Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-324
í)2 524. országos ülés 1912 január 13-án, szombaton. a munkálatban megnyilatkozik, közjogi tekintetben még inkább dekadencziát vonna maga után. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza : Az provokálta a nemzeti ellenállást. Bakonyi Samu : De ha ezt a maga programmjának vallja a t. kormány, . . . Sümegi Vilmos: Ugy mint a készfizetést! Bakonyi Samu : ... ha áll az, a mit a t. niinisterelnök ur válaszul az én igénytelen delegáczióbeli felszólalásomra mondott, hogy ő áll és bukik ezzel a kérdéssel, akkor egy ilyen állásfoglalás, ilyen kemény kijelentés csak azt a következtetést vonná maga után, hogy minden erejével, állásának minden súlyával, a programmhoz való hűség minden hatályával követeljük legalább ezen pro gramm minimumának halaszthatatlan és teljes megvalósítását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És e helyett, t. képviselőház, hogy csak egyre mutassak rá, a zászló-, czimer- és jelvénykérdésében semmiféle komoly momentum fel nem merült, még csak taktikai czélzattal sem, hogy a nemzet megnyugtatását igyekezzenek elérni, és semmiféle olyan momentum, a mely azzal biztathatna bennünket, hogy valósággal a komoly életbeléptetésnek stádiumába jutott ennek a kérdésnek szabályozása. A mikor, t. kéj)viselőház, a jövendő teljes bizonytalanságában gomolyog ennek a kérdésnek megoldása, nagyon könnyen hivalkodhatik azzal a t. minister ur, — a ki mindnyájunk által érzett őszinte sajnálkozásunkra most jelen nem lehet, hogy talán bővebben megmagyarázhatná ennek a kijelentésének a súlyát, — mondom ilyen helyzetben, a mikor a kezdetleges tanulmányozásnak útvesztőjében bolyong most is ez a kérdés, a további megmaradás tudatának meglehetős biztonságával hivalkodhatik a t. ministerelnök ur azzal, hogy áll és bukik a kérdés megoldásával, a mikor a megoldás felé, az ő tudtával és hozzájárulásával, még egyetlenegy lépéssel sem haladt előre ez a kérdés. (Igaz ! Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az ilyen helyzetben valóban különös jelenség az, hogy az uj hadügyminister, hangulatot akarván csinálni a véderőj avaslatok kedvezőbb sorsának itt ebben a házban, ugy lép fel a delegáczióban, mint egy uj Mária Terézia . . . Fráter Loránd : Ne bántsd a magyart! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : . . és talán eléggé nem méltatható magyarossággal, vagy magyarkodással elkiáltja magát, hogy ne bántsd a magyart ! (Helyesléi és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát én is azt mondom., t. képviselőház, hogy ne bántsd a magyart! . . . Polónyi Géza: De a bugyellárisát sem ! (Derültség balfelől.) Bakonyi Samu: ... Ke bántsd a magyart azzal a magatartással, azzal a merev mozdulatlansággal, igazi és olyan obstrukczióval, a melyért a felelősséget az utókor előtt nem vállalhatja sem a dinasztia, sem a kormány, a melyben a véderő fejlesztése tekintetében a nemzeti követeléseket részesitik. (Igaz ! ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezeknek a véderőj avaslatoknak a sorsa együtt jár azzal a politikai kivánalommal, a mely előbb azt kivarrja, hogy megvalósittassék az általános és titkos szavazati jog. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem engedjük bántani mi sem a magyart, t. képviselőház, és mert ezen bántó magatartásban a honvédelmi költségvetés elfogadása ismét csak eszközt nyújtana a kormánynak arra, hogy ezt a politikáját tovább gyakorolhassa, pártom részéről, és a magam nevében is arra kérem a t. képviselőházat, hogy ezt a költségvetést megszavazni ne méltóztassék. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Félkiáltások: Éljen Bakonyi! Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök (Csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! A ház mai megállapodásához képest most áttérünk az mterpellácziókra. Előbb azonban javaslatot teszek a t. háznak a ház legközelebbi ülésének idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. háznak, hogy legközelebbi ülését hétfőn, január 15-én, délelőtt 10 órakor tartsa. Napirendjére pedig tűzessék ki a mai elfogadott javaslatoknak harmadszori olvasása és a költségvetés tárgyalásának folytatása olyan sorrendben, a mint ezt a ház már elhatározta. Méltóztatnak ehhe r ; hozzájárulni? (Igen!) Akkor a határozatot ilyen értelemben mondom ki. Most áttérünk az interpelláczióra. Benedek János képviselő urat illeti a szó. Benedek János: T. képviselőház! A költségvetési viták folyamában felszólalt Sághy Gyula t. képviselőtársam és csak egy pár dologra mutatott rá, a melyekre nézve a t. minister ur is ... . (Folytonos zaj). Elnök (csenget) : Csendet kérek, t.• képviselőház ! Benedek János : . . . megtette a maga észrevételeit és kilátásba helyezte, hogy az egyetemi könyvtár olvasótermét ki akarja bőviteni (Zaj. Elnök csenget.) Ezzel az inczidenssel azonban, t. képviselőház, az egyetemi könyvtár dolga fölött napirendre nem térhetünk, mert a budapesti egyetemi könyvtárnál olyanok az állapotok és pedig akár a könyvek számát tekintjük, akár a helyiség elrendezését, befogadó képességét, hogy e felett ilyen módon átsiklani nem lehet. Hogy mi az egyetemi könyvtár, mi a jelentősége, azt t. képviselőtársaim előtt nem kell fejtegetnem, hiszen legnagyobb részük egyetemi hallgató volt és tudja nagyon jól, hogy a könyvtár bizonyos tekintetben még fontosabb az egyetemi hallgató szempontjából, mint maga az egyetem. Hiszen akárhány egyetemi hallgató nincs abban a helyzetben, hogy az előadásokat látogassa, mert Kerkapoly mondása szerint a kenyérkereset szentségtörő kényszere megakadályozza ebben. De maguk a tanárok is, nem tudván kellőképen kimeríteni az egész anyagot, forrásművekre utalják a hallgatóságot. Szóval a könyvtár az egyetemi
