Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-337

436 337. országos ülés 1912 január 29-én, hétfőn. ügyvédi vizsgájukat és léphetnek az ügyvédi gyakorlatra és azok között, a kik ezen benetől elesnek, legkevésbbé állhat érdekében a törvényhozásnak, — kivéve azt az egy esetet, a mikor igen nagy állami érdek megóvásáról van szó — hogy bizonyos ridegséget tanúsítson, a jogos érdekeknek oly nagy sérelmét provokálja, mint a minőt ebben a javaslatban látok. Az a fiatal ember, a ki az 1874 : XXXIV. t.-cz. intézkedései alapján lépett erre a pályára és a ki ma már küszöbén áll annak, hogy a jogi doktorátus elnyerése után beléphessen a pályába, ennek a javaslatnak jelenlegi intézkedései szerint oda jut, hogy a mikor a küszöbön van a lába, akkor csapják be előtte az ajtót. Ha ennek szükségességét azzal látnám indokolva, hogy egy nem remediáiható óriási megkárosodása történik az ügyvédi tekintélynek, az ügyvédi karnak és az ügyvédi érdekeknek, akkor végre ezt is indokolhatónak, talán elfogadhatónak kellene mondanom. De mikor a legjobb vagy — mondjuk — a legrosszabb esetben arról lehet szó, hogy 5—6—700 olyan fiatalember, a ki három hónap múlva már a jogi doktorátust le fogja tenni, belejusson abba az ügyvédséget gyakorolható klasszisba, akkor nekem, mint a ki elfogulatlanul kívánom bírálni és megítélni ezt a kérdést, nem lehet mást mondanom, mint azt, hogy ha az ügyvédi kar tekintélyének, érdekének megóvásával tudtunk várni a mai napig, törekvésünket a legcsekélyebb mértékben sem fogja devalválni, az ügyvédi kar érdekeit is ennek a bajnak orvoslását a legcsekélyebb mértékben sem fogja hátráltatni, ha az az 5—6—700 ember bele fog keTÜlni azok közé a kik élvezetében lehetnek a törvény által nyújtott kedvezménynek. (Helyeslés balfelől.J Xem akarom a t. ház szíves figyelmét és türelmét hosszú ideig igénybe venni, csak azt vagyok bátor ajánlani, méltóztassék minden pártszemponttól eltekintve pertraktálni ezt a kérdést. Azt hiszem, a méltányosság azt követeli, hogy ebben az esetben méltóztassanak határozati javaslatomat elfogadni, és módot nyújtani azoknak a fiatal embereknek arra, hogy a folyó esztendőben bevégezve doktorátusukat, beléphessenek a kedvezményezettek közé. (Helyeslés halfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy nem voltam jelen az igent, igazságügyminister ur beszéde alatt és így nincsen módomban arra válaszolni, a miket az én felszólalásomra vonatkozólag a t. minister ur megjegyzésként mondott. Csak egyet akarok megjegyezni. Legyen meggyőződve a t. igazságügyminister ur arról, hogy én a magam részéről nemcsak ismerem a bajokat, hanem szívesen hozzájárulok minden olyan intézkedéshez, a mely a bajokon segíteni is képes. Én azonban a t. igazságügyminister úrral szemben annak a véleményemnek adok kifejezést, hogy a meglevő bajokat ez a javaslat nem fogja orvosolni, sem az ügyvédi karnak a túlzsúfoltságán segíteni, a hibákat kiküszöbölni nem fogja. Mert a megbízhatóságot nem fogja javítani az, hogyha az ügyvédi pályára készülők hosszabb gyakorlat után és a későbbi korban esetleg adósságokkal még inkább megterhelve, vagy mondjunk egy triviális kifejezést: még inkább kiéhezve fognak az önálló gyakorlathoz eljutni. Köztem és a t. igazságügyminister ur álláspontja között az a különbség, hogy én a javaslatot nem tartom olyannak, a mely a bajokon egyáltalában segíteni fog, minthogy az eddigi szigorítások sem segítettek semmit, hanem ellenkezőleg, a helyzeten inkább rontottak. Mert, t. képviselőház, hogyha arról lenne szó, hogy bárkit, a ki jellem, megbízhatóság vagy hazafiság tekintetében nem egészen jó, akadályozzunk meg az ügyvédi pályán való működésben, akkor én velem lehet beszélni. De ezt a javaslat nem teszi. Sőt ellenkezőleg azáltal, hogy megnehezíti az e pályára való jutást, a nem jellemeseknek és a nem megbízható elemeknek adja meg a lehetőséget; azoknak, a kikben nagyobb az akarat, nagyobb a kitartás, nagyobb az ambiczió, nagyobb a törekvés, vagy a kiknek a vagyoni helyzete és körülményei inkább megfelelők, biztositja az oda való jutást. Ez pedig, bocsánatot kérek, az ügyvédi kart jobb színvonalra emelni nem fogja. * De, t. képviselőház, én nem kívánok a különféle itt felhozott dolgokkal foglalkozni, csak ismétlem, hogy az én álláspontom igenis az, hogy itt nem lehet egyebet tenni, mint hogy az egész közoktatásügyi rendszert át kell a mai viszonyoknak megfelelőleg dolgozni. A középiskola első osztályától kezdve az oktatásnak, különösen a gazdasági oktatásnak a legfelsőbb fokig való kiépítését s e mellett az egyetemen, főleg az uj egyetemeken a jogi képesítést kell megfelelő tanulmányokhoz kötni, kell szigorúbban venni és az egyetemeken ép ugy, mint a középiskolákban is, a tanároknak kötelességükké, de egyúttal lehetővé tenni, hogy necsak tanítsanak, hanem neveljenek is és tanítványaikat necsak a vizsga szempontjából, hanem a jellem és képesség szempontjából is megbírálhassák és vezethessék is. (Helyeslés.) Ha, t. képviselőház, a jogi oktatás egész rendszere a kellő nivóra lesz emelve, másrészt a közgazdasági pályák képesítése és tanulmányi rendszere ki lesz épitve, akkor nem lesz meg a magyar középosztály gyermekeiben az a hiba, hogy olyan pályákra tolongjanak, a melyen már ma is sokan vannak és a megélhetés bizonytalan, hanem inkább olyan pályákra fognak menni, különösen a közgazdasági pályákra, a melyek nemcsak megélhetést, hanem, kellő nivóra emelve, tekintélyt és megbecsülést is fognak nekik nyújtani. Ez volt az én álláspontom és csak azt fűztem hozzá, hogy ha a törvényhozás nem fog erre az álláspontra helyezkedni, hanem inkább a megnehe-