Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-349

124 3t9. országos ülés 1912 február 24-én, szombaton. merítő, hogy nekem igen kevés hozzátenni valóm van. Csak annyit jegyzek meg, hogy abban igaza van t. képviselőtársamnak, hogy azokon a költsé­geken felül, a melyeket a véderő maga után von, lesz egy bizonyos költségtöbblet, a melyet szá­mításba vettünk és mely az altiszti kérdés rendezé­sével jár együtt. Az altiszti kérdés rendezése már magában a törvényben nyert bizonyos megoldást, de nem olyan értelemben, mintha ezt a megoldást állandó intézménynek gondolta volna a kormány, hanem csak átmenetinek. Már a törvényjavaslat elő­készítésénél számba vette azt, hogy az altiszti kérdésnek más irányban való rendezése okvet­lenül szükséges, nehogy méltánytalanság történjék azokon, a kik hosszabb ideig teljesítenek szolgá­latot. (Elénk helyeslés jóbbfelől.) É tekintetben az előmunkálatok most már olyan messze haladtak a hadügyministeriumban, hogy legközelebb a két kormány fog ezzel a kérdéssel foglalkozni, ugy hogy ha a véderőtörvény végrehajtásra kerül, arra az időre, a mikor különösen ezen altisztek ellátásáról kell gondoskodnunk, már törvény fog erről oly intézkedéseket tartalmazni, a melyek arra hivatvák, hogy méltányos megoldást hoz­zanak. A költség eleinte nem lesz nagy, de fokonkint, még pedig elég gyorsan, meglehetősen fog emel­kedni. Azt hiszem azonban, ez oly költség, a melytől ha véderőnket tényleg olyan helyzetbe akarjuk hozni, hogy az teljesen megfeleljen hivatá­sának, nem szabad visszariadnunk ez okból sem, de másfelől azért sem, mert itt tényleg méltányos eljárást követünk az altisztekkel szemben, s ez eljárást okvetlenül el kell fogadnunk és ennek költ­ségeit is viselnünk kell. (Helyeslés jóbbfelől.) Ezzel kapcsolatosan még csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy t. képviselőtársam fel­említette, hogy ha a véderő-reformnak általa elő­térbe tolt provizórius megoldása következett volna be, akkor ezen a kérdésen könnyebben lehetett volna átesni és ez előkészítője lehetett volna az altiszti kérdés megoldásának. En e tekintetben megnyugtathatom t. kép­viselőtársamat, hogy azon idő alatt — gondolom három év — melyet a provizóriumra szánt e czél­ból, meg lehet az altiszti kérdést oldani a kétéves szolgálatnak törvényerőre emelkedése esetében is. Itt tehát különbség nem fog előállani. (Helyeslés a jobboldalon.) Viszont azonban itt egy pozitív és hosszú időre szánt rendezéssel szemben állott volna, az u. n. provizóriummal, egy további halogatása a véderőkérdések tényleges megoldásá­nak. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Szerintem a fődolog az, hogy hosszú időre véget vessünk ennek a kérdésnek (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és ne halaszszuk el egy ujabb provi­zóriummal annak megoldását. (Helyeslés jobb­fdől.)­T. képviselőtársam azonkívül elmondotta, hogy mi nem gondoskodunk arról, hogy a katonai kérdéssel kapcsolatban, közgazdasági érdekeinket is megoltalmazzuk, a mire pedig igen sok mód kínálkozik. Nem tudom, hogy t. képviselőtársam mily alapon áüitja ezt. Hozzáteszi ugyan, hogy egy kérdéssel, az ágyukérd éssel a kormány ko­molyan foglalkozik. De ez szerinte az egyetlen ily kérdés. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ha más­sal nem foglalkoznánk, csak az ágyúgyár kérdésé­vel, ez már magában is nagy dolog volna. Ha tényleg sikerül ennek felállítása, evvel már egy meglehetős nagy lépést tettünk közgazdasági ér­dekeink istápolásáért. (Igaz! ügy van! a jobb­oldalon.) De vannak ezenkívül e téren még más intéz­kedések is, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) a me­lyekre nézve a kormány komoly tárgyalásokat folytatott a katonai hatósággal s a mely intézke­dések azt czélozzák, hogy más téren is igyekez­zünk pótolni azokat a hiányokat, a melyek követ­keztében még ma nem vagyunk abban a helyzet­ben, hogy egyik-másik czikkben a hazai ipar segít­ségével tudnók kielégíteni a katonai szükséglete­ket. (Helyeslés jóbbfelől.) T. képviselőtársam azután áttért a választó­jog kérdésére és egy kissé fitymálólag bánt el a statisztikával, a melyre szerinte nem kellene olyan nagy súlyt fektetni. En pedig azt hiszem, a mit a múltkor is voltam bátor előadni, hogy ez mégis nagyon fontos kérdés. Nagy felelősséggel járó dolog, hogy olyan időben, a mikor tényleg egy uj statisztikával állunk szemben és azt is tudjuk, hogy épen az utolsó évtizedben igen nagyon át­alakult egész társadalmunk, ennek tiszta képét lássuk akkor, a mikor a választói jog rendezéséhez fogunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy mennyire komolyan veszi a kormány ezt a kérdést, meny­nyire nem negligálta és mennjire igyekezett ezt az anyagot minél előbb beszerezni, ennek bizony­ságául szolgáljon az, hogy azon adatgyűjtés, a melyről még az őszszel volt szerencsém a t. ház­nak jelentést tenni, már befejezést nyert. Az alap­anyag össze van gyűjtve és a múlt héten voltam abban a helyzetben, hogy kiadjam azt a rendeletet, a mely az adatgyűjteménynek a demográfiai és foglalkozási statisztika szempontjából szükséges összegezését kívánja. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez is bizonyos időt, talán három hónapot, vagy valamivel még többet fog igényelni, de ennek elkészültével alapos munkával fogunk szem­ben állani s egész megnyugvással fogjuk tudni, hogy ha a választói reformot ilyen vagy más irányban kívánjuk rendezni, micsoda társadalmi elemek és milyen számban lesznek képviselve e szabályozásnál és megnyugvást szerezhetünk arról is, hogy tényleg mindazon társadalmi faktorok és körök, a melyek jogosultak a választójog utján az ország ügyeibe bizonyos tekintetben befolyni, e jogot tényleg gyakorolhassák is. (Helyeslés a jobb­óldalon.) Mert ezen adatok hiányában csakugyan nehéz volna a felelősséget váüalni azért, hogy mindazok választói jogosultságot nyerjenek, a

Next

/
Thumbnails
Contents