Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-339

482 339. országos ülés 1912 január 31-én, szerdán. nevű díüők a Tisza szabályozása következtében az anyaközségtől elszakadtak és a Tisza túlsó partjára kerültek a beregmegyei Tarpa község közelébe. A belügyminister ur ezen változott szituáczió természetes konzekvencziáját vonta le akkor, midőn a két érdekelt törvényhatóság hozzájárulásává! az ekként elszakadt két területrészt Nagyar községtől Tarpa községhez csatolta át. Az ekként elszakadt két területrésznek az anyaközségből való további adminisztrácziója úgyszólván lehetetlenné vált és sokkal könnyebben intézhető Tarpa község által, másfelől pedig ezen két területrész birtokosai nem annyira Nagyar községbeli lakosok, mint inkább Tarpa község beli lakosok, s igy a közigazgatási bizottság e tekintetben az átcsatolást teljesen indokoltnak látja és kéri. hogy a nxinister urnak erre vonatkozó jelentését tudomásul venni és hasonló czélból a főrendiházzal közölni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, kimondom, hogy a ház a jelentést tudomásul veszi. Egyúttal közöltetni fog hasonló czélból a főrendiházzal is. Következik a kereskedelemügyi minister jelentése a kerületi munkásbiztositópénztárak s a vállalati és magánegyesületi betegsegélyzőpénztárak 1907. és 1908. évi működéséről (írom. 323, 362). Az előadó urat illeti a szó. Haydin Imre előadó: T. képviselőház! A munkásbiztositásról szóló 1907. évi XIX. t.-cz. 177. §-ában elrendeli, hogy a munkásbiztositópénztárak működéséről az állami munkásbiztositási hivatal tartozik évenként jelentést tenni a kereskedelemügyi ministernek, és viszont a kereskedelemügyi minister kötelezve van arra, hogy ezen jelentést a törvényhozásnak bemutassa. Ennek a kötelezettségének tett eleget az állami munkásbiztositási hivatal és a kereskedelemügyi minister, a mikor az állami munkásbiztositási hivatalnak a munkásbiztositási pénztár 1907. és 1908. évi működéséről szóló jelentését előterjesztette. Az állami munkásbiztositási pénztár ezen jelentését némi késedelemmel tette meg, de igazolásául felhozható, hogy tényleg ezen két év az 1907 évi XIX. t.-czikk végrehajtásának első stádiumában volt és annak a forrongásában csak később juthattak az állami munkásbiztositási hivatal tudomására és rendelkezésére azon megbizható adatok, a melyek alapján ezen jelentés elkészült. Meg kell jegyeznem azt is, hogy ezen jelentés csupán a kerületi és vállalati pénztárak működését öleli fel, nem pedig az országos pénztár működését. Az országos pénztár működését mellőzi ezúttal azért, mert az országos pénztárnak főfeladatát sajátképen a baleset-biztositásnak gondozása képezi. A baleset-biztositás ellátásához szükséges veszélyességi táblázat egybeállítása és kibocsátása a munkásbiztositási hivatal részéről csak az 1908. évben történt, és igy e tekintetben munkálatait az országos pénztár csak 1908. év végén indíthatta meg, miért is nem rendelkezett még olyan működéssel a balesetbiztosítás terén, hogy erről egy évi jelentés keretében beszámolni lehetne. Az állami munkásbiztositási hivatalnak ezen megállapítása azonban nem egészen fedi a helyzetet. Tény az, hogy az országos munkásbiztositópénztár már az 1907. év végén kezdte meg működését, &x 1908. évben pedig már teljes mértékben folytatta a betegsegélyezés terén abban a tekintetben, hogy az alantas kerületi és vállalati pénztárakra felügyelt, azokat irányította, és bizonyos egyöntetű rendelkezéseket szabott meg azok eljárására nézve, másfelől azért is, mert tekintet nélkül a balesetbiztosítási járulékok kivetésére, az üzembe sorozási munkálatokra, máris megkezdte az 1908. év folyamán a baleseti kártalanítást, igy tehát mindkét tekintetben volt már olyan működése, a melyre ezen jelentés megtételénél figyelemmel kellett volna lenni. A jelentés szerint, hogy egészen röviden ismertessem annak tartalmát, az 1907. évben összesen 180 pénztár működött és pedig 96 ker. pénztár, 80 vállalati pénztár és 4 magánpénztár. Ezeknek az állagában az 1908. évben csak az változott, hogy a vállalati pénztárak száma 76-ra szállott alá. A betegség esetén biztosított tagok száma 783.206 volt, 1908-ban pedig 806,163-ra emelkedett. Az első évben egy-egy biztosított tag után 19"2 korona, a másodikban már 23 korona tagsági járulék folyt be. A bevétel ennek következtében akképen alakult, hogy 1907-ben volt 162 millió korona, 1908-ban 25"6 millió korona, a kiadás pedig 1907-ben 156 millió korona s 1908-ban 256 millió korona. Ezzel szemben az igazgatási kiadások összege 1907-ben 1-9 millió K, ellenben 1908-ban már 2-7 millió K volt, a mi tetemes emelkedést mutat a megelőző évhez képest. A pénztár bevételeinek összegéből összesen 88-9% esik a tagok segélyezésére. Ezekben röviden ismertettem a jelentés tartalmát. Természetes, hogy a törvény végrehajtásának ezen kezdő stádiumában, az erudiczió ezen pillanataiban produkált eredmények még nem olyanok, a melyek mélyebbreható következtetést engednének az intézmény további prosperitására nézve, mégis már ezen kétévi működésből kifolyólag felmerültek egyes jelenségek, a melyek az intézmény életrevalósága mellett tesznek tanúságot. Igen szerettem volna részletesen ráutalni azokra a különbségekre, a melyek a megelőző években létezett betegsegélyzőpénztárak működése és az uj intézmény eredményei között mutatkoznak, (Halljuk! Halljuk ! Mozgás. Elnök csenget.) és különösen szerettem volna ezen eredményeket a hasonló külföldi intézmények eredményeivel összehasonlítani, mert ebből kitűnt volna, különösen ha az országos pénztár 1907. és 1908. évi jelentéseit a keho figyelemre méltatjuk, hogy a mutatkozó eredmények máris az intézmény fentartása mellett szólnak. De hát az ülés ideje máris előrehaladt, nem akarok bővebben időzni ezen kérdésnél, (Halljuk! Halljuk!) bár ezt azért is szerettem volna tenni, (Halljuk 1 Halljuk!) mert