Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-336

336, országos älés 191% \ És engedje meg a t. pénzügyminister ur, tegnapi beszédében még egy nagy aggodalmat keltő kitétel- van. Beszéde további részében, hivatkozva ä közérdekre, hivatkozva a parlamentarizmus érdekére, egy kijelentést tesz, a mely szerint az nem lehet, hogy minden szükség nélkül felidézett állapotból kifejlődött érzékenység megakadályozza az ellenzéket abban, hogy a béke létrejövetelén munkálkodjék. Ez a két kifejezés összeköttetésbe hozva egymással, tulajdonképen igen veszedelmes következtetésre vezet, mert a mit a t. pénzügyminister ur itt mond, az tulajdonképen az, hogy az ellenzék pedig minden feltétel nélkül, feltételeinek el nem fogadása esetén is tegye le a fegyvert . . • Justh Gyula: Unbedingte TJnterwerfung. Désy Zoltán: ... és ez az az eset, a mely ellen tiltakozott a pénzügyminister ur saját pártja részéről és a mely ellen tiltakozom én magam a küzdők nevében (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Ebben a küzdelemben nem vagyunk legyőzöttek mi sem, de ebben a küzdelemben — hogy elérjük azt a czélt, a melyre kezdettől fogva törekedtünk — nem is szabad, hogy legyőzött legyen, nem szabad elsősorban, hogy a többség nézzen ki legyőzőttképen, de nem szabad, hogy az ellenzék legyen a legyőzött. (Élénk helyeslés balfelöl.) A t. minister ur kifogásolja, és illetőleg nem méltányolja Apponyi Albert grófnak azt a megkülönböztetését, a melyet az offenzív és a defenzív obstrukczióra nézve felállított. A nemzeti birtokállomány csonkítására vonatkozólag pedig kérdi, hogy ki lesz a biró. Hát, t. pénzügyminister ur, mindazokban az ügyekben, a melyekről ma itt szó van, mindazokban az ügyekben, a melyek a parlamenttel, a parlamentarizmussal függnek össze, egyetlen biró lehet, elsősorban maga az illető egyén és párt és annak saját lelkiismerete, azután a közvélemény, és legvégül a nemzet. (Élénk helyeslés balfélol.) Ha valaki oly kérdéseket vetne fel, oly tételeket állítana fel, mint a melyekkel a nemzet birtokállománya megcsorbul, hogy e tekintetben magyarázatra volna szükség, hogy eltérés foroghatna fenn, az köznevetség tárgyává válnék. Itt oly dolgokról van szó, a melyek a törvények világos rendelkezéseivel, törvények szavaival, értelmével, czéljaival ellenkeznek; (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) kérdésekről van szó, t. pénzügyminister ur, a melyeket — merem állítani — nemcsak mi, hanem önök is igy értelmeznek. Mert a midőn a t. pénzügyminister ur hivatkozik arra, hogy a kormány hat hónapon keresztül tűrte ezt az állapotot, de a kormány a béke létre nem jötte esetén kész a legerősebb eszközöket igénybe venni: engedjen meg a minister ur, én ebben egy el nem mondott vallomást látok. Azt a vallomást, annak beismerését látom, — mert hiszen ismerem a ministerelnök ír 27-én, szombaton!*', 4l§ urerős kezét, nem szokott ő megijedni apróbb kisebb ütközetektől sem — hogy magának a többségnek, talán merem mondani, magának a kormánynak is lehetnek néminemű aggodalmai a tekintetben, rendben van-e minden e kérdés körül. . Hisz ha ez nem áll, ha önök jogtalan, teljesen helytelen megtámadásnak látták azt, a mit mi követtünk el, akkor hibáztak, mert akkor a közérdek önöknek csak egyet parancsolt: összetörni, elsöj)örni minket. Egy magyarázata lehet annak, a mit a mélyen t. kormá,ny és a többség csinál, az a magyarázata, hogy az 1867. évi XII. t.-czikk idevonatkozó intézkedései és a tényleges állapotok között néminemű eltérés, néminemű differenczia forog fenn, még pedig fenforog a nemzet hátrányára. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Újból hangsúlyozom, hanem ebből á szempontból tűrtek önök, ha nem ebből a szempontból várakoztak, akkor eljárásuk hibás volt, akkor ellenkezett a közérdekkel, mert ha a közérdekkel szembehelyezkedik valaki — legyen az ez, vagy az a párt, — és ha semmi közérdek nem indokolja azt, hogy ezt a támadást a legrövidebb ideig is tűrje egy kormány és egy párt, akkor minden perez veszteség nemcsak a kormányra, nemcsak a többségre, veszteség az országra nézve is. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És elhigyjem-e én azt, hogy ebben a kérdésben, a mely különösen a mai külpolitikai helyzetben óriási fontossággal bir, hónapokon keresztül gondolkodik a kormány a teendők felett és pedig az a kormány, a melynek, újból jelzem, a ministerelnöke jgen hamar meg szokta találni a kivezető utat. Én ezt csak egy körülményre vezethetem vissza újból, hogy azon párton is aggodalmak forognak fenn e tekintetben és nem látják kizártnak azt az eshetőséget, hogy azokat a mulasztásokat, a melyek e téren történtek, talán pótolni lehet. Egy másik aggodalma az igen t. pénzügyminister urnak a többségi elvvel áll összefüggésben. 0 ugy állította fel a kérdést, hogy ha van jog az obstrukezióra, akkor nincsen parlamentarizmus. Mert a parlamentarizmus lényege a többség, illetőleg a többségi elv. Az obstrukcióra, igen t. pénzügyminister ur, az a jog van meg, a mi mindig és mindenütt megvan, a végszükség joga. (Igaz! Ugy van a szélsobaloldalon.) Ez a tétel áll a legrendezettebb parlamenti országokban, a hol semminemű differenczia nem forog fenn a szuverenitás tényezői között a kérdésekre vonatkozólag. Mert még ott is, a hol normális parlamenti viszonyok vannak, fordulhat elő olyan eset, a mikor a kisebbség a saját.felelősségére megakadályozza a többségi elv ellenére valaminek a keresztülmenetelét. Felelős ezért az előtt, a kinek érdekében a parlamentarizmus, a többségi elv ellen állást foglalt: a nemzet előtt. Minden parlamentarizmusnak és- minden tanácskozásnak az alapja a többségi