Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-323

323. országos ülés 1912 január 12-én, pénteken. 59 memorandumból és küldöttségek utján értesült már ezen kívánságok jogosságáról. Nemkülönben figyelmébe kívánom ajánlani, hogy méltóztassék intézkedni a bíróságoknál ezen segéd- és kezelőszemélyzet megfelelő kiegészítéséről, hogy a mostani restanciák minél előbb elrmináltassanak, nehogy a kezelő- és segédszemélyzet hiánya miatt teljesen fennakadjon a bíróság munkája. Azt hiszem, hogy ezek oly csekély költséggel megoldható intézkedések, hogy az igazságszolgáltatásnak fontos érdeke követeli, hogy ezt a csekély költséget erre a célra az igen t. minister ur okvetlenül fordítsa. Székely Ferencz igazságügyminister: Ötven egyént felvettünk a költségvetésbe. Horváth Gyula: Kérem továbbá az igen t. minister urnak jóakaratát a börtönőrök és szolgák fizetésjavitása tekintetében. Habár ezek az igazságszolgáltatásnak kisebbszerű funkczionáriusai, mégis ebben a gépezetben ők is szükséges részt képeznek, és ha nem gondoskodunk arról, hogy terhes munkájuk mellett megfelelő tisztességes megélhetést biztosithassanak maguknak, az lesz a következménye, hogy azok a szolgák és börtönőrök majd oly módon fognak maguknak mellékes jövedelmet szerezni, mely az igazságszolgáltatásnak hátrányára van. Annak a megbízhatóságnak, melyet eddig nem tagadhattunk meg sem a börtönőröktől, sem a szolgáktól, válhatik kárára, ha az igen t. minister ur e tekintetben minél előbb megfelelően nem intézkedik. Nem kételkedem az igen t. minister ur jóakaratában mindezen kérdésekben, azonban elvi álláspontomnál fogva a költségvetést nem fogadhatom el, annál kevésbbé, mert még mindig nem ismerem azt a programmot, a melyet a minister ur követni kivan ezekben a kérdésekben és igy nem tudom azt, vájjon van-e kilátás arra, hogy kiküszöbölhetők-e ezek a hiányok és megvalósithatók-e azok az okvetlenül mielőbbi megvalósításra váró feladatok, a melyektől Magyarország igazságügyének előhaladását várhatjuk. Nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A tárgyalás befejezése előtt a minister ur kivan szólni. Székely Ferencz igazságügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk I Halljuk!) Az idő előrehaladottságára való tekintettel, de tekintettel arra is, hogy az előadó ur részletesen nyilatkozott a költségvetés struktúrája, számtételei és eredményei felől, csak azokra a tételekre szorítkozom, — hiszen alig fél éve, hogy részletesen kifejtettem nézeteimet a költségvetésről — a melyeket most felemlíteni méltóztattak. (Halljuk !) Mindenekelőtt az igazságszolgáltatás állapotáról azt vagyok bátor kijelenteni, hogy én azt most, mint ezelőtt fél évvel is, teljesen kielégítőnek tekintem. Különösen a mi a járásbíróságokat és a törvényszékeket illeti, ezek kifogástalanul működnek, egyes kivételes helyektől eltekintve, de ott is mindenütt a javulás jelei mutatkoznak. A királyi ítélőtábláknak nehéz helyzetük volt még két évvel ezelőtt. Sikerült azonban őket megerősíteni ugy, hogy ez idén már kielégítő eredményt fogunk kapni, . . . Csermák Ernő: Egy évig tart egy ügy! Székely Ferencz igazságügyminister: . . . mert csak három-négy királyi tábla volt rossz, másutt nincs fennakadás az ügymenetben. A királyi Guria tevékenységéről is beszámoltam és sajnosán kellett konstatálnom, hogy a hátralékok száma emelkedett. Megmondtam azt is, hogy ennek legfőbb oka a kúriai bíráskodás, (Ugy van! Ugy van.' a jobboldalon), a mely nemcsak azért rak súlyos terhet a Curia vállaira, mert szokatlanul nagy munkaerőt igénylő anyag, hanem azért is, mert a tanácsok megalakítását teljesen megzavarja. (Ugy van! a jobboldalon.) A mint ugyanis a curiai bíráskodással foglalkozó tanácsok megalakulnak, a többi jórészt felbomlik, ugy hogy ilyenkor kéthárom tanácsnak is szünetelnie kell. Már pedig méltóztatik tudni, hogy miután a referáda bizonyos időhöz van kötve, az, a mit a tanács az egyik héten el nem végez, hátralékban marad és e hátramaradást a másik héten helyrehozni nem lehet. Én azonban most is bízom a Curiának tetterejében, kitartásában, és remélem, hogy mint ez a — nem mondom veszedelem, hanem teher elmúlik róla — hiszen már csak néhány peticziós ügy van folyamatban, — visszaáll az egyensúly. Még csak azt említem meg, hogy 1910. évi restanczia nincs, az 1911. évi anyag is majdnem kivétel nélkül júliusig fel van dolgozva, bár igaz, hogy egy legfőbb semmitőszéknél és legfőbbb itélőszéknól fél évi restancziának sem kellene lennie. Mindezek bizonyítják azt, hogy nekem sem okom, sem jogom nincsen a bíróság iránt a legcsekélyebb ellenszenvvel, tiszteletlenséggel viseltetni, vagy épen tevékenységét lebecsülni. Ez a szemrehányás annál is inkább fáj, mert olyan részről jön, a melyen talán tudomással bírhatnának arról, hogy ilyen velleitásaim soha sem voltak. (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt az is bizonyítja, hogy én jóformán proprio motu épen a bíróságok számára 20.000 koronát vettem fel ebbe a költségvetésbe azért, hogy valamely egyetem területén — nem Budapesten, mert itt maguk fognak csinálni — egy internátust alapithassanak gyermekeik számára. (Helyeslés jobb/elől.) Azt hiszem, igy dokumentáltam, de dokumentáltam talán minden eljárásommal azt, hogy engem a bíróságok ellen animozitás nem vezet. Azonban egy nagy bizonyítéka volna Ráth Endre igen t. képviselőtársamnak, az t. i., hogy rá mertem vetni szememet a birói függetlenségre. Hát ez nem áll. A birói függetlenséget én abban találom, hogy minden bíró tudomá8*