Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-338

338. országos ülés i9í"2 január 30-án, kedden. 465 biztosítása tekintetében hivatalból intézkedhetik; a mikor ő megkapja annak a leltárnak a másolatát, megkapja a hagyatéki átadó végzésnek a hivatalos kiadmányát is, akkor már abban a helyzetben van, hogy megkapta az értesítést arról, hogy itt egy hagyaték megnyilt; a további már a pénzügyi hatóság feladata, hogy az örökösödési illeték behajtásáról, biztosításáról gondoskodjék és ezzel teljesen felesleges és helytelen magát az örökösödési eljárást megakasztani. Erről a kérdésről igen sokat lehetne beszélni, én azonban nem tartom helyesnek, hogy ezt pótlások és módosítások alakjában indítványozzam, mert ez olyan kérdés, a mely igen sok paragrafust involvál, én tehát egyszerűen felhívom reá a figyelmet. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, el méltóztatnak-e a szakaszt fogadni? (Igen!) A ház a szakaszt elfogadja. Szász Károly jegyző (olvassa a 30. §-t, a mély észrevétel nélkül elfogadtatiJc. Olvassa a 31 §-t). Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Várady Zsigmond előadó: T. képviselőház! A 31. §. utolsó bekezdéséhez azt a módositást vagyok bátor előterjeszteni, hogy a telekkönyvvel kapcsolatos rendelkezések a következő szöveggel bővíttessenek ki (olvassa): »A szolgalomnak, kikötménynek és a tulajdonjog korlátozásának telekkönyvi bejegyzésében nem szükséges a szolgalom, kikötmény és korlátozás tartalmát részletezni, hanem elég a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak arra a pontjára utalni, a mely a részleteket tartalmazza«. Indokolásul vagyok bátor felemlíteni, hogy a telekkönyvi eljárásban, különösen az utóbbi időben, egyes felek számos olyan nagyterjedelmü bejegyzést eszközöltetnek, különösen Budapest székesfőváros oly bejegyzéseket végeztet, a melyeknek a telekkönyvbe tényleg bevezetése a bíróságokat és a bíróság személyzetét rendkívüli munkával terheli. Nem érintjük ezúttal azt a kérdést, hogy a bejegyzések nem lennének-e megtagadandók, de a menyiben teljesítene! ők, az így előálló munkának az egyszerűsítésére szolgál ez a pótlás, a melyet a t. háznak elfogadásra ajánlok. (Általános helyeslés.) Elnök: A ház a szakaszt a pótlással elfogadja. Szász Károly jegyző: (olvassa a 32., 33., 34. §4, a mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 35. §-t). Elnök: Szólásra ki van feljegyezve? Lovászy Márton jegyző: Csermák Ernő! Csermák Ernő: T. képviselőház! Még csak ehhez az egy szakaszhoz kívánok a t. ház engedelmével hozzászólni. Telekkönyvi rendtartásunk és az erre vonatkozó helyesbítési törvények voltaképen ugy néznek ki, mint a rosta. Annyira át vannak már formálva módosításokkal, javításokkal, pótlásokkal, hogy igazán szükséges KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XIV. KÖTET. volna e helyett egészen uj telekkönyvi rendtartást alkotni. (Helyeslés.) Azonban, ha ilyent alkotunk, kétségtelenül figyelemmel kell lennünk arra, hogy mindezek a rendszerek és módosítások, a melyeket idáig elfogadtunk és követtünk, a czélt nem érték el, s nem sikerült megvalósítanunk azt az ideát, hogy a telekkönyvi állapot a tényleges viszonyoknak megfeleljen, vagyis, hogy a tényleges birtokos megegyezzék a telekkönyvi tulajdonossal. Én tehát azt tartanám legfontosabbnak, ha az eljáró biró, a kit kiküldenek a tényleges birtoklási eljárásra, minden telekkönyvet hivatalból megvizsgálna és hivatalból törekednék a kiigazításra, ott, a hol szükséges, a felek perre utasítása iránt is intézkedjék, szóval, hogy minden mód és alkalom megadassák a kiigazításra, sőt kötelezőleg kimondassák a felekre nézve, hogy tartoznak a telekkönyveket a tényleges birtoklásnak megfelelően rendbehozatni. Szóval, minden ezzel a kérdéssel összefüggő ügy hivatalból kezeltessék. Szükséges továbbá az is, hogy azon okok mellett, a melyek fenforgása esetén a tényleges birtokos tulajdonjoga a telekkönyvben kitüntettetik, még az is fölvétessék, hogy bizonyos számú esztendei ellenmondás hiánya elegendő további kritérium kimutatása nélkül is arra, hogy a tényleges birtokos tulajdonosként bejegyezhető legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kíván szólani. A szakasz meg nem támadtatván, elfogadtatik. Szász Károly jegyző: (olvassa a törvényjavaslat 36—38. §-ait, a melyek megjegyzés nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel az egyes igazságügyi szervezeti és eljárási szabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak a harmadszori olvasása a holnapi ülés napirendjére fog kitüzetni. A javaslattal kapcsolatban elintézést nyertek a budapesti ügyvédi kamarának, az ügyvédjelöltek országos egyesületének és a kaposvári ügyvédjelölteknek a törvényjavaslatra vonatkozó kérvényei is. Következik napirend szerint a naplóbiráló bizottság jelentése, Posgay Miklós kéjjviselő urnak a napló kiigazítása iránt 1911 június 19-én tett indítványa tárgyában (írom. 355.). Tagányi Sándor előadó: A képviselőház 1911 június 19-én megtartott ülésében napirend előtt szót kért Posgay Miklós képviselő ur, szavai értelmének megmagyarázása czéljából és azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a képviselőháznak 1911 június 14-én megtartott ülésében elhangzott beszédének következő része (olvassa) : »Elég az hozzá, hogy egy más vallásfelekezethez tartozó egyén megtámad egy más vallásfelekezetbelit, hogy miért elnök ő ott a katholikus körben, s az van olyan gyáva, hogy otthagyja a katholikus kört, leköszön állásáról, azért, mert megtámadták* — akként helyesbit59