Képviselőházi napló, 1910. XV. kötet • 1912. február 12–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-348

M. országos ülés 1912 hivatását, és a milyen erősen ragaszkodnak most a kormányhoz, a mig a véderő nincs megalkotva, ez a ragaszkodás megszűnik abban a pillanatban, a mikor a véderőj avaslat tető alá hozatik és ez a kormány nem fog többé útjában állani annak, hogy azok a veszedelmes törekvések, ha megvannak, — pedig nem tudom, hogy nincsenek-e — találjanak egy másik kormányt, a mely azokat képviselni fogja teljes erővel és ugy, hogy azok megvalósitása elé a Kossuth-párt részéről akadályok igen nehezen lesznek gördithetők. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Vagy ebben a mai többségben látja a Kossuthpárt a garancziákat ? Semmi szándékom, hogy agresszív legyek az igen t. többséggel szemben, de mint tényt kivánom megállapítani és igen tisztelt képviselőtársainknak figyelmébe ajánlani azt, hogy ez a többség lényegében véve [nem egyéb, mint egy kormánykreatura, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) mint egy, a kormány hatalmi és anyagi eszközeivel létrehozott párt, (Ugy van f a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) a mely abban a pillanatban megsemmisülhet és meg is semmisül, mihelyt tőle ezeket a nagy, hatalmas támogatásokat megvonják. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát azok a törekvések fel fognak merülni és érvényesülni akarnak, akkor ez a többség sem fogja azoknak útját áHhatni és nem fog garancziával szolgálhatni e törekvések megvalósitása ellen, mert annak a hatalomnak módjában lesz e helyett a többség helyett egy másikat szerezni. (Derültség. Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza : önmagukat cserélik majd ki! (Zaj a jobboldalon.) Lovászy Márton : Különben is, t. képviselőház, ez a mi választójogi álláspontunk nem újság és nem is ismeretlen. . . Polónyi Géza: Politikai Fregolik ! (Zaj.) Lovászy Márton : ... a Kossuth-párt előtt, mert hiszen a múlt év őszén bizalmas tárgyalások, bizalmas megbeszélések folytak a pártok elnökségei között és ezekről a megbeszélésekről egy hivatalos kommünikében, egy hivatalos közleményben konstatáltatott az, hogy a két függetlenségi párt választójogi álláspontja között lényeges eltérések nincsenek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ez tényleg igy van, arról a legújabb idők is bizonyítékot szolgáltatnak, mert az a választójogi álláspont, a melyet pár nap előtt Désy Zoltán t. barátom itt a ház előtt előadott, csak igen csekély mértékben tér el attól az állásponttól, a melyet mi a választójogi kérdésben elfoglalunk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azok a szállongó hirek tehát, hogy az igen t. Kossuth-pártot a mi választójogi radikalizmusunk indította arra, hogy múlt vasárnap hozott határozatától eltérő álláspontot foglaljon el, a valóságnak semmi körülmények között sm felelnek meg. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ráth Endre : Párhuzamos értekezlet a nemzeti kaszinóval. február 23-án, péntekén. ÍÓS Lovászy Márton : A másik dolog, t. képviselőház, a provizórium kérdése. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elsősorban erre is azt jegyzem meg, hogy hiszen ez sem uj dolog. Eitner Zsigmond : Bolgár Ferencz hozta fel ! Lovászy Márton : Ha Bolgár Ferencz fölvetette is, az nem a mi pártunk részéről történt, azzal én nem foglalkozom, én csak arra mutatok rá, a mi a mi pártunk részéről történt. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A provizirium kérdését immár három hónapja mélyen t. vezérünk, Justh Gyula (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) szabadkai beszédében emiitette először, azzal a nyíltsággal és azzal az őszinteséggel, a mely az ő politikai működését az egész vonalon jellemzi. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És én, t. képviselőház, konstatálom, hogy a mikor ez az eszme Szabadkán, Justh Gyula elnökünk részéről felvettetett, én sem az igen t. Kossuthpártbon, sem annak sajtójában a felháborodásnak, vagy a méltatlankodásnak semmiféle jelenségeit nem észleltem, tehát csodálkozom azon, hogy a párt álláspontja megváltoztatásának ezek az okai csak most, a legutolsó napokban merültek fel. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) «:*£ És én nem tudom, t. képviselőház, hogy miért volna olyan nagy bűn a provizórium eszméjének felvetése. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Tudomásom szerint, — és ha talán helytelenül állítanám ezt, abban az esetben kérem az igen t. Kossuth-pártot, méltóztassék engem nyomban megczáfolni — tudomásom szerint a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt kész átbocsátani az eddigi, a rendes ujonczjutalékot. Akkor tehát mi a különbség ? A különbség mindössze az, hogy itt a keretek kitöltésére Magyarország részéről, mondjuk, egy pár ezerrel több ujonczról van szó. Erre a különbségre súlyt fektetni csak abban az esetben volna érdemes, ha az igen tisztelt Kossuth-pártnak módjában állana a kereteknek ezt a kitöltését megakadályozni, vagyis hogy ha a hadsereget abban az állapotban tarthatná, a melyben az eddigi ujonczlétszám mellett van. Csakhony, sajnos, épen ez a szerencsétlen 1888 : XVIII. t.-czikk (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) teszi lehetővé az uralkodónak azt, (Halljuk ! Halljuk !) hogy ha a nemzet törvényhozása szűkre szabja az ujonczjutalékot, ugy hogy azzal a kereteket be nem töltheti, akkor egyszerűen a póttartalékosok visszatartásával, illetőleg behívásával e kereteket a legkényelmesebben betölthetik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ily körülmények között nem sokkal helyesebb és czélszerübb-e inkább azzal az egypár ezer ujonczczal betölteni azokat a hiányzó kereteket törvényesen ; (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) betölteni a szocziális igazságnak megfelelőleg, mint betöltetni egyszerűen fejedelmi parancsszóra a kiszolgált katonákkal és a családos póttartalékosokkal ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Annál kevésbbé tartom lehetőnek azt, hogy az igen tisztelt Kossuthpárt ezt tőlünk rossz néven vegye, akkor, midőn