Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-350
150 350. országos ülés 1912 február 26-án, hétfőn. helyesnek, nem tartom czélravezetőnek, sőt nem tartom szükségesnek sem. Ez alapon épen ellenzéki oldalról merült fel akkor az eszme, hogy egy házhatározattal kellene azt a czélt elérni, melyet a t. ellenzék tűzött ki magának. Sághy Gyula : Országos határozattal! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: Miután másrészről, a mint ezt tegnapelőtt voltam bátor kifejteni a házban, mondom, miután a többség részéről is hasonló felfogás nyilvánult, nagyon szívesen jelentettem ki a magam részéről, hogy egy ilyen kezdeményezéshez én hozzájárulok. Csak annak akartam tehát kifejezést adni, hogy nem vindikálom magamnak a kezdeményezés jogát vagy érdemét és hogyha kezdeményeztetik — és a mint tudom, épen a többség részéről fog ez a határozati javaslat kezdeményeztetni — ehhez hozzá fogok járulni. Csak ezt a histórikumot kívánom itt a t, képviselőház előtt előadni, minden további félreértés kikerülése végett. (Helyeslés jobb felől.) Elnök." Győrffy Gyula képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. (Zaj jóbbfelől.) Győrffy Gyula: T. képviselőház ! Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása és személyes megtámadtatás ozimén kivánok még röviden szólni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Désy Zoltán t. képviselő ur . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Győrffy Gyula : . . . azon felszólalása, mely az imént elhangzott, a becsület és a politikai becsület apológiáját képezte, olybá tüntetvén fel általam a pártot, mintha mi ezt a szomszéd pártban vagy épen Désy Zoltán t. képviselő ur személyében egy pillanatig is kétségbe vontuk volna. Tartozom a nyíltságnak és az őszinteségnek azzal, hogy kijelentsem, hogy ezen a téren és egyáltalában beszédemben hasonló tendencziám nem volt. Egész politikai működésem ideje alatt bár én végtelen sok támadásnak voltam kitéve, az ilyen egyéni támadás terére sohasem léptem és lépni nem fogok ezentúl sem. (Helyeslés.) Azt a jogot azonban mindenki igényelheti magának, hogy a képviselőház és a nyilvánosság előtt történt tényeket saját felfogása szerint birálat tárgyává tehesse (Igaz! ügy van! a szélsőbahldalon.) és ebben t. képviselőtársam alaposan téved, midőn azt vindikálja magának, hogy az ő politkai cselekvőségének, rugóinak, indokainak, elhatározásának birálatát kizárólag magának tartja fenn. Nem, t. képviselőtársam. Közéletben és parlamentben mindnyájunk cselekvőségét joga van másnak is velünk egyenrangúan megbírálni; a kérdés csak az, hogy erre van-e kellő alapunk vagy nem ? Nem áll, hogy mindenki csak pro foro interno biráskodhatik a maga külső tényei felett; egyformán biráskodhatik azok felett mindenki ; a lényeg az, hogy van-e erre kellő alap vagy nem ? Az én támadásom lényege pedig az, hogy a t. szomszédpártnak egy része velünk harczolt és ez az .előzetes szövetségnek volt kifolyása — ezt a t, képviselő ur elismerte. Elismerte azt is, hogy a t. szomszédpártnak csak egy kis része harczolt velünk, ennélfogva tehát akkor, a midőn az egész párt kötött békét, nekünk természetszerűen a kisebbik résznek akczíóját és működését kötelességünk volt ettől elválasztani, ő maga mondja, hogy mi volt a czél: a kormány buktatás, vagy a véderőj avaslatok visszavonása, és azt mondja, hogy mind a két czéltól eltértek a szerződő társak akkor, midőn a ház volt elnöke a béketárgyalásokat kezdeményezte és midőn e béketárgyalások kezdeményezésének kiinduló pontja az volt, hogy mind a véderőj avaslatok visszavonása, mind a kormánybuktatás ejtessék el. Ezzel, ugy véli t. képviselőtársam, a közös megegyezés is megszakadt, mert a közös czél is elesett. Bocsánatot kérek, ha valamely feltétel alapián a közös megegyezés létrejön, akkor e feltétel teljesítése nélkül a közös megegyezés meg nem szakadhat, sem a politikában, sem magánjogi téren, sehol a világon. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De rendben van. A t. képviselő ur a tőlünk való elválásra ezt hozza fel alapokul ; ám legyen az ő felfogása szerint neki igaza. Azonban, ha ez igy van, akkor mi jogon mernek ők békét kötni ama követelések szempontjából is, a melyeket mi támasztottunk, a melyeket mi tűztünk ki a harcz czéljául ? Miként lehet azt mondani, hogy a ki e békének útját állja, azt az ország el fogja seperni ? (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Hiszen mi az ő czéljainak, az ő pártja törekvéseinek nem rendeltük alá a mienket, ha tehát ők, a nem harczolók, jónak látták kibékülni és e békéhez Désy Zoltán t. képviselőtársam is csatlakozott; a fegyvertársaknak tartozott volna azzal, hogy addig harczoljon velünk a mi czélunk érdekében, a mig mi harczolunk, vagy a mint ő mondta, hogy az obstrukczióval azt a czélt elérjük. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt a fegyvertársi hűséget egyformán kell megkövetelnie minden küzdőtársnak. De ugy értelmezni a dolgot, hogy velünk küzdőtárs addig, a mig az obstrukczió az ő nem küzdő pártjának békepontozatait elfogadja, és akkor nyomban cserbenhagyni minket, és hogy viszont mi a mi békepontozatainkat Rudnyánszky György : Ez már nem személyes kérdés ! Győrffy Gyula: Ez képezte felszólalásomnak okát és azt el kell mondanom annak kapcsán, hogy a t. képviselő urat és pártját az egyéni becsületükben való támadás érni nem fogja e párt részéről, bár a politikai birálat jogát teljes mértékben fentartjuk maguknak. (Helyeslés a szélsőbaJ,oldalon.) Végezetül megnyugtathatom t. képviselőtársamat, neki teljesen igaza van novemberben elmondott beszédében, midőn azt mondja, hogy itt a békét ugy kell megkötni, hogy legyőzött ne legyen és győző se legyen. Eitner Zsigmond : És becsapott sem ! Sümegi Vilmos: Mindig a nemzet a becsapott ! Győrffy Gyula: Mi a békét meg fogjuk kötni, ha lehet. Ha nem lehet, tovább fogunk harczolni.,