Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-332

332. országos ülés 1912 január 23-án, kedden. 301 eredmény az lett, hogy az állam milliókat költött el, adott ki a kisgazdáknak, azután pedig az állatárakat felverték, s mikor megszűnt a vásárlás, leszálltak az állatárak s az állat elvesztette értékének egy harmad, vagy egy negyedrészét, ugy hogy a segély tulaj donképen kárt okozott annak, a ki azt igénybe vette. S e mellett a gazdasági egyesületi titkárok sok helyen a segélyt elfogadókkal terhes szerződéseket Írattak alá, a melyeket nem akarok itt most részletesen ismertetni, csak annyit mondok, hogy százával azok közül, a kik ezt a segélyt igénybe vették, most kérik magukat felmenteni ezen szerződés alól és minden pillanatban készek az egész összeget visszafizetni az államnak, vagy annak, a ki adta, csak mentsék fel őket a szerződés alól, mert annak betartása reájuk nézve károsodással jár. 8 ne adj Isten, hogy felmentenék őket a szerződés alól. Ha már egyszer oda Íratták vele a nevét és államsegély ozimén lekötötték őket, nem mentik fel őket még akkor sem, ha a pénzt vissza akarják fizetni. Én azt hiszem, hogy ez elég bizonyítéka annak, hogy ezek az államsegélyek nem használtatnak fel kellőképen és nem ugy intéztetnek, mint az a czélnak megfelelő volna. •- jp Ennek, mint már előbb is mondtam, egyik legfőbb oka az a régi hiba, hogy mindig a nép megkérdezése nélkül határoznak és intézkednek a nép sorsa felett, még gazdasági ügyekben is. Annak, a ki gyökeresen akar ezeken a bajokon segíteni, magával az egyszerű néppel kell összefognia. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) S nem az a ozélunk, — akárki fogja is reánk talán azt a törekvést — hogy mi az intelligenczia nélkül csak saját magunk akarjuk ezt a dolgot a kezünkbe venni. Nem igy van. Mert a mint helytelennek tartom azt, hogy a kisbirtokososztályt kizárták még a saját magára vonatkozó intézkedésekből is, épen olyan helytelennek tartanám, hogyha viszont mi akarnók azokból kizárniamásik osztályt. Együttes, kölcsönös munkára van szükségünk, (Helyeslés halj elől.) s igy el fogjuk a kivánt eredményt érni. Hiszen nem is birom felfogni, hogy mi vezeti tulaj donképen a mi intelligencziánkat akkor, a mikor nem ereszti be az intézkedések körébe a népet. Nem akarom feltenni róla, nem is teszem fel, hogy ő ezen segélyeknél vagy más kérdésekben önhaszonlesésből nem ereszti oda a kisbirtokosság megbízottait, hogy azok is beleszólhassanak. De azt vagyok bátor kérdezni, hogyha tényleg nincs meg ez az önhaszonlesés, akkor miért nem ereszti oda a népet ? Ezt nem tudom megérteni. Vagy talán annyira túltengő a hatalomvágyásban, hogy ő akarja azt kizárólag a maga számára biztosítani ? Justh Gyula : Ugy van, ez a baj ! Szabó István (nagyatádi) : Az ilyen emberek nem valók vezető szerepre, a nép sorsának intézésére. Justh Gyula: ügy van! Ugy van! Szabó István (nagyatádi): Hiszen még az okosság is igazán azt ajánlaná az intelligencziának, hogy ilyen intézkedéseknél, a mikor a nép sorsáról, különösen a nép sorsának javításáról, államsegélyekről van szó, vegye be maga közé a nép megbízottait is. Mert hiszen semmiféle dolog • teljesen nem sikerül, mindenféle dolognak van jó és rossz oldala is. És már most, hogyha ez az állami akczió és segítés az első próbálkozásnál, az első módszernél nem sikerül, mint a hogy ki van téve ennek még akkor is, hogy ha együtt csinálják is a kisemberekkel, hogy egyszerre akkor sem sikerül : akkor a nép nem az intelligenczia tagjait fogja szidni, hogy miért nem sikerült a dolog, nem az intelligencziát fogja szidni, hogy vele nem jól bánt, hogy az eljárás miatt sértve érzi magát, hanem mindenesetre azokat fogja támadni, a kik a nép közül ülnek az intézők közt és az intelligenczia tagjai fedezve volnának a nép támadásaival szemben. De igy, a mikor nem eresztik be a nép képviselőit oda, a hol intézkednek a nép ügyében, akkor a nép szidja azokat, a kik intézkednek és igy kizárólag intelligencziát. Ezért mondom én, hogy nem tudom megmagyarázni, miért van most is ez az óriási idegenkedés. Most már néhányan itt vagyunk magában a képviselőházban a nép tagjai közül, és módunkban van bebizonyítani, hogy nem felforgató irányokat képviselünk. (Ugy van! a szé,.soba„oldalon.) Most már gazdasági egyesületei is vannak a népnek, és mégsem engedik be ; a mostani vezetők nem engedik meg, hogy a szervezett kisgazda-egyesületek résztvehessenek az állami akczióba'i, a mely kizárólag arra irányul, hogy a kisgazdákat segélyezze és előre juttassa. Mondom, mindaddig, a. míg a kormáuy, a többség ezen a téren más utat nem választ, más módot nem keres, addig nemcsak hogy nem viseltetem iránta politikai bizalommal, de addig e politika utján különösen gazdasági téren kellő eredményt elérni nem fog, és az ellentét a kisebbek és nagyobbak közt sohasem fog megszűnni, vagy legalább nem fog annyira javulni, hogy kölcsönös bizalom alapján lehessen eredményesen együttműkö dni. T. képviselőház ! Ha nézzük igazságügyi intézkedéseinket, látjuk, hogy ezek igen sok esetben alkalmasak arra, hogy a népben bizalmatlanságot és elkeseredést szítsanak a társadalmi rend intézői ellen. Már magában törvénykezésünk hosszúsága, végtelen hosszúsága okozza azt, hogy a népnek ellenszenvesek és a nép elitéli azokat, a kiket közvetlenül lát maga felett. Nem tudja, hogy ennek mélyreható okai vannak, de ez a tény is alkalmas arra, hogy bizalmatlanok legyenek a magasabban állók iránt. Igazságügyi intézményeink drágák. Ez azt eredményezi, hogy a kinek jobban van módjában a maga igazát bizonyítani, a ki jobban győzi a költségeket, annak jobban sikerül az igazát akár birói utón is bizonyítani, mert a másik nem képes még a rendelkezésére álló eszközöket sem felhasználni, épen a szegénysége miatt, és ennek követ-