Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-333

322 333. országos ülés 1912 ha a túloldal a 67-es kiegyezést Deák szelle­mében fogva fel, fontos kérdésekben sarkára állott volna Ausztriával szemben, vagy a koro­nával szemben, a mikor olyan dolgokat köve­teltek tőlünk, a melyek még a 67-es kiegyezés szellemével is ellentétben állanak. Nagyon szép volt az a beszéd, a melyet pár nappal ezelőtt a Deák Ferencz emlékének szentelt ünnepélyen gróf Tisza István képviselő nr mondott. Egy hang (a jobboldalon): Bizony szép! Benedek János: Egyike volt a legszebb szó­noki müveinek és sok igazság is van benne. Csak konklúzióiban téved a képviselő ur, a mi­kor azt mondja, hogy Deák Ferencznek a nagy alkotásai veszélyben forogtak, a nemzet már majd elfordult tőlük, és ilyen veszedelemben forgott Deák Ferencz tradicziója 1903-ban, akkor t. i., a mikor a véderőreformról szóló törvényjavaslat először volt a ház asztalán és az ellenzék összefogva ezt a javaslatot vissza­verte és ebbe a 67-es kormányzat majdnem belebukott. Azt mondja a képviselő ur, hogy akkor ő veszélyektől féltette a nemzetet, a mely hűtlenné vált Deák tradiczióihoz. Pedig épen azért állott ellent az ellenzék akkor ezen kísér­letnek, mert igenis a t. túloldal vált hűtlenné Deák tradiczióihoz, mert Deák sohasem gon­dolta, hogy törvényben elismerve biztosittassa­nak mindazok az abuzusok, azok a visszaélések, a melyek ez idő szerint még a hadsereg tekin­tetében dominálnak. Az ellenzék összeállt, hogy visszaverje ezt a törvényjavaslatot és abban nem vezérelte egyéb, csak az a szempont, hogy a törvényes alapról ne bagyja lesiklani még a többségi pár­tot sem, hanem kötelezte, hogy programmjához, a 67-es kiegyezéshez hü legyen. Nem függet­lenségi törekvés volt ez akkor az ellenzék ré­széről, mert a 67-es alajjon álló ellenzék tagjai is csatlakoztak az ellenzék egyöntetű küzdel­méhez, és csak akkor csatlakoztak, a mikor be­látták, hogy a 67-es politika ma már odafajult, hogy azon megállani nem lehet és hogy igaza volt a régi Tisza Kálmánnak, a ki ellenzéki vezér korában azt mondotta,, hogy a ki azt állítja, hogy Magyarország a maga állami követelé­seit és nemzeti jogait a 67-es alapon érvénye­síteni tudja, az vagy ámitó. vagy önámító. A mikor belátták a közjogi alapon álló ellen­zéki férfiak, hogy a 67-es törvények ilyetén magyarázata mellett Magyarország a maga ál­lami és nemzeti jogainak, vagy legalább is jo­gai birtokának teljességébe nem juthat, akkor ők is csatlakoztak a függetlenségi és 48-as pártlioz és ez idézte elő azt a nagyszerű moz­galmat, a. melynek epoehalis emléke még frissen él emlékezetünkben, és akkor nem erről az ol­dalról fenyegette veszély Deák Ferencz tradi­czióit, hanem amarról, mert ők váltak hűtlenné Deák Ferencz tradiczióihoz. (Elénk helyeslés a baloldalon.) január 24-én, szerdán. Azt mondja Tisza István gróf, hogy akkor belátta- a nemzet, mert hisz az ellenzék jutott akkor többségre, hogy 48-as alapon nem is lehet kormányozni, hogy másképen nem is lehet kor­mán3 r ozni, csak 67-es alapon, e nyolcz év — azt mondja — meggyőzte a nemzetet arról, hogy valóban diadalmaskodott Deák Ferencz politi­kája, valóban és teljesen diadalmaskodott, mert, fájdalom, bizonyos kegyelet és talán bizonyos álszemérem felszínen tartja még belső tartalmát és jogosultságát azoknak az elveszett régi jel­szavaknak, t. i. a függetlenségi törekvéseknek, a melyeket csak kegyelettel, ma már több vagy kevesebb nyíltsággal hirdetnek, de Deák Ferencz politikai alapján áll minden hazafias magyar jDolitikai párt és minden magyar politikus ez országban. T. képviselőház! Mi nem állunk Deák Fe­rencz politikai alapján, de én örömmel üdvözöl­ném a t. többségi pártot, ha a Deák Ferencz politikai álláspontján maradt volna meg. (He­lyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt sem láttuk be, hogy Magyarországon ne lehetne másképen kor­mányozni, mint csakis a Deák Ferencz által megteremtett alapon. Ezt nem láttuk be egyál­talában és a közelmúlt sem tehetett erről ta­nulságot, mert hiszen jDaktum jött létre a kor­mány és a nemzet között, és az annak idején a törvényes rend helyreállítása és a függő kér­dések megoldása végett alakult kormányzatot nem lehet olyan kormányzatnak tekinteni, a mely rendes, normális parlamenti viszonyok között szokta politikai czéljait előmozdítani. A nemzet többségét nem lehet eltántorítani a függetlenség után való vágyódás útjáról, a nemzetnek lelkéből ezt kiirtani nem lehet, (TJyy van! a szélsőbaloldalon.) és jaj volna annak a nemzetnek, ha valaha is elhagyná a saját füg­getlenségébe vetett hitét, ha nem volnának, a kik e tradicziókat fentartanák. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ismét Tisza Kálmánhoz kell fordul­nom, és pedig most már nem a balközépi Tisza Kálmánhoz, hanem a ministerelnök Tisza Kál­mánhoz, a szabadelvüj>árt egykori vezéréhez és megalkotójához, a ki azt mondotta, hogy ha függetlenségi párt nem volna Magyarországon, akkor erővel kellene csinálni, hogy legyen. O maga tehát belátta, milyen fontos missziót tölt be a nemzet életében az, ha van egy jjarla­mcnti csoport, a mely a nemzetnek kebeléből soha ki nem irtható tradiczióihoz és vágyaihoz ragaszkodik. (TJyy van! balfelöl.) Sümegi Vilmos: Szégyen, hogy magyar ember ilyet mond, a milyent Tisza István mon­dott ! Czinizmus ! (Zaj!) Benedek János: Jaj volna a nemzetnek, ha ez eszményekhez való ragaszkodása kihalna lel­kéből. Az pedig nem felel meg a valóságnak, hogy Magyarországot nem lehet a jövőben sem másképen kormányozni, csak a Deák Ferencz által megteremtett politikai alapon. Igaz, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents