Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-332

'2 január 23-án, kedden. SÓI 332. országos ütés 191 hozni a magyar országgyűlés elé. Tiz esztendő •óta akarják e javaslatokat keresztülhajtani, de ezt a nemzeti ellenállás mindig megakadályozta ; most sokszorosan nehezebo formában újra idehozzák,, még pedig ugy, hogy nemcsak a magyar nemzet ősi jogait nem veszik figyelembe, hanem még a kormánypárt programmpontjait sem akarják végrehajtani. (Igazi ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tegnap gróf Apponyi Albert t. képviselőtáj sam kifejtette, hogy tulaj donképen nem is arról van szó, hogy az ellenzék követeléseinek megielelően alakítsák át a véderő] avaslatot, hanem arról, hogy a kormány a saját programmját hajtsa végre és legalább azokat a pontokat vegye be a javaslatba, a melyeket, mondhatjuk, az uralkodó is elfogadott és a melyek a magyar államiságnak mégis némi kiclomboritását tartalmazzák. De miután nem láttunk a t. kormányban erre való törekvést, a magam részéről csak helyeslem az ellenzéknek azt az eljárását, hogy ezt a javaslatot törvényerőre emelni nem engedi. (Helyeslés a szélsőbalodalon.) A javaslat közjogi oldalától azonban eltekintve, kifogásolnom kell azt is, hogy ez a javaslat az intelligenezia fiainak egyévi katonai szolgálatot biztosit ugyan továbbra is, de a nép fiainak 2—3—4 éves katonai szolgálatot ad minden kárpótlás nélkül a nyakába, a mivel nagy előnyöket nyújt az egyik osztálynak, de nagy terheket ró a másikra. Az én álláspontom nem az, hogy szüntessük meg az egyéves katonai szolgálatot, mert én nem vagyok hive a felemelt katonai szolgálati időnek, hanem inkább az, hogy szällitsuk le a ténylegesen szolgáló nép fiainak szolgálati idejét, a mennyiben pedig nem tudjuk ezt leszállítani, akkor adjunk nekik, akármilyen kevés legyen is az, az elszenvedett veszteségért kárpótlást. Én olyan katonai javaslatot, még ha a függetlenségi párt terjesztené is elő, a mely a népi fiainak a továbhszolgálásért nem nyújt kárpótlást, a magam részéről nem fogadhatnék el. A mi a javaslatnak a legénységről szóló részét illeti, sokat beszéltek már a házban az altiszti kérdésről. Ez is lehetetlen dolog. Én, a ki nagyon jól ismerem ezt a pályát, tudom azt, hogy ha az altisztekre a hároméves, a közemberekre a kétéves szolgálatot egész ridegen állitják fel, akkor mindenki azon fog mesterkedni, hogy belőle ne lehessen altiszt, mert nem akar három évet szolgálni. Evvel a hadsereg a legértékesebb elemet vesziti el, és olyan emberek kerülnek maj d az altiszti állásokra, a kik otthon már nem tudnak maguknak megélhetést biztositani, vagy a kik félnek már visszamenni a saját falujukba, mert tudják, hogy nem látják őket otthon szivesén. A hadsereg vezetőségének nem lehet az a törekvése, hogy ne a nép javából, hanem a nép selejtesebb részéből kapjon altiszteket, a melyiknek már nincs más hivatása és az az egyetlen választása, hogy ott megmaradjon. Ha pedig a tételt igy állították fel, akkor magukra nézve is hibásan tették ezt és az ellenzéknek kötelessége követelni e hibák kiküszöbölését. (Helyeslés balfelöl.) Épen igy vagyunk a lovasság kérdésével is. A magyar hadsereg mindig büszke volt lovasságára, a magyar lovasságnak hire, neve volt a külföldön. Már most ha itt is felállítják azt a tételt, hogy a gyalogságnál két év, a lovasságnál három év a szolgálat ideje, akkor ennek az lesz a következése, hogy mindenki minden elképzelhető eszközt megragad arra, hogy belőle ne legyen lovas katona. Itt is elérjük tehát azt, hogy az érdekeltek először is igyekezni fognak magukat kivonni a lovasszolgálat alól, a minek módját és útját megtalálják majd és hogy itt sem az az értékes elem kerül majd a lovassághoz, a mely kívánatos volna. Ámde a dolognak van más oldala is. A kit akarata ellenére erőszakolnak bele ebbe a szolgálatba, az sohasem lesz olyan katona, mint äZj cl ki önként megy a lovassághoz. Ennek folytán még a katonai fegyelem is meg fog lazulni a három évet szolgáló lovas katonáknál, mert az a lovas katona nagyon jól tudja, hogy vele méltánytalanságot követnek el, a mikor őt háromévi szolgálatra veszik be, mig társa csak két évig szolgál. Ha egy faluból besoroznak, mondjuk, 12 legényt és annak az egyik része két év múlva — szolgálatát kitöltve — hazamehet, a másik része azonban a harmadik évet is ott kell hogy töltse : ennek az lesz a következése, hogy a három évet szolgáló lovaskatonák még a fegyelmet is felmondják és fölebbvalóiknak ellene szegülnek. Ez is olyan intézkedés tehát, a melyet semmikép sem lehet meghagyni és ha a kormány nem találja meg a módját, hogy ezen segítsen, akkor nekünk, ellenzékieknek, kötelességünk megakadályozni ennek törvényerőre emelését. Van még ennek a kétéves katonai szolgálatnak és az uj katonai javaslatnak egy másik nagy hibája is. Nevezetesen az, hogy eddig a sorozásoknál az első korosztályból állitották ki a katonai létszámot. Már a második korosztályból rendszerint a póttartalékba sorozták az embereket, a ki pedig a harmadik korosztályból bevált, az egész biztosan a póttartalékba került. Már most vegyük csak, hogy az uj katonai javaslatok óriás ujoncztöbbletet kontemplálnak, afmit valahonnan elő kell állítani. Ha ezt nem tudják az első két korosztályból előállítani, szükség lesz a harmadik, sőt a negyedik korosztályra is. Ékkor pedig előáll az a helyzet, hogy miután a póttartalék megszűnik és minden bevált ujonczot rendes szolgálatra soroznak be, a harmadik, sőt a negyedik korosztályból, tehát a 23 és 24 éves korban lévő fiatalembereket is be fogják sorozni, a kik, mivel kétéves szolgálatra lesznek kötelezve, óriási hátrányban lesznek azokkal szemben, a kiket eddig a harmadik korosztályból soroztak be, mert azok feltétlenül csak a kéthónapos póttartalékos! szolgálatra voltak kötelezve. Ez az uj katonai javaslatnak óriási hibája. Itt a kétéves katonai szolgálat nemhogy kedvezmény volna a nép legnagyobb részének, a kik az első korosztályban nem váltak be, hanem óriási