Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-350

140 350. országos ülés 1912 február 26-án, hétfőn. hanem azt tartom következetességnek, hogy ha az ember a maga ideáljai mellett kitartva, megvalósításuknak módja tekintetében azokat az eszközöket választja, a melyek a tapasztalás tanulsága szerint a legczélszerübbek, és mellőzi azokat, a melyek czélszerütleneknek mutatkoztak. (Élénk helyeslés a bal- és jobboldalon.) Ez a nagy tapasztalás pedig, a melyből én a magam részéről iparkodtam az okulást levonni, azt mutatja, — a mint én különben előre mondtam és ezért magamban egy ideig elleneztem az első nagy technikai obstrukcziót — hogy ilyen erőszakos eszközökkel lehet ugyan elérni pillanatnyi eredményeket, lehet az idők természetes fejlődésének folyamatát megelőzni; lehet a gyümölcsöt a fáról éretlenül leszakítani, de ezeken az így elért eredményeken rajta nyugszik az erőszakos eredetnek átka, (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) a legjobb törekvés sem tudta azokat az eredményeket elérni, a melyeket a nemzet méltán várt. Megengedem, hogy részben talán az egyének fogyatékossága lehetett ennek oka. Ábrahám Dezső: Igaz! Gr. Apponyi Albert: Elismerem, tökéletesen. Majd ha t. képviselőtársam oly sokáig és oly rég lesz a közéletben, akkor majd ő is megtanulja azt a tárgyilagosságot és azt az önbirálatot, a mely az embert visszatartja attól, hogy önnönmagát túlbecsülje. (Élénk helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Leszámítva mindazt, a mit az egyének fogyatékossága igenis^ okozhatott, mert mégis csak minden szerénytelenség nélkül merem állítani, hogy sem jóakarat, sem képesség tekintetében oly nagyon messze a közélet többi szereplőitől nem maradtak el annak az érának a vezetőíerfiai, de mindezeknek daczára, mindezeket levonva és számításba véve, a nagy tapasztalás, a mely előttem áll, az, hogy eredményesség, hogy maradandó érvényesülés, hogy maradandó igazi, egészséges eredmény csak az lehet, a mi az organikus fejlődésnek, a mi a természetes kialakulásnak gyümölcse, a mi gyümölcse annak a munkának, a melyet ernyedetíenül folytatni kell a tekintetben, hogy a nemzetet felvilágosítsuk, megnyerjük a magunk eszméinek, és a mikor majd az idők teljessége megérkezett, a mikor ezek az eszmék ugy belemennek a nemzetbe, hogy necsak egy futólagos fellobbanásnak tárgyát képezzék, hanem annak testévé és vérévé váljanak, és igenis, a nemzet erejét, egy reformált választói törvénynyel a hátunk mögött, jobban tudjuk tömöríteni, s akkor ilyen organikus, törvényes és rendszeres evoluczió utján joggal hiszem, vallom, remélem, bizom benne, hogy eszméinknek érvényesülését meg fogjuk érni a nélkül, hogy azokat egy időelőtti és előre is meghiúsulással fenyegető kísérlet által kompromittáljuk. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a bal- és a jobboldalon.) De épen ezért ezek az érzések támadtak bennem, midőn a minap Holló Lajos t. képviselőtársam igazán rendkívüli ékesszólással, a mely rám is hatott, mert hisz azokat a húrokat pendítette meg, a melyek épen az én keblemben is a legélénkebb visszhangot adják és ébresztik, ideálját a nemzeti törekvéseknek, a nemzeti élet teljességének, a nemzeti élet azon siralmas csonkasága megszűnésének, a mely katonai téren van. Ezek az érzelmek támadtak bennem, hogy hiszen igenis, ez képezi és fogja képezni addig, a míg az úristen nekem életet és erőt ad, az én törekvéseimnek tárgyát. (Zajos Mjenzés a baloldalon.) De legyenek szívesek elhinni nekem, hogy ha én ezeket a törekvéseket más utón akarom érvényesíteni, ha az én belátásom és az én meggyőződésem engem arra vezetnek, hogy az az ut: a lassú evoluczió útja biztosabb, nánt az az ut, a melyet önök választanak, — Ítéljenek erről akárhogyan, a mint az önök meggyőződése, belátása sugallja, hanem legyenek legalább szívesek elhinni, hogy tiszta meggyőződés és önzetlen hazafiság sugallja ezt nekem. (Hosszantartó élénk éljenzés a bal- és a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy mindenki, ennek a háznak ugy vezető, mint legszerényebb tagjai a maguk részéről megkövetelhetik ezt a prezumpcziót, ezt a hitet, ezt a bizalmat, és e bizalom egymásnak való kölcsönös nyújtása nélkül küzdelmeink oda fajulhatnának el, a hova nem szabad elfajulniuk magyar emberek és magyar emberek között, legkevésbbé pedig az ugyanazon elvi alapon álló férfiak között. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De hát, t. képviselőház, lehetetlennek tartottam azt a gondolatot, és különben az önöktől is távol áll t. szomszédaimtól, hogy ma ott kezdjük, a hol 1902-ben, vagy 1903-ban, a mikor az akkori ujonczlétszámemelési javaslat ellen megindult az obstrukczió, mert lehetetlen azon tény előtt szemet hunynunk, hogy azon nagy nemzeti felbuzdulás, a mely akkor létezett, lelohadt annak a sikertelenségnek benyomása alatt, és hogy mi azt nem galvanizálhatjuk életre egyik pillanattól a másikra, hanem újból kell kezdenünk a munkát; sziszifuszi munka ez, az igaz, de a sziszifuszi munkától nem szabad visszariadnunk, ha eszméinket, törekvéseinket komolyan veszszük ; újból kell kezdenünk azt a felvilágosító, lelkesítő munkát, újból be kell várnunk annak gyümölcsét, be kell várnunk a nemzetben az eszméknek és érzelmeknek olyan megerősödését, a mely nekünk alapot nyújt arra, hogj^ pillanatnyi eredményeket is várhassunk, és ezt a fejlesztő, felvilágosító munkát nem szabad semminek feláldoznunk, különösen nem szabad pillanatnyi eredmények elérésének chimerája kedvéért áldozatul hoznunk. (Éljenzés és taps a jobboldalon és balfelöl.) Hát ha ezért nem megy a küzdelem, gondolom, a választói jog elsőségéért van. Én fair módon akarom mindenkinek az álláspontját a ház elé állítani, mert hiszen nincsen olcsóbb dicsőség és kétesebb, mint más valakinek az álláspontját elferdítve előadni, és azután ráczáfolni. A gondolat az, hogy előbb alkottassék meg a választói jog, ezzel erősíttessék meg alkotmányunk