Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-340

54Ö. országos ülés Í9íi február 1-én, csütörtökön. 499' Elnök: Sümegi Vilmos képviselő ur kivan szólni. Sümegi Vilmos: A t. előadó urnak felszóla­lását a magam részéről is teljes mértékben hono­rálom, azonban nem tartom elégségesnek azt, kogy a kérvények egyszerűen kiadatnak a belügyminister urnak. Más műveltebb államokban, ka szabad ezt a kifejezést használnom . . . (Felkiáltások : Nem szabad ! Olyan nincs !) ... nemcsak komolyabban foglalkoznak ezen tárgygyal, hanem például Német­országban már meg is valósitották. A mint az előadó ur is nagyon helyesen mondja, a'XX. század szellemével nem igen fér össze ilyen jogok adomá­nyozása, mert a gyógyszertári jogot, sajnos, leg­több esetben kortesjutalmak elismeréséül szokták egyesek megkapni. Rónay Jenő: Tapasztalatból tudja? Sümegi Vilmos : És ez a jog olyan tekinté­lyes tőkét képvisel, hogy szinte visszaélésszámba megy, ha egyes embereknek adományozzák. Én a magam részéről azt a rendszert, hogy ezt a nagy tőkét képviselő gyógyszertári jogot községeknek, szóval kommunitásoknak adják, an­nál is inkább pártolom, mert hiszen a községek és városok maguk már alig bírják terheiket el­viselni, ha tehát ilyen módon egy jelentékeny, és a mellett legális és tisztességes jövedelemhez jutnak, a mely mellett ép ugy biztositva van a gyógyszerésznek kvalifikácziója, mint a gyógy­szertár helyes kezelése ; ezzel a városokon és egyes községeken nagy mértékben segítenénk. Én ezt olyan fontosnak tartom, hogy a leg­kevesebb, a mit kívánnunk kell, az, hogy azzal a pártolással adja ki a képviselőház. ezen kérvénye­ket a belügyminister urnak, hogy sürgősen ter­jeszszen elő törvényjavaslatot a híznak az iiánt, hogy gyógyszertári jogok ne egyeseknek — eset­leg kortesérdemek elismeréséül, — hanem kom­munitásoknak adassanak ki. Én tehát szemben az előadó urnak külön­ben helyesen megokolt javaslatával, azt indítvá­nyozom, hogy a szóban forgó kérvényeket a kép­viselőház azzal a pártolással adja ki a belügy­minister urnak, hogy sürgősen terjeszszen tör­vényjavaslatot e tárgyban a képviselőház elé. (Helyeslés balfelöl.) Rakovszky Iván előadó : Kiindulva azon in­dokolásból, melyet az előttem szóló t. képviselő ur előadott, hozzájárulok Sümegi Vilmos kép­viselő ur indítványához és magam részéről is ja­vaslom, hogy a kérvények pártolólag adassanak ki a belügyminister urnak. Elnök: Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház ugy határoz, hogy a tárgyalás alatt lévő kérvények pártolólag adatnak ki a belügyminis­ter urnak. (Helyeslés.) Rakovszky Iván előadó: Több testület kér­vényt intéz a képviselőházhoz a köztisztviselők községi adómentességének fentartása tárgyában. Rámutatok itt arra, hogy hasonló tárgyban fogja a mai nap folyamán a képviselőház tár­gyalni ugyanezen sorjegyzékben a 290—306 folyó szám alatt felvett kérvényeket, a melyek az előbbi kérvények tartalmának ellenkezőjét kérik, nevezetesen azt, hogy az állami és tör­vényhatósági tisztviselők községi pótadómentes­sége megszüntettessék. A kérvényi bizottság mindkét kérvény-cso­portra vonatkozólag egyező javaslatot tesz, neve­zetesen azt javasolja, hogy mindezen kórvények adassanak ki a pónzügyministernek. Az 1886 : XXII. t.-cz. azon intézkedése, hogy a törvényhatósági és állami tisztviselőket a községi pótadó alól felmenti, a második cso­portba tartozó kérvények szerint formailag az egyenlő teherviselés elvébe ütközik. S tagadha­tatlan, hogy mindazon közintézményeket, a me­lyeket egyes községek a községi lakosok javára .létesítenek, az ott elhelyezett és tartózkodó állami és törvényhatósági tisztviselők, katonatisztek ép oly mértékben veszik igénybe és használják, mint a többi községi lakosok; sőt mivel ezen törvényhatósági és állami tisztviselők a községi lakosságnak nagyobb műveltségű és igényű osz­tályát képezik, nagyon gyakran előfordul az az eset, hogy egyes községi költséges berendezések tulajdonképen épen ezen műveltebb osztály ked­kedvéért létesíttetnek. Ezzel szemben azonban tekintetbe veendő az, hogy ezen állami és törvényhatósági tiszt­vitelők fizetésének megállapításánál mintegy tekintetbe vétetik mindig az a körülmény, hogy ezen tisztviselők a községi pótadók alól mente­sek, és a pótadó-mentesség a köztisztviselők fizetésének mintegy kongruens alkatrészét ké­pezi, ugy hogy ezt a kérdést tisztán ugy meg­oldani, hogy nem veszszük tekintetbe ennek az előnynek a fizetésben való benfoglaltságát, nem lehet. Ezért a pénzügyi bizottság azt a javas­latot teszi, hogy mindkét kérvénycsoportozat — ugy a pro, mint a contra, egyformán — a pónzügyministernek adassék ki, és pedig azért, mert a kérvénycsoport között szoros összefüg­gést lát. Az esetben, ha a köztisztviselők köz­ségi pótadómentességét megszüntetnék, szüksé­gesnek tartja a kérvényi bizottság annak tekin­tetbevételét, hogy ezáltal anyagi hátrányt szen­vednek a köztisztviselők és akkor a fizetésüket kell ehhez képest megállajoitani; abban az esetben pedig, ha tovább fentartatnék a köz­tisztviselők ez adómentessége, viszont a községet kell kárpótolni, mert most a községekben oly lakosok vannak, a kik a községi közintézmé­nyeket teljes mértékben élvezik a nélkül, hogy hozzájárálnának ezek terheihez. Ezért indítvá­nyozom, hogy a két kérvénycsoportozat a kér­vényi bizottság javaslatának megfelelően adassék ki a pénzügyministernek. (Helyeslés.) Elnök: Elfogadtatik. Rakovszky Iván előadó: A m. kir. föld­mivelésügyi ministerium fenhatősága alá tar­tozó vízügyi hivatalok hivatalszolgái kérvényt adtak be anyagi helyzetük javítása iránt. Egyik kérésük az, hogy aránylagos lakbért kapjanak, 63*

Next

/
Thumbnails
Contents