Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-332

33?. országos ülés Í912 január 2$-án, kedden. 2Ö§ mielőtt még a véderőj avaslat tárgyalására áttérnénk, egész biztosan a legnagyobb békességben letárgyalhatnék a

: katholikus autonómiáról szóló törvényj avaslatot. Ellenben hogyha a munkapárt és a kormány továbbra is halasztja ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását, akkor egymagában a véderőj avaslatnak felújításával előálló parlamenti harcz újból beláthatatlan időkre tolja ki a katholikus autonómia megvalósitását. S ha a kormánytól legalább arra nézve nem kapunk biztosítékot, hogy még a választói jogról szóló törvényjavaslat tárgyalása előtt intézi el a katholikus autonómiáról szóló törvényjavaslatot, akkor ugy látszik, egyszersmindenkorra le kell mondaniok a katholikusoknak arról a reményről, hogy a munkapárt segitségével, a munkapárt égisze alatt nyerje el az önkormányzatot, a melyet már évtizedek óta olyan egyértelműén követel a katholikus közvélemény. Bizalmatlanok vagyunk a kormány iránt azért is, mert a ház előtt fekvő véderőtörvénynek hibáit és terheit módositani, javitani egyáltalában nem igyekezett, s az ellenzéknek és a közvéleménynek kritikája, sőt bizonyos katonai szakértők kritikája is egészen nyomtalanul hangzott el. Az előadó ur azt mondotta, hogy nemzeti presztizsünk követeli, hogy a véderőt mielőbb tető alá hozzuk. Én azt hiszem, hogy épen ugy a nemzet presztízse követek azt, hogy a nemzet azon követeléseiben, a melyeket teljes joggal támasztott a hadsereggel szemben, s a melyeket akkor állított fel, a mikor a hadsereg részére ujabb áldozatokat kértek a nemzettől, hogy e követelésekben állhatatos maradjon. Már a tegnapi napon az ellenzéknek egyik vezérszónoka, gróf Apponyi Albert az ő fényes előadásában kifejtette, hogy a minimum, a melyet minden magyar pártnak követeim kellene a véderő vei kapcsolatosan, az, hogy legalább a létező közjogon ejtett sérelmeket tüntessék el ebből a javaslatból. Ebben a tekintetben nincs közöttünk semmiféle különbség az ellenzéken, s azt hiszem, nagyon sokan vannak a kormánypárton is, a kik szivük és lelkük mélyén teljesen érzik ennek a követelésnek igazságát és csak a párthatalmi kényszernek engednek akkor, a mikor saját lelkiismeretükön és lelkükön követnek el erőszakot az által, hogy nyilvánosan, itt a parlament színe előtt ők is nem sürgetik a nemzeti követelések teljesítését. Nyüt titok, hogy a véderőj avaslat katonai szemportból, a végrehajthatóság szempontjából, óriási hibákban leledzik. Az illetékes katonai szakértők erre nézve egészen nyíltan nyilatkoztak és ma, azt hiszem, a kormány többségében sincs arra nézve kétely, hogy még az előttünk fekvő törvényjavaslat megszavazása előtt sürgős revíziókra van szükség. Különösen azt kell figyelembe, venni, hogy itt Magyarországon mi letárgyaljuk a törvényjavaslatot, mielőtt a kormány nekünk bármi néven nevezendő biztosítékot nyújthat arra nézve, hogy Ausztriában is e törvényjavaslat, a melyet mi el fogunk fogadni, abban a formájában meg lesz szavazva. Hegedüs Lóránt t. előadó ur azt mondta tegnap, hogy a véderőj avaslat nem bülentette fel a magyar állam pénzügyi egyensúlyát. Azt hiszem, hogy ez jóhiszemű tévedés, mert hiszen a felhatalmazási javaslattal kapcsolatosan a pénzügyminister ur arra is kért felhatalmazást, hogy szükség esetén egy 156 millió koronáról szóló kölcsönt vehessen fel. Vagy nincs a költségvetés reálisan összeállítva és azért van a kilátásba helyezett kölcsönre szükség, vagy pedig azért lesz még ujabb költségekre szükség, mert a közös hadügyminister a költségek tetemes szaporítását már újból kilátásba helyezte. Hegedüs Lóránt előadó : Beruházásokra. Huszár Károly (sárvári): Beruházásokra? Azért kell más pénz beruházásokra, mert a beruházásokra költségvetésileg rendelkezésre álló pénzt felemészti a hadsereg, tehát máshonnan kell szerezni a költségeket a beruházásokra. (Derültség jobbfelöl.) Ha figyelmesen tanulmányozzuk az ország pénzügyi állapotáról szóló jelentéseket, akkor azt látjuk, hogy nagy átlagban nemhogy javult volna, de határozottan rosszabbodott a munkapárt uralma óta az ország pénzügyi helyzete. (Derültség a jobboldalon.) Vermes Zoltán : Ezt senki sem hiszi el! Huszár Károly (sárvári) : Én elmondom adataimat, a t. képviselő urnak módjában lesz megczáfolni azokat ! Itt vannak a következő számadatok. A mikor a koalicziótól átvette a munkapárt az ügyek irányítását, az állam pénzügyi helyzete a következő volt : Az áUam vagyona volt 2.121,000.000 K. Az államadósság volt 5.074,000.000 K. A munkapárt egyévi gazdálkodása után a változás a következő lett : Az állam vagyona 2.284,000.000 K. Az állam adóssága 5.317,000.000 K. Szóval, az állam vagyoni szaporulata látszólag 163 millió korona volt, ezzel szemben azonban az állami adósság szaporulata volt 243 millió korona, szóval, a deficzit az ország vagyoni állapotának kárára 80 millió koronára tehető. T. ház ! A véderőj avaslatnak a közvélemény előtt és a sajtóban is a munkapárt által annyira hangoztatott szocziális vívmánya, a kétéves szolgálat, tulaj donképen nincs az egész vonalon megvalósítva, sőt a hadsereg egyes fegyvernemeinél határozottan visszafejlődés mutatkozik, a lovasságnál határozott rosszabbodás tapasztalható. De a legsérelmesebb pontja az egész véderőj avaslatnak, a melyre nézve pártunk a korrigálásra úgyszólván a legnagyobb súlyt helyezi, az altiszti kérdés rendezése, mert az a körülmény, hogy a hadseregnek legéletrevalóbb és legéletképesebb tagjai legyenek megbüntetve azzal, hogy a szolgálat rájuk nézve tovább tart, egyenesen demoralizálása a hadseregbeli legénység legjobb anyagának. Mi minden oly előterjesztéshez szívesen hozzájárulunk, mint ellenzék is, a mely akár egy hivatalos altiszti