Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-324

í)2 524. országos ülés 1912 január 13-án, szombaton. a munkálatban megnyilatkozik, közjogi tekintet­ben még inkább dekadencziát vonna maga után. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza : Az provokálta a nemzeti ellen­állást. Bakonyi Samu : De ha ezt a maga programm­jának vallja a t. kormány, . . . Sümegi Vilmos: Ugy mint a készfizetést! Bakonyi Samu : ... ha áll az, a mit a t. nii­nisterelnök ur válaszul az én igénytelen delegáczió­beli felszólalásomra mondott, hogy ő áll és bukik ezzel a kérdéssel, akkor egy ilyen állásfoglalás, ilyen kemény kijelentés csak azt a következtetést vonná maga után, hogy minden erejével, állásának min­den súlyával, a programmhoz való hűség minden hatályával követeljük legalább ezen pro gramm minimumának halaszthatatlan és teljes meg­valósítását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És e he­lyett, t. képviselőház, hogy csak egyre mutassak rá, a zászló-, czimer- és jelvénykérdésében semmi­féle komoly momentum fel nem merült, még csak taktikai czélzattal sem, hogy a nemzet megnyug­tatását igyekezzenek elérni, és semmiféle olyan momentum, a mely azzal biztathatna bennünket, hogy valósággal a komoly életbeléptetésnek stá­diumába jutott ennek a kérdésnek szabályozása. A mikor, t. kéj)viselőház, a jövendő teljes bizonytalanságában gomolyog ennek a kérdésnek megoldása, nagyon könnyen hivalkodhatik azzal a t. minister ur, — a ki mindnyájunk által érzett őszinte sajnálkozásunkra most jelen nem lehet, hogy talán bővebben megmagyarázhatná ennek a kijelentésének a súlyát, — mondom ilyen helyzet­ben, a mikor a kezdetleges tanulmányozásnak útvesztőjében bolyong most is ez a kérdés, a to­vábbi megmaradás tudatának meglehetős bizton­ságával hivalkodhatik a t. ministerelnök ur azzal, hogy áll és bukik a kérdés megoldásával, a mikor a megoldás felé, az ő tudtával és hozzájárulásával, még egyetlenegy lépéssel sem haladt előre ez a kérdés. (Igaz ! Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az ilyen helyzetben valóban különös jelenség az, hogy az uj hadügyminister, hangulatot akarván csinálni a véderőj avaslatok kedvezőbb sorsának itt ebben a házban, ugy lép fel a delegáczióban, mint egy uj Mária Terézia . . . Fráter Loránd : Ne bántsd a magyart! (De­rültség a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : . . és talán eléggé nem méltat­ható magyarossággal, vagy magyarkodással el­kiáltja magát, hogy ne bántsd a magyart ! (Helyes­léi és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát én is azt mondom., t. képviselőház, hogy ne bántsd a magyart! . . . Polónyi Géza: De a bugyellárisát sem ! (De­rültség balfelől.) Bakonyi Samu: ... Ke bántsd a magyart azzal a magatartással, azzal a merev mozdulat­lansággal, igazi és olyan obstrukczióval, a melyért a felelősséget az utókor előtt nem vállalhatja sem a dinasztia, sem a kormány, a melyben a véderő fejlesztése tekintetében a nemzeti követe­léseket részesitik. (Igaz ! ügy van ! a bal- és szélső­baloldalon.) Ezeknek a véderőj avaslatoknak a sorsa együtt jár azzal a politikai kivánalommal, a mely előbb azt kivarrja, hogy megvalósittassék az általános és titkos szavazati jog. (Élénk helyes­lés a szélsőbaloldalon.) Nem engedjük bántani mi sem a magyart, t. képviselőház, és mert ezen bántó magatartásban a honvédelmi költségvetés elfogadása ismét csak eszközt nyújtana a kormánynak arra, hogy ezt a politikáját tovább gyakorolhassa, pártom ré­széről, és a magam nevében is arra kérem a t. kép­viselőházat, hogy ezt a költségvetést megszavazni ne méltóztassék. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Félkiáltások: Éljen Bakonyi! Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök (Csenget): Csendet kérek, t. képviselő­ház ! A ház mai megállapodásához képest most át­térünk az mterpellácziókra. Előbb azonban javas­latot teszek a t. háznak a ház legközelebbi ülésé­nek idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. háznak, hogy legközelebbi ülését hétfőn, január 15-én, délelőtt 10 órakor tartsa. Napirendjére pedig tűzessék ki a mai elfogadott javaslatoknak har­madszori olvasása és a költségvetés tárgyalásának folytatása olyan sorrendben, a mint ezt a ház már elhatározta. Méltóztatnak ehhe r ; hozzájárulni? (Igen!) Akkor a határozatot ilyen értelemben mon­dom ki. Most áttérünk az interpelláczióra. Benedek János képviselő urat illeti a szó. Benedek János: T. képviselőház! A költség­vetési viták folyamában felszólalt Sághy Gyula t. képviselőtársam és csak egy pár dologra mutatott rá, a melyekre nézve a t. minister ur is ... . (Folytonos zaj). Elnök (csenget) : Csendet kérek, t.• képviselő­ház ! Benedek János : . . . megtette a maga észre­vételeit és kilátásba helyezte, hogy az egyetemi könyvtár olvasótermét ki akarja bőviteni (Zaj. Elnök csenget.) Ezzel az inczidenssel azonban, t. képviselőház, az egyetemi könyvtár dolga fölött napirendre nem térhetünk, mert a budapesti egyetemi könyvtárnál olyanok az állapotok és pedig akár a könyvek számát tekintjük, akár a helyiség elrendezését, befogadó képességét, hogy e felett ilyen módon átsiklani nem lehet. Hogy mi az egyetemi könyvtár, mi a jelentő­sége, azt t. képviselőtársaim előtt nem kell fejte­getnem, hiszen legnagyobb részük egyetemi hall­gató volt és tudja nagyon jól, hogy a könyvtár bizonyos tekintetben még fontosabb az egyetemi hallgató szempontjából, mint maga az egyetem. Hiszen akárhány egyetemi hallgató nincs abban a helyzetben, hogy az előadásokat látogassa, mert Kerkapoly mondása szerint a kenyérkereset szentségtörő kényszere megakadályozza ebben. De maguk a tanárok is, nem tudván kellőképen kimeríteni az egész anyagot, forrásművekre utal­ják a hallgatóságot. Szóval a könyvtár az egyetemi

Next

/
Thumbnails
Contents