Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-344

3M. országos ülés 19Í2 február 15-én, csütörtökön. y annak visszahatását vizsgáljuk a társadalomra és financziáinkra, melyekre különben majd vissza is fogok térni, azt kell mondanom, hogy a lehető legjobbat igyekeztünk alkotni és a legjobbat is tettük akkor, mikor e törvényjavaslatot a ház asztalára lefektettük. Ezt igen kedves kötelességem itt a t. ház előtt megvédeni és megokolni mindenféle ellenvetéssel szemben, melylyel találkozom, hogy lehetőleg meggyőzzem azokat, kik más véleményen vannak, hogy esetleg tévednek, noha egyben vagy másban bizonyos javítások elől nem zárkózom el. (Helyeslés jobbfelöl.) Most azonban inkább azon kérdésekkel óhajtok foglalkozni, melyek ezen javaslattal szemben a t. háznak másik oldaláról ellenvetésként hozattak fel és a melyeket körülbelül három csoportra lehet osztani. Az egyik általános természetű, az t. i., a mely a kérdésnek financziális oldalára vonatkozik. A ház különböző pártjainak minden árnyalata foglalkozott ezzel a kérdéssel és arra helyezték a fősúlyt, hogy mivel a javaslat nagy financziális megterheltetéssel jár, nem fogjuk ezt a megterheltetést elbirni, mert ez összes kulturigényeinknek csak kárára lesz. Ez az ellenvetés az, a mely igen súlyos szerepet játszik abban a poütikai állásfoglalásban, a mely őket arra inditja, hogy a törvényjavaslatot el ne fogadják, sőt — gondolom — Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam olyan nagy súlyt helyezett erre a szempontra, hogy azt mondotta, hogyha pártjának egyéb kívánalmai ki is elégíttetnének, ezt a javaslatot financziális következményei miatt sem fogadná el. Ebből látható, a mi különben nagyon természetes, hogy a képviselő urak nagy súlyt helyeznek e törvényjavaslat financziális következményeire, és igy ezzel nekem is kötelességem foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) A részletekkel nem akarok annyira bőven foglalkozni, hogy a detailokat, a perczentekben való számítást, megismételjem, hiszen csak ismételhetném azokat, a miket több alkalommal a t. pénzügyminister ur volt szíves a házban előadni. Elvégre is ő van elsősorban hivatva arra, hogy e kérdésnek financziális oldalát megvilágítsa, mert a kérdésnek ezzel az oldalával igen sokat kellett foglalkoznia. De ha még én is foglalkozom vele, azt a kérdést kell felvetnem, hogy mennyire voltunk gondosak annak elbírálásában, hogy hadi szervezetünknek megerősítése és kibővítése nem kerül-e többe, mint a mennyit megér ? Ez az egyik fontos kérdés. A másik az, hogy mennyiben áll ez a megerősítés összhangban financziális helyzetünkkel. A mi az első kérdést illeti, azt hiszem, a háznak minden tagja igen jól ismeri a pénzügyministereknek azt a sajátságát, hogy a kék plajbászszal nem igen szeretnek spórolni. Mondhatom, hogy midőn e javaslatoknak pénzügyi részét vizsgálták, KÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. XV. KÖTET. igen bőkezűen bántak ezzel és töröltek minden tételt, a mely nem volt feltétlenül szükséges a véderő újjáalakításához és dicséretére mondom a katonai köröknek, hogy ők is belenyugodtak azoknak a tételeknek törlésébe, a melyek nem voltak feltétlenül szükségesek. így a katonai és a pénzügyi szempontoknak teljes összeegyeztetéséből keletkezett a javaslatnak erre vonatkozó része. Arra a kérdésre pedig, hogy vájjon elbirjuk-e ezeket a terheket, egészen megnyugtatható választ adhatok annál is inkább, mert mi, a kik a kormány vállalása idején még nagy pesszimizmussal voltunk eltelve és magunk is féltünk, hogy elbirjuk-e ezeket a terheket, ma már nem profetizálásokkal, nem Cassandra-mondásokkal dolgozunk, hanem rámutathatunk a már elfogadott költségvetésre, a melyben e terhek már be is vannak állítva és a melyből méltóztatott a t. háznak azonkívül arról is meggyőződni, hogy ezen nagyobb tételeknek beállitása mellett is, noha ezek bizonyára nagyobb áldozatokat igényelnek a nemzet részéről, mégis lehetséges volt igen bőven emelnünk kulturigényeink kielégítését. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Nincs az a tere társadalmi szükségleteinknek és állami berendezéseinknek, a melyet ne tudtunk volna ezen terhek emelése mellett is bőven dotálni, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelóí. Mozgás a szélsőbaloldalon.) ugy, hogy azt mondhatjuk, hogy ez a financziális megterhelés, a mely a katonai igények fedezésére lett itt beállítva, csak csekély részét képezi annak, a mit ezen budgetnek keretébe a nemzet érdekeinek szempontjából befektettünk. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon !) De nemcsak az fér bele budgetünk keretébe, a mi itt pozitive áll, a miről egész bizonyossággal tudjuk, hogy öt éven belül ez a mennyiség fogja terhelni a nemzetet és azon túlmenő terheket nem vállalunk, (Mozgás baljelöl.) hanem abban a helyzetben is leszünk, hogy azonkívül oly törvényjavaslatokat is fogunk a ház asztalára letenni, a melyek igen jelentékenyen fogják ugyan igénybe venni az állam financziáit, de a melyek társadalmi és minden egyéb szempontból szükségesek, hasznosak és jók lesznek, és a melyekre vonatkozólag csak azt kívánhatjuk, hogy mentül előbb törvényekké is váljanak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ez jelenteni fogja azt, hogy daczára a katonai költségek felemelésének, vállalhatunk még azonkívül több terhet is . . . (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A nevetésből azt veszem észre, hogy talán nem méltóztattak teljesen megérteni, talán nem is fejeztem ki magamat egészen helyesen, (Halljuk ! Halljuk I) mert ha azt mondottam, hogy még több terhet vállalhatunk, ez tán nem volt helyes, hanem inkább azt mondom, hogy több anyagi áldozatot hozhatunk, több eszközt használhatunk fel, minden kölcsön nélkül, a nemzet egyéb szükségleteire, (Helyeslés a jobboldalon.) és ezt mindenesetre az idei budgeten felüli mértékben, a mi legjobb bizonyítéka annak, hogy a véderő szervezéséből származó költségekkel nem merítettük ki 2