Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-349

ISA U9. országos ülés 1912 február 2k-h\, szombaton. engem elismerés ér-e, vagy gáncs, az előttem igen mellékos, (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) hogy vájjon jutalom ér-e, vagy nem, akár a bizalom tekintetében, az is meliékes. De az nem mellékes előttem, hogy az a jutalom, a melyet a nemzet bizalmának megnyilvánitásával nyújthat, a menynyiben én annak részese vagyok, csak tiszta, érintetlen és szabad megnyilvánulás forrásából eredjen. (Zajos helyeslés balfelől.) Egyébként a fő, a lényeg, a mi előttem dönt, az, hogy legjobb lelkiismeretem szerint tegyem meg azt, a mit helyeslek (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a bal- és a jobboldalon.) és a jelen idők és körülmények szerint a nemzet érdekében levőnek tartok. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps a bal- és a jobboldalon.) Második megjegyzésem vonatkozik a t. ministerelnök ur kijelentéseinek ama részeire, a melyekben a zászló- és jelvény kérdésről beszél. A t. ministerelnök ur saját álláspontját védvén az e czimen ellene intézett támadásokkal szemben, kiemeli, hogy a nyolcz esztendőből, a melyen keresztül nyugszik, illetőleg teljes keresztülvitelhez még nem jutott a zászló- és jel vénykérdés, csupán nem egészen három esztendő esik az ő kormányzatára és a mostani többség állásfoglalására, a többi idő a korábbi kormányokra és korábbi többségekre esik. Nos, t. képviselőház, a mennyiben, talán nem a t. ministerelnök ur szándéka szerint, hanem magában a tételben az előbbi kormánynyal szemben itt bizonyos vád és szemrehányás foglaltatik, . . . (Ellenmondás a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök (tagadóiig int). Bakonyi Samu : Ezentúl soha ! (Nagy mozgás a szélsőbaloldalon.) Farkas Pál: önálló bank ! Holló Lajos: Világos! Sohasem vádolták a koalicziót! Gr. Apponyi Albert: . . . kénytelen vagyok kiemelni azt a tényt, hogy az előbbi kormány vállalta a kormányt azon az alapon, hogy a katonai kérdésnek bármi néven nevezendő • megoldása előtt foglalkozik a választási törvény megalkotásával, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Priusz I) — igenis, én ma is ezt az álláspontot tartanám helyesnek, a mint beszédemben meg is mondtam^ és ez idő alatt a katonai kérdés megoldása, vagy megmozgatása tekintetében sem egyik irányban : a hadsereg megnövekedett szükségletének kielégítése irányában, sem az u. n. nemzeti követelmények irányában a status quo-ból ki nem mozdul. Ez tehát lényegesen eltérő helyzet azzal szemben, a melyben a kormány a katonai kérdés megoldására vállalkozott. (TJgy van! Ugy van! balfelől.) Ezek előrebocsátása után csak a következőket akarom megállapítani : Azon két lényeges pontra nézve, a melyet én beszédemben felállítottam, mint annak feltételét, hogy miként vélekedjem a rendkívüli parlamenti eszközök alkalmazása tekintetében, t. i. az 1888 : XVIII. t.-czikk eszközlendő magyarázata tekintetében és azután a szolgálati nyelvnek a katonai bűnvádi perrendtartásba való beiktatása tekintetében, a melyet sérelmesnek tartunk, a t. ministerelnök ur nyilatkozatában az ő korábbi nyilatkozatához képest lényeges közeledést látok azokhoz a kívánalmakhoz, a melyeket felállítottam. Megmaradt azért köztünk a maga teljes nagyságában és sajnálatomra : áthidalhatatlanságáhan az a politikai ellentét, a mely a véderőj avaslattal kapcsolatos kérdések felfogásában köztünk megvan. Hanem e két kérdés, különösen — ha jól fogtam fel — a második tekintetében, a melyre nézve a t. ministerelnök ur nyilatkozata odairányul, hogy ő nem ragaszkodik ahhoz, hogy a nem magyar szolgálati nyelv a törvényben kifejezést nyerjen és beczikkelyeztessék, hanem, hogyha e becikkelyezésnek, e kifejezett megemlitésének eliminálásával intézkedésének lényegét kifejezni tudjuk, ehhez szívesen hozzá fog járulni, ezekben a nyilatkozatokban igenis látok közeledést a mi álláspontunkhoz, ámbár a tekintetben, hogy vájjon ebből milyen konzekvencziát fog levonni az a párt, melyhez tartozni szerencsém van, nekem természetesen előbb, mintsem elvbarátaimmal erről értekeztem és megállapodásra jutottunk, nyilatkozni jogom nincs. De sajnálattal nélkülöztem a t. ministerelnök ur nyilatkozatában a választói jog tekintetében (Igaz! Ugy van! balfelől) azt a kijelentést, a mely ugy nálunk, mint különben az országban is széles körökben hivatva lett volna annak biztosítékait növelni, hogy a választói jog csakugyan még ebben az esztendőben fog a ház asztalára letétetni (Felkiáltások jobbfelől : Megtörténik ! Halljuk ! Halljuk !) és hogy annak alapelvei a nemzeti szempontoknak teljes megóvása mellett, melyekhez ragaszkodunk, eleget fognak tenni a demokratikus haladás elutasithatlan követelményeinek, a választások tisztaságának és szabadságának, a mit én a nélkül, hogy a választási eljárás kisebb körzetekre szorittassék s a nélkül, hogy ott, hol az intelligenczia terjedtségénél fogva erre alap van, a titkosság is érvényesíttessék, a magam részéről nem tudok elképzelni. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) A ministerelnök úrtól függ, hogy minő részletezésbe bocsátkozik, de nagyon kérem, hogy méltóztassék nyilatkozatát kiegészíteni azokkal, a mik erre az igen fontos kérdésre vonatkoznak. Egyébként, a mint mondám, végleges elhatározásomat elvbarátaimmal való megállapodásra kell fentartanom. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) • < Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! T. képviselőtársam és barátom nyilatkozatára, a ki most annak adott kifejezést, hogy ő csak ugy fogadja el a nemzet jutalmát bizalom alakjában, ha az lelkiismeretével megegyezik, — szívesen kijelentem, hogy ezt én magam részéről sem képzeltem máskép, mert