólag az volt, hogy folytatjuk a küzdelmet mindaddig, mig a véderőreform a napirendről le nem kerül. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt közöltem azonnal barátaimmal is. Igaz, hogy ha a napirendről lekerült volna a javaslat, akkor — ez implicite benne van — valószínű, hogy megbukott volna a kormány, de e a tételt vagylagosan felállítani, ez a józan észszel lett volna ellenkező. Hivatkozik tehát t. barátom arra, hogy nemcsak ők hagytak minket cserben, hanem mi is cserben hagytuk őket, a mennyiben ugyanis akkor, mikor Berzeviczy volt elnök urnái tárgyalások voltak, én már a feltétel egyikéről, t. i. a kormány megbuktatásáról letettem. Désy Zoltán : A másikról! Justh Gyula: Ez egyszerűen nem áll, mert először, mikor Berzeviczy volt elnökünk magához kéretett, első kérdésem az volt hozzá, van-e neki a ministerelnöktől megbízatása a tárgyalásra ; erre ő azt mondta, nincs megbízása; erre én azt mondtam hogy ily körülmények közt tárgyalásokba nem is bocsátkozhatom, mert nem akarom magamat kitenni annak, hogy a ministerelnök ur azután ugy járjon el, mint a hogy már több izben eljárt velünk szemben, hogy bécsi és budapesti szócsövei utján kijelentse, hogy mi kerestük, a békés megoldást, azonban ő ezt kereken visszautasította. (Ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez igy volt !) Hock János : A senior urat is dezavuálták ! Justh Gyula: Berzeviczy volt képviselőházi elnök azután egy kérdést intézett hozzám és ez a kérdés az volt, hogy adjak én legalább arra választ, mik a személyi kikötéseink. Erre én azt mondtam, hogy a mi pártunk követi ebben a tekintetben is Irányi Dániel volt nagynevű elődünk és vezérünk példáját és mi sohasem, ma sem küzdünk személyekért és személyek ellen, hanem küzdünk elvekért, elvek ellen. (Zajos tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Ezt jelentettem ki Berzeviczy volt képviselőházi elnök urnak. Ezzel azután a mi tárgyalásaink félbe is szakadtak. Helyesebben mi tárgyalásokba nem is bocsátkoztunk, mert a mi kettőnk kö,zt lefolyt, az tisztán privát beszélgetés volt. „ • Désy Zoltán (tagadólag int). Justh Gyula: Hiába rázza a fejét, ez igy áll. Nincs joga szavaim igazságát kétségbevonni. (Élénk derültség a jobboldalon. Zaj balfelöl. Elnök csengeti). Nekem ugyan, azt hiszem, teljesen felesleges bizonyítékokkal előállanom, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) de azért bizonyítékaim itt állanak és ezeket rendelkezésre bocsátom. A közös vitarendező bizottság, a mely közös szerv volt a két párt között — és ebben a tekintetben sincs igaza t. barátomnak, a ki azt mondja, hogy az volt a baj, hogy nem volt közös szerv, mert igenis volt közös szervünk, a közös vitarendező bizottság — és ez január nem tudom hányadikán — hiszen az mellékes is — összejött egy banketten. Ott mondottam egj felköszöntőt, a melyben körvonaloztam, hogy mi volt és mi ma a mi közös czélunk. És a közös czólul akkor is egyedül és kizárólag azt jelentettem ki, hogy mi küzdünk ugyanazokkal az eszközökkel, a melyekkel eddig küzdöttünk, mindaddig, mig a véclerőj avaslat le nem kerül a napirendről. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ehhez Szentiványi is hozzájárult!) Erre Szentiványi Árpád felállott és pártja nevében kijelentette, hogy teljes mértékben hozzájárul azokhoz, a miket én mondottam. Sőt t. barátom is irt egy levelet, a melyben kifejezte, hogy, igenis, ő feltétlenül küzdeni kivan és felszólítja barátait, hogy a küzdelemben tartsanak ki tovább is. Ez a Berzeviczy-féle tárgyalások után két hónappal történt. Tehát t. barátom nagy tévedésben van a dátumok dolgában, a mikor ugy akarja most feltüntetni itt a házban és az ország előtt a dolgot, mint hogyha a Berzeviczy-féle tárgyalások során bomlott volna fel mi közöttünk a szö. vétség. Ez nem áll, mert a szövetség fennállott, igenis, még január közepén is, a mire nézve bizonyság Szentiványi Árpádnak a felszólalása és t: barátomnak hozzám intézett levele. Eitner Zsigmond : A vitarendező-bizottság ma is fennáll. Most is ülésezett a napokban! Justh Gyula: Azt mondja t. barátom, hogy mi a február 18-án hozott határozatunkat nem közöltük előbb t. barátainkkal. Bocsánatot kérek, mi erre nem mertünk vállalkozni, mert azt tajDasztaltuk, hogy a Kossuth-párt vezérei tanácskoznak füvei-fával, Tiszával, Andrássyval, csak mivelünk nem tanácskoznak. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőibaloldalon. Zaj és derültség jobbjelöl.) Hát hogy mertük volna mi akkor a mi határozati javaslatunkat olyan férfiak elé terjeszteni, a kik, ugy látszik, princzipiumul kötötték ki maguknak, hogy ők ugy az általános szavazati jogban, mint a véderő kérdésében nem velünk, a függetlenségi és 48-as parttal tárgyalnak, hanem tárgyalnak a munkapárttal és a pártonkívüli 67-esekkel, szóval 67-esekkel az egész vonalon. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Justh Gyula: Igy azután mi egyáltalában képtelenségnek tartottuk volna, hogy mi, a kik az igazi függetlenségi és 48-as pártnak álláspontján állunk, határozati javaslatunkat olyanokkal közöljük, a kik a barátságot 67-esek között keresték és keresik. (Ugy van ! a székőbaloldalonj... 21*