Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

118 348. országos ülés 1D12 február 2.1-án, pénteken. egy aj alakulás történik ebben az irányban ; hiszen korszakalkotónak tartják önök is a választói jogot és az ki fog hatni egész nemzeti életünk jövőjére is. Ha ily reformról van szó, képzelhető-e-, hogy oly pártalakulás, olyan kabinet vagy olyan többség mellett, a melyben teljesen ellentétes felfogáson vannak mesterségesen összegyömöszölve, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ebben a kérdésben egy egészséges megoldás létrejöhessen ? Ha mindazok, a kik ebben a kérdésben az ő bölcseségüket, nemzeti felfogásukat érvényesíteni kivánják, igenis, el akarnak menni a megoldás azon mértékéig, a mely a nemzet részére a mi viszonyaink között kívánatos és szükséges, és ha mindannyian odaadják támogatásukat egy ilyen reform megoldásához, akkor nem az a kérdés, hogy ki jut hatalomra ; a hatalom birtoka ebben az irányban senkire nézve sem lehet irányadó, mert nem a maguk czéljait, nem a maguk törekvéseinek érvényesülését és nem a maguk választói jogát készitik elő, hanem előkészitik az ország szabad akaratnyilvá nitását. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És tessék abban a törekvésben érvényesülni ; ne tessék attól félni, hogyha kiállnak egy ilyen választói jog mellett a nemzet elé és bizalmat kivannak a nemzettől, hogy az meg fogja azt tagadni ; tessék odaállani és küzdeni ezen bizalom megnyilvánulásáért; sokkal becsesebb lesz önökre nézve is egy ilyen megnyilvánulás, mint ha azt a mai állapotok mellett hozzák az önök részére talán készen is, a melyet aztán itten érvény esitenek. Ez tehát az, a mit egy ilyen megoldástól mi várunk s a mihez, ha ez kinálkozik, vagy ha ezt kivánatosnak találják, a mi részünkről támogatásunkat teljesen önzetlenül fel fogjuk ajánlani. De bocsánatot kérek — hogy zárjam szavaimat — (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) ennél a dolognál, egy ilyen küzdelemnél, a melyet immár hat vagy nyolcz hónapon keresztül folytatunk, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk I a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) annak megbirálása, hogy ilyen küzdelem abbahagyassék, hogy ilyen harcz megszűnjék, ennek elbírálása nemcsak attól függ, hogy mi ennek a harcznak megkezdését milyen hazafias okokból tartottuk jogosultnak és indokoltnak. i-'jj Ha egyszer mi erre, a mint beszédem elején mondottam, rászántuk magunkat, akkor ettől a küzdelemtől ok nélkül., megfelelő ellenérték nélkül visszavonulni egyáltalában reánk nézve a lehetetlenség mértéke. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) De ez nemcsak a lehetetlenség mértéke, ez több ránk nézve, ez ránk nézve a férfiasság kérdése. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Vájjon akkor, a mikor talán megcsökkennek a mi erőink, a mikor talán számban kevesebben állunk egy küzdelem élén, a mikor talán jobban Id vagyunk téve esetleg egy olyan küzdelemnek, a melyet személy szerint is ellenünk alkalmaznak, a mikor minden fegyvert konczentrálnak a mi egyéni exisztenoziánk, képviselői szerepünk megtörésére, (Elénk ellenmondás a jobbóldalon:) nem férfiasabb eljárás-e, helytállani ilyen küzdelemben, nem engedni egészen látszólagos okokért, csekély engedmények felaggatása mellett, csekély jelentőségű Ígéretek felvonultatása mellett, hanem állani férfiasan azt a küzdelmet, a mely talán kerülhet további küzdelmeink munkájába, harczainkba, izgalmainkba, járhat egyikünknek-másikunknak a politikai élet teréről való időleges vagy végleges eltűnésével, de nem vezethet az eszme bukására. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) A mi érdekeinknél is, a mi egyéni kívánalmainknál is, a mi egyéni életczéljainknál is van előttünk fontosabb : annak a nagy czélnak szolgálata, a nemzet nagy jövőjének szolgálata, a melyet mi ezen küzdelmünkbe mindig belevittünk, és a melyért való harcz nincs lezárva, tehát akarjuk, hogy áz a nemzet kezébe le is legyen téve, hogyha arra kerül a sor, hogy az aztán megbízások adása által vigye ezt a harezot tovább. Ha abbahagyjuk önként ezt a küzdelmet és magunk is lemondás által a harcz jogosultságát kétségbe vonjuk, ez által a nemzetben olyan csüggedést és levertséget idézünk elő, a mely az ő reményeit, jövője iránt való hitét is csökkenteni képes és csökkenteni fogja. (Igaz! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek azok a szempontok, a melyek minket arra birnak, hogy ezeket az engedményeket, a melyek most felszínen vannak, ne tekintsük elegendőknek, hanem ebben a harezban — óhajtjuk, hogy régi barátainkkal, fegyvertársainkkal karöltve — tovább haladjunk • de ha a sors ugy kívánja, hogy saját erejűnkkel kell ezt a harezot tovább folytatnunk, mi erre is vállalkozunk. (Hosszantartó lelkes éljenzés, helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A pénzügyminister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk I) Lukács László pénziigyminister: T. képviselőház ! Annak az okát, hogy én ma felszólalok és a t. képviselőháznak szives türelmét rövid időre igénybe venni kívánom, tisztán abban a körülményben méltóztassék keresni, hogy az utolsó ülésen Désy Zoltán t. képviselőtársunk egy igen figyelemreméltó beszédében pénzügyi kérdéseket vetett fel, a melyekre nézve azt hiszem kötelességem reflexióimat minél előbb megtenni. Oly kérdések ezek, melyekről már sokszor volt szó, és a melyekre nekem is volt alkalmam többször ugy a delegáczióban, mint a pénzügyi bizottságban, valamint itt a t. képviselőházban is nyilatkozni, mikor is igyekeztem azokat a terheket, a melyek a véderőreformból reánk hárulnak, pozitív számokkal kimutatni. Miután azonban ugy látszik, hogy e kérdés körül még mindig van bizonyos kétely, ennélfogva azt hiszem, hogy kötelességem — m

egkoczkáztatva azt is, hogy unalmas leszek ismétléseim folytán (Halljuk ! Halljuk !) — felszólalni és álláspontomat preczizirozni, mert ilyen fontos