Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-336

418 336. országos ütés 19i$ január %7-én, szombaton. Lengye! Zoltán : ... a melyet Ausztriából nyomtatvány utján folytatnak Magyarországgal szemben abban az irányban, bogy Magyarországnak és Ausztriának mai közjogi kapcsolata és a magyar birodalom egysége megváltoztattassák. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán: Azt hiszem, t. képviselőtársaim előtt nem lesz érdektelen, ha bemutatom Magyarország uj térképét (félmutatja), mely szerint Bécsben már elhatározták, hogy másképen osztják fel Ausztriát és Magyarországot. Ezt a térképet Magyarországon magyar nyelven, magyar előszóval és külön ajánlattal terjesztik és osztogatják. Énnek az uj birodalmi térképnek a beosztása szerint Magyarország, Galiczia és Bukovina képeznék az egyik államrészt, Csehország, Morvaország és a német tartományok a másik államrészt, Krajna és Dalmáczia a harmadik államrészt és pedig azon az alapon, hogy az egyik rész túlnyomóan magyar, a másik túlnyomóan német, a harmadik rész pedig tulnyomólag délszláv. Ezt a térképet eddig német nyelven Ausztriában, nyomatták és terjesztették, arról azonban nem ' volt tudomásunk, hogy Magyarországon már a második kiadása is fogyófélben van, a mely kiadás, bár Bécsben jelent meg, magyar nyelven van nyomtatva és magyar előszóval van ellátva. Ha pusztán arról lenne szó, hogy egy hóbortos ember térképet csináltat és azt osztogatja . . . Hédervári Lehel: Házi használatra ! Lengyel Zoltán :... házi használatra, ezen a dolgon talán lehetne mulatni. De ennek a térképhistóriának erős háttere és komoly jelenségei vannak, a melyek azt mutatják, hogy ez nem tréfa, hanem komoly tendenczia sok tényező részéről. S a mikor arról van szó, hogy sok egyéb közt ezt a magyar nyelvű térképet is mái második kiadásában terjesztik Magyarországon s hogy ez elé a térkép elé egy előszó van irva, mely megmondja az egész dolog czélszerüségét, tervét, sőt egyenesen felhiv arra, hogy mi is rajongjunk ezért az eszméért, mert ez valóságos áldás lenne ránk nézve, akkor én kénytelen vagyok felszólalni azért, hogy felhivjam az igen tisztelt minister urak figyelmét arra, hogy ne engedjék ezt a tréfát Magyarországon terjeszteni és azért is, hogy a közlemény felvilágosittassék. (Helyeslés baljelől.) Ez a triásztérkép, a melyet Hanau Henrik adott ki,. előszavában a következőket mondja (Halljuk! Halljuk ! Olvassa) : »Miután Bosznia és Herczegovina monarchiánkhoz hozzájöttek és ezen tartományszaporodás minden igaz hazafi szivét örömmel tölti el, most az a kérdés, mi történjék ezen tartományokkal. Az első, a ki ezen kérdésre helyes feleletet adott, Lichtenstein Alajos herczeg volt, a ki a triászt ajánlotta. Most pompás alkalom nyilik az osztrák-magyar délszlávoknak eleget tenni. A triásznak egy nagy déli szláv birodalomban — nevezzük p. o. Illyria királyságnak —egy túlnyomó magyar birodalomban és egy túlnyomó német birodalomban kellene mutatkoznia. Blyria királyságnak Bosznia és Herczegovina, Dalmát-, Horvát- és Tótországból, Krajnából, a Karinthiának és Stájerországnak a Villaehtól a Dráva mentén délre fekvő részeiből Görz és Gradiska, Trieszt és vidéke és Isztriából, kellene állania , fővárosának Zágrábnak kellene lennie és Magyarországnak Horvát- és Tótország helyett Gácsországot Sziléziának és a Bukovinának lengyel részével együtt kellene megkapnia. Meg vagyok győződve, hogy a habsburgi monarchiának ezen három részre való osztása, a mint a fenti triász-eszmében és az én térképemen meg van jelölve, a monarchiára nézve valóságos áldás volna.« Aláirva : »A szerkesztői. T. képviselőház ! A büntetőtörvénykönyvben »Az alkotmány, a törvényhatóságok vagy a hatósági közegek elleni izgatás<< czimü VI. fejezet foglaltatik és ez idevonatkozó részében azt mondja (olvassa) : »173. §. öt évig terjedhető államfogházzal büntetendő az . . .« (Mozgás a jobboldalon.) Elnök r Kérem a t. képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni, mert a gyorsirók nem hallják a szónokot! Lengyel Zoltán : ... a ki a 171. §-ban meghatározott módon a király személyének sérthetetlenségét, a trónöröklés törvényes rendjét, az alkotmányos államformát vagy a törvény kötelező erejét megtámadja, úgyszintén az is, ki az alkotmány egyes intézményeit, a monarchia másik államával fennálló kapcsolat vagy a magyar államot képező országok közt fennálló államközösség ellen, a vagy a királynak, az országgyűlésnek, az országgyűlési bizottságoknak, vagy a közös ügyek tárgyalására hivatott bizottságnak törvényes joga ellen lázit.« (Székely Ferencz igazságügyminister tagadólag int.) Engedelmet kérek, a tisztelt igazságügyminister ur azt mondja, hogy ez nem lázítás. Székely Ferencz igazságügyminister: Azt nem mondtam ! Semmitsem mondtam ! Lengyel Zoltán: Hát lehet így is és lehet ugy is venni, de akkor az a kérdésem, hogy ha Nagy György volt képviselőtársunk Hódmezővásárhelyen az ő saját külön ideája szerint köztársasági mozgalmat szervez . . . Székely Ferencz igazságügyminister: Magyar köztársasági! Lengyel Zoltán : ... ezzel lazítást követ-e el ? Olyan természetű izgatás-e az, a mely a büntetőtörvénykönyv 173. §-a alá esik ? Az, azt hiszem, kevésbbé veszélyes és kevésbbé komoly ügy, mint ez. Ha arról van szó, hogy Magyarországon valaki szocziális izgatást folytat, hogy a társadalmi vagy a felekezeti béke ellen törőnek nyilvánittatik, vagy a közerkölcsök ellen vét, vagy ilyen saját külön köztársasági gyermekjátékával szórakozik, akkor a hatóságok mindig rendelkezésre állanak, ha ellenben Bécsből hírlapokban, könyvekben, térképekben magyar nyelven terjesztik a mételyt (Ugy van! Úgy van ! a bal-oldalon.) és hirdetik a magyar birodalom integritásának tönkretételét, a magyar biro-