Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-337

430 337. országos ülés 1912 január 29-én, hétfőn. ják azokat az embereket, a kik Magyarországon erre a foglalkozásra képesítve vannak és a kikyel, mint magyar állampolgárokkal, azokat az állásokat be is kellene tölteni. . . Elismerem tehát, hogy nagy hiba van ugy az ügyvédi, mint a birói téren. A birói téren kétségtelenül kevesebb a baj, mert magam is tudom, hogy ma már nem tódulnak olyan nagy számmal a birói pályára, mint eddig. Az ügyvédi téren azonban még mindig megvan a baj. De a mikor erre orvoslást keresünk, akkor az intézmény egész vérkeringésével kell foglalkozni. Foglalkozni kell e kérdéssel nemzeti és társadalmi szempontból, hogy az egész társadalom járuljon hozzá a baj orvoslásához. Vizsgáljuk tehát meg a társadalomnak minden egyes rétegeit, a hol erre a bajra orvoslást találhatunk. Azokban a módositásokban, a melyek itt beadattak, igen sok méltányos dolog van és én a magam részéről is hozzájárulok azon kívánságokhoz, hogy az átmeneti időt azok számára, a kik ezen a pályán már bizonyos fokot értek el, mindenesetre meg kell hosszabbítani. Az én számitásom szerint nem is ugy áll a dolog, a hogy Sághy Gyula t. képviselőtársam elmondotta, mert tényleg rosszabb a helyzet azokra nézve, a kik az ügyvédi vizsgát leteszik, a kik gyakorlatra bocsáttatnak. Ezeknél 8—9 esztendőt fog átlagosan igénybe venni az az idő, a melyet, a javaslatnak megfelelőleg, a gyakorlati időben kell eltölteniök. Már pedig látjuk azt, hogy épen azon nagy emberek, a kikre az igen t. igazságügyminister ur hivatkozott, a kik a múlt időkben szereztek ügyvédi diplomát és a kik a közéletben nagy nevet vivtak ki maguknak, nem 30—32 éves korukban kezdték el az ügyvédi pályát, hanem voltak, a kik már húsz éves korukban hozzájutottak ahhoz és igen nagy alakok lettek a magyar történelemben és a kiknek nevére mindenki tisztelettel emlékezik vissza. Én tehát kérem a t. képviselőházat, hogy az ellentétes érdekeket egyeztesse össze s mindegyik érdeket rnegóva, az enyhébb átmeneti időt válaszsza. A magam részéről is legalább a két esztendő magszavazását ajánlom. (Helyeslés a szélsobälóldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szász Károly jegyző: Győrffy Gyula! (Nincs itt!) Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! A napirenden levő törvényjavaslat kétségtelenül egy : igazságszolgáltatási vegyeskereskedés. Én ezt nem rónám fel bűnéül, mert hiszen sporadikus, | novelláris intézkedésekkel a létező és szembeszökő bajok orvoslása mindig helyes dolog. Azonban a kodifikácziónak ezen neménél méltóztassék figyelembe venni azt, hogy miután itt sok törvénynek módosítása van szőnyegen, a törvényeknek és annak keresése, hogy mikor, milyen módon lett módosítva egy törvény, rendkívül megnehezittetik azáltal, hogy a törvény- ' javaslat czimében senki semmiféle tájékozást e tekintetben nem talál. De hiszen ez csak szépséghiba, erről nem akarok tovább beszélni, hanem hozzászólok a kérdés domináló részéhez, az ügyvédség kérdéséhez telhető rövidséggel, de mégis olyan adatok birtokában, a melyek, azt hiszem, a nemzetet magát és annak széles rétegét, kell hogy érdekeljék, de különösen kell, hogy érdekeljék a törvényhozást. (Sálijuk! Hailjuh!) Távol áll tőlem a szándék, hogy az 1. és 2. §-ban érintett birói és ügyvédi kérdések nagy komplexumával itt a részletes vitában a t. képviselőházat untassam. De sok mindenféle theóriát hallottam, a melyekkel szemben egyet-mást leszegezni még sem felesleges dolog. Az ügyvédi pályán jelentkező túlzsúfoltság és ezzel kapcsolatban az ügyvédi karnak proletarizálódása, másrészt a túlságos elszegényedés folytán az ügyvédi kar bizonyos részének erkölcsi tekintélye tekintetében beállott devalvácziő minden körülmények közt kell, hogy érdekeljék a t. képviselőházat. Hallottam olyan theóriákat, hogy ez szabad kereseti pálya, a melyen a törvényhozásnak sem joga, sem oka nincsen arra, hogy azt megfelelő korlátok közé szorítsa ,vagy ennek a pályának választását irányítsa. Én nem vagyok ezen a téren a szabadkereskedelemnek a híve, mert tudomásom szerint az ügyvédi pálya magasztos hivatása tekintetében köztünk véleményeltérés nincs. Hozzáteszem azt is, hogy e magasztos hivatásnak az ügyvédség ma is megfelel, de az ügyvédség azért mégsem egészen a szabad kereseti pályákhoz tartozó olyan foglalkozás, a melylyel a törvényhozásnak ne volna joga, sőt kötelessége foglalkozni, a mit igazol az a tény, hogy a kereset maga, mint képviseleten nyugvó kereset, törvényhozási oltalom alatt áll és a törvényhozás védi a képviseleten alapuló ezt a keresetet, például a zugirászkodás ellen. Azonkívül az ügyvédi keresetnek magának törvényes oltalmat biztosit, még csőd esetében is bizonyos előnyöket biztosit. De mindenekfelett a törvényhozás nemcsak ismer ügyvédi képviseletet, de ismer ügyvédi kényszert, mert méltóztatnak tudni, hogy a í endes perek során, váltó.perek, házassági perek során egyenesen ügyvédi kényszert állapit meg a törvényhozás. Azonkívül pl. a tömeggondnokságoknál, a távollevők, továbbá ' az ismeretlenek gondnokságánál stb. az ügyvédi pálya számára a törvényhozás bizonyos jövedelmeket és mindenekfelett állami közmegbizatási funkeziókat biztosit. Annak a törvényhozásnak, a mely ilyen intézkedésekkel gondoskodik e pálya fenntartásáról, nemcsak joga, de kötelessége is gondoskodni arról, hogy az a különben is szellemi nivója tekintetében és társadalmi összeköttetéseinek okából vezető szerepre hivatott társadalmi osztály a hozzá fűzött várakozásoknak meg is feleljen. Természetszerű dolog, hogy a pálya túlzsúfoltságából keletkező bajok tekintetében a