Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-324

3^4. országos ülés 191% január 13-án, szombaton. 73 törlesztéséhez nyújtandó hozzájárulások 187.466 korona. Elnök: Megszavaztatik. Kenedi Géza előadó: Indítványozom, hogy a költségvetés végén csatolt kimutatást, az igazságügyministeriumba berendelt birákról és ügyészekről és egyéb alkalmazottakról szintén jóváhagyólag tudomásul venni méltóztassék. Elnök : A t. ház a kimutatást jóváhagyólag tudomásul veszi. Van szerencsém jelenteni, hogy ezzel az igazságügyi tárcza részleteiben is letárgyaltatott. Napirend szerint következik az 1911. évi márczius hó 30/17. napján Szerbiával kötött konzuli egyezmény beczikkelyezése tárgyában az igazságügyminister által beadott törvényjavaslat, (írom. 333, 412.) Heinrich Antal előadó: T. képviselőház! A napirenden levő nemzetközi egyezmények beczikkelyezését czélzó törvényjavaslatok között négy törvényjavaslat van, a melyeknek czélja a Szerbiával 1911 márczius 30-án megkötött négy uj egyezmény beczikkelyezése. Ezen négy uj egyezmény a konzuli, a hagyatéki, a polgári jogsegélyezési és a kiadatási egyezmény. Minthogy czéljukat, tárgyukat és tartalmukat tekintve ezen négy egyezményben és az azokat beczikkelyező javaslatokban igen sok azonos rendelkezés foglaltatik, a t. ház engedelmével bátor leszek mind a négy egyezményre vonatkozó észrevételeimet már most az első törvényjavaslat tárgyalásánál, ismétlések elkerülése végett, összefoglalva előadni. (Helyeslés jobbjelől.) Ezen egyezmények arra vannak hivatva, hogy helyettesitsék az ugyancsak Szerbiával 1881 május 6-án megkötött négy régi egyezményt, a melyek az 1882. évi XXXII—XXXV. t.-czikkek által lettek törvénybe iktatva. Az uj egyezmények keret és tartalom tekintetében nagyjából megegyeznek a régi egyezményekkel. A közöttük észlelhető különbség — röviden összefoglalva — a szabatosabb szövegezésben és abban rejlik, hogy a szerződő felek az egyezmények megkötésénél tekintettel voltak a nemzetközi jog terén az utolsó három évtizedben észlelt fejlődés eredményeire. Mind a négy uj egyezménynek lejárati ideje az 1917. évi deczember hó 31. napja, a mi magyarázatát abban találja, hogy ezen egyezmények lejárati határidejét nem lehetett más napra tenni, mint arra, a melyen a Magyarország és Ausztria között e tárgyban létrejött szerződés szintén lejár. Az ezen emiitett lejárati határnapot követő időre az egyezmények a szerződő felek bármelyike részéről egy év tartamára felmondhatok. Mind a négy egyezményben a hatályba lépés, a hatályban maradás, a felmondás, a megerősités és a megerősitő okiratok kicserélése egyöntetűen van szabályozva és megfelel az eddigi szokásoknak. Az egyezmények mindannyian két eredeti, kizárólag franczia nyelvű példányban lettek kiállítva és a megerősités fentartásával aláírva. KÉPYH. NAPLÓ. 1910 1915. XXV. KÖTET. A megerősités és a megerősitő okiratok kicserélése után az egyezmények hatályosak lesznek ugy Magyarországban, mint Ausztriában, valamint az annektált tartományokban is. A konzuli egyezményt az 1908 : XII. tczikkben beiktatott kereskedelmi és forgalmi szerződés záró jegyzőkönyvének III. czikkéhez tartozó rendelkezéséhez képest a közös külügyi képviselőn kivül aláirta a magyar kormány képviselője is, mig a többi három egyezményt, a melyek kizárólag olyan ügyeket szabályoznak, melyek az Ö felsége uralkodása alatt álló két állam önálló rendelkezése alá tartoznak, a monarchia két állama kifejezetten külön-külön kötötte meg és a két állam meghatalmazottai kifejezetten egyfelől Ausztria, másfelől Magyarország részéről kinevezett meghatalmazottakként szerepelnek. Ezek szerint a szóban levő egyezmények megkötésénél Magyarország önálló államiságának és függetlenségének teljes mértékben és minden kétséget kizáró módon érvény szereztetett. (Helyeslés jobbjelöl.) A szóban levő négy egyezmény mielőbbi beczikkelyezése Magyarországnak nagy érdekében áll, mert kívánatos, hogy az egyezményben foglalt lényeges újítások és fontos rendelkezések mielőbb hatályba lépjenek, különösen tekintettel arra a sürü érintkezésre és számos összeköttetésre, mely különösen gazdasági tekintetben Magyarország és Szerbia között fennáll. A szerb szkupcsina ezen egyezményeknek a megerősítést már megadta és így már a nemzetközi ildomosság is kívánatossá teszi, hogy a magyar képviselőház ehhez a maga részéről szintén mielőbb hozzájáruljon. (Helyeslés jobbjelől.) A midőn van szerencsém még felemlíteni, hogy nemzetközi szerződések természetszerűleg egyoldalúan meg nem változtathatók, bátor vagyok egész röviden áttérni az egyes egyezmények rendelkezéseinek rövid ismertetésére. (Halljuk! Halljuk !) Ha összehasonlítjuk az uj konzuli egyezményt a régi konzuli egyezménynyel, a következő fontosabb eltéréseket találjuk. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az uj egyezmény a főkonzulokat és konzulokat csak konzuli ügynökök kinevezésére jogosítja fel, a jövőre tehát ezek alkonzuli kinevezésre feljogosítva nem lesznek. A konzuli mentességben és kiváltságokban az uj egyezmény szerint ezentúl csakis a hivatásos konzulok fognak részesülni, a tiszteletbeli konzulok ezekre az előjogokra többé igényt nem tarthatnak. A régi egyezményben is biztosítva volt a szerződő felek részéről, a konzuljog terén, a viszonosság feltétele mellett, a legnagyobb kedvezmény, a mit az uj egyezmény részletesebben, szabatosabban és minden kétséget kizáró módon szintén biztosit. Arra az esetre, ha az egyezmény értelmezése tekintetében vagy végrehajtása körül netalán felmerülő nézeteltérések vagy összeütközések barátságos módon elintézhetők nem lennének, azok felett az 1907. évi hágai egyezménynek megfelelően választott bíróság lesz hivatva dönteni. 10