Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-331
331. országos ülés 1912 január 22-én, hétfőn. 287 fokoztassék, hogy a mi hadseregünk ereje gyarapittassék, hanem elkalandoznak mindenféle idegen terrénumokra, a hol azután bőséges alkalom kínálkozik ugyan a milliók és milliók elpazarlására, de a hol a szolgált ezélök az ország érdekeivel sem közvetve, sem közvetlenül semmiféle összefüggésben nincsenek. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiába igyekeznek tehát ezt bármivel is motiválni. Mert lehet bár nekünk a legtökéletesebb elszántságunk arra nézve, hogy haderőnket minden áron a lehető legmagasabb nivóra emeljük, ellássuk minden fegyvernemmel, minden hadieszközzel, a legutolsó vívmányokkal stb, mi szükségünk van nekünk mégis arra, hogy 100 és 100 milliókat tengerészeti beruházásokra fordítsunk, mikor a tengeren minden erőlködésünk ellenére is mindig csak utolsók maradunk (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és a mikor — a mitől Isten mentsen — ha a tengeri mérkőzés ideje egyszer elkövetkeznék, halálraítélt szegényeknek tusakodását kellene csak végignéznünk, (Igaz ! Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) a kik elenyészően csekély erővel lennének kénytelenek a reájuk várakozó harczot megvívni ? Igen, ha a mi tengeri haderőnk mint kiegészítő haderő jöhetne számításba, ha összeolvadna a német tengerészettel vagy az olasz tengeri haderővel, akkor jelentős és számottevő lenne. De hol van annak lehetősége, hogy a mi országunk érdekében egy ilyen közös operáczió szüksége felmerüljön ? (Igaz! ügy van! baljelől.) A mi külügyi viszonyaink nehézségét épen az okozza, hogy mi nemcsak Magyarország érdekében teszünk befektetéseket, hanem egy ilyen nemzetközi feszültség érdekében is, a mikor Nyugaton nagy államok mérik össze erejüket, a mikor tengerentúli érdekek ütköznek egymással, a melyekben minekünk már csak azért sincsen semmi részünk, mert tengerentúli gyarmataink, tengerentúli birtokunk nincs, a melynek megvédésére szövetkeznünk kellene, s a mely feszültségekből eredő összes terhek és összes veszélyek mégis mind a mi vállainkra hárulnak. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek az állapotnak béke idején is megvannak a maga súlyos következményei. Béke idején is érezzük ezeket a súlyos terheket, béke idején is fennáll az az izoláltság, a melyben Európa másik része felé vagyunk, és a melynek gazdasági hátrányai sújtják az államot és sújtják a társadalmat egyaránt. (Igaz! ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Es tévedés azt hinni, hogy így talán a háború veszélyeit elhárítjuk magunkról; ellenkezőleg, inkább fokozzuk e veszélyeket, mert ha látják, hogy Ausztria és Magyarország így belefűzi magát az érdekközösségbe, hogy tőle idegen czélok és idegen érdekek is ilyen nagy 'áldozatok meghozatalára késztetik, akkor nem hiszik el, hogy mindez kizárólag csak a saját érdekei védelmére történik, hanem azt hiszik, hogy képes e nagy világmérkőzésekben, érdekeinek talán koczkáratételével is, ezeknek az áldozatoknak más czélokból való meghozatalára (ügy van ! balfelcl.) Itt van az anyagi téren való kevesbedés. A létszámnak lehető redukálása, Magyarország és Ausztria viszonyaihoz képest való megállapítása. És itt van, a mire az előbb már reámutattam, Magyarország specziális gazdasági érdekeinek kielégítése a hadsereg terén. A tisztikarban való elhelyezkedésre már nem térek ki, az előbb kifejtettem röviden, erre vonatkozó nézeteimet, de hol van egy állam, uraim, a mely nagy hadügyi berendezkedést tart fenn a saját maga erejével, háttérbe tolva minden más alkotást, elmellőzve még minimális és elemi kulturszükségleteit is 1 (ügy van! a baloldalon.) Hol van egy állam, a mely ilyen viszonyok között rátér ezeknek a nagy katonai szervezeteknek felállítására, felújítására, megerősítésére és nem követeli még azt sem, hogy az ezekből előálló nagy terhek annak az államnak gazdasági életében térüljenek némileg vissza, oldódjanak fel, a mely állam ezeket az áldozatokat hozta, hogy így mindabban, a mivel az az állam, különösen mi is, el tudjuk látni saját haderőnket a szükségletek kielégítéseként, saját iparunk és gazdasági életünk segítségével tényleg nii magunk lássuk el és ne dobjuk oda ezeket a milliókat szegénységünk és elmaradottságunk mellett is egy idegen állam gazdasági jólétének fellendítésére, kereskedelmi fejlettségének emelésére. (Igaz ! ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Engedjen meg a t. képviselőház, de ez egy olyan szűkköiű felfogás, az állammal szemben való kötelességtől jesitésnek oly csekély mértéke, a minőt Magyarország és ez a magyar törvényhozás egyáltalában nem tanúsíthat, (Igaz! Ugy van! baljelől.) ha a művelt nemzetek sorába akarja számítani magát. Igaz, leigázott nemzeteknél meg lehet ennek példáját találni ; ott, a hol beküldik a hódító hadsereget, ellátják annak a hadseregnek elitejét az idegen hódító hadsereg nemzetének tisztjeivel, annak fegyverzetével; ott meg lehet ezt találni, de a hol az alkotmányos élet terén maga a nemzet nyújtja a véderőnek azokat a költségeit és viseli azoknak a szolgáltatásoknak a terheit, a melyeket nekünk nyújtanunk kell, ott ezeknek példáját nem találjuk és ha ez irányban mi egy gyökeres és lényeges lépést kívánunk előre tenni, semmi mást nem teszünk, mint hogy nemzetünk legeminensebb, legridegebb jogainak és érdekeinek érvényesítését akarjuk. A harmadik terrénum, a melyen mozgunk és a mely téren e követelmények fenn fognak áUani, az államjogi kérdések területe. Hiszen azok, a miket itt szóbahozunk, természetesen nem merítik ki az egész kérdést, de azok az államjogi kérdések, a melyek az egész vonalon fenállanak, hogy t. i. Magyarország hadseregében a magyar államiság követelményeit belevigyük, ezek ismét természetes folyományok, hogy t. i. annak a hadseregnek nyelvében, zászlajában, czimerében a magyar áUamiság külső fénye a külső megjelenés tekintetében