Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-340

3íÚ. országos illés Í912 február i-én, csütörtökön. 4Ö5 Hogy ennek a gondolatnak kifejezést adjak, bátorkodom ajánlani, liogy ez a két kérvény pártolólag adassék ki a pénzügyminister urnak. Szász Pál előadó : T. képviselőház! A kérvények minden egyes alkalommal természetesen azzal a czélzattal adatnak ki a ministernek, hogy a minister a maga hatáskörében eljárjon és a képviselőház elé javaslatot nyújtson be, a melyet azután a képviselőház beható tárgyalás alá vesz. Ezt külön elmondani az előadónak, azt hiszem, teljesen felesleges, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a kérvényeknek a szakministerekhez való kiadása tisztán ezt a czélt szolgálja. A mi már most azt illeti, vájjon e kérvények pártolólag adassanak-e ki a ministernek, vagy nem. én azt hiszem, igaz, hogy ez nagyfontosságú ügy, de nem kell talán olyan gyorsan pártolólag kiadni minden egyes dolgot a ministernek. mert akkor ennek értékét és súlyát a képviselőház . . . Gr. Batthyány Tivadar: Ohó ! B Szász Pál előadó : ... ha pártolólag adja ki a képviselőház, ezzel a nivót bizonyos mértékben mintegy alább szállítja. Ha a megyei tisztviselők kérvényeit, melyeknél az egész ország óriási nagy státusáról van szó, a mely égetően és sürgősen rendezésre vár, pártolólag adjuk ki, ezt teljesen értem és ezt a felfogást teljesen osztom. Hogy azonban a jelen körülmények között ennél a kérvénynél is a »pártoló« szót külön hozzátegyük a határozathoz, ennek, azt hiszem, semmi értelme nincs. Gr. Batthyány Tivadar: Egy képviselőházi határozat effektuálásáról van szó. Szász Pál előadó: Épen azért fentartom a kérvényi bizottság javaslatát és kérem annak elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Rakovszky Iván képviselő ur kivan szólni. Rakovszky Iván: T. képviselőház! Egy pár szóval én is pártolni kívánom a t. előadó ur javaslatát és főleg felvilágosítást akarok adni a t. háznak arról az álláspontról, a melyet a kérvényi bizottság, az ilyen fizetésemelési és státusrendezési kérvények elintézése, illetőleg javaslatának megtétele alkalmából szem előtt tart. Ha ugyanis, t. képviselőház, csak ezeken a tárgyalás alatt lévő sor jegyzékeken végignézünk, azt fogjuk látni, hogy különböző szolgálati ágakhoz tartozó államtisztviselők kérik fizetésük felemelését és státusuk rendezését. A kérvényi bizottság nagyon jól tudja és elismeri, hogy minden szolgálati ághoz tartozó tisztviselő tényleg minimális fizetéssel van ellátva és mindannyian rászolgálnak arra, hogy fizetésük minél rövidebb időn belül rendeztessék'. Azonban tudja a kérvényi bizottság azt is és mindannyian, a kik annak a tárgyalásain részt vettünk, tudjuk, hogy ezen fizetéseknek a rendezése az államnak nagyobb anyagi áldozatával jár, viszont tudjuk azt is, hogy a fizetésemeléseket egyszerre, minden rendszer, minden meggondolás, a különböző egymással szemben álló erősebb és gyengébb igények tekintetbevétele nélkül keresztülvinni nem lehet és épen ez okból a kérvényi bizottság valamennyi, ilyen statusrendezést czélzó kérvényt egyszerűen javasol a pénzügyministernek kiadatni. Teszi ezt azért, hogy a pénzügyminister ur az ilyen egyforma czélzatu kérvényeknek nagy tömegét egymással összehasonlíthassa és az állam pénzügyi helyzetének, az állam teljesítőképességének tekintetbevételével, e kérvényeket oly sorrendben honorálja, illetőleg a fizetéseket oly sorrendben javítsa és emelje, a mint a különböző szolgálati ágak erre a fizetésre hamarább rászorulnak, illetőleg a mint az illető tisztviselők kevésbbé vagy pedig erősebben vannak az ilyen fizetésrendezésre rászorulva. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezeknek a megjegyzésével én is kérem, hogy a kérvényi bizottság javaslatát méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök ." Kivan még valaki szólni ? Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház ! Szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. (Halljuk ! Halljuk !) Azt hiszem t. barátom Rakovszky Iván és én ebben a perczben különböző irányban lovagolunk. Ö t. i. a fizetések emelésének kérdéséről beszél itt és azt interpretálja és magyarázza, hogy a kérvényi bizottság nem akar minden fizetésrendezési kérelmet pártolólag a pénzügyministerhez áttenni, mert ebben, ugye bár, benne foglaltatnék az, hogy a fizetésrendezési kérelmeket a ház teljesíteni akarja, e tekintetben pedig az állam pénzügyi helyzetét is figyelembe kell venni. A tévedés itt abban van, hogy én nem ezen fizetésemelési kérdésekről beszéltem, külön is hangsúlyoztam felszólalásomban, hogy nem ezekre utalok, hanem a kérvényeknek a pénzügyminister úrhoz pártolólag való áttételére vonatkozó javaslatom azt jelenti, és azt is akarja kifejezni, hogy a státusrendezés, a melyet egy képviselőházi normativum már egy izben perczentualiter megállapított, a mely státusrendezésnek 70 százaléka már keresztül is vitetett, hogy ezen státusrendezés további 30 százalékának keresztülvitele jogtalanság elkövetése nélkül már tovább el nem halasztható. Mert ugyebár, hogyha kimondotta az országgyűlés, hogy a státusrendezés az egész vonalon ezen százalékban, ezen arányban viendő keresztül, akkor lehetetlen, hogy akár a kincstári ügyészeket, akár a pénzügyi irodakezelőket, akár az adóhivatali tisztviselőket ezen státusrendezés előnyeiben ne részesítsük ? Az én indítványom nem áll ellentétben a kérvényi bizottság álláspontjával, a mely nem akarja pártolólag felterjeszteni a fizetésemeléseket enbloc, mert az én indítványom az, hogy e szóval »pártolólag<< fejezzük ki ama kívánságunkat, hogy a már megállapított státusrendezés hajtassék végre. Erre különben a t. kormánynak az igéretét is birjuk, mert jól méltóztatik tudni, hogy 1910-ben, a midőn a kormány átvette hivatalát, arra az álláspontra helyezkedett, hogy 1911-ben, 12-ben és 13-ban fogja az egész státusrendezést keresztülvinni. Azt hiszem, hogy egészen méltányos itt a sürgetés, mert a folyó év őszében beterjesztendő költségvetésbe ezt a státusrendezést az egész vona-