Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-331

284 331. országos ülés 1912 január 22-én, hétfon. semmikép sem áll arányban. (Ugy van! a balés- a szélsőbaloldalon.) Es hogy mennyire hamis adatokon nyugszik minden állítás, hogy Magyarország katonai áldozatkészség tekintetében hátramaradt a többi államokhoz képest, erre nézve én kész vagyok bármikor egy jury-szerű eljárásba belemenni. Mert ha veszem a külföldi államok hadügyi költségeit, merem állítani, hogy mi még Németországnál is súlyosabb terheket viselünk, (Ugy van! balfelol.) mert Németországban csak azt veszik az összehasonlítás alapjául, hogy a német birodalom milyen mértékben részesedik a hadi költségekben, holott tudvalévő, hogy az egyes német államok külön viselik a hadi költségekkel járó igazgatási és belügyi költségeket. Németország hadügyi terheinek kiszámítását tehát csak az egyes német államokra való tekintettel lehet helyesen eszközölni. A külföldi államok már keresztülvittók katonai reformjaikat, és igy tisztán állanak azok a számadatok, a melyekre hivatkozni lehet. Milyenek ezek az összegek abszolút számokban véve? A legutóbbi 1910—1911. évek költségvetéseit véve, Olaszország hadügyi költségei 480 millió lírát tettek ki, Németország hadseregére 709 millió márkát, tengerészeiére 158 millió márkát, összesen tehát 867 millió márkát költött. Francziaország hadseregére 798 millió frankot, tengerészeiére 332 milliót, összesen tehát 1130 millió frankot fordított. Míg tehát nálunk 887 millió K-ra fognak felrúgni a hadügyi terhek, addig Olaszországban a már keresztülvitt reform esetén a hadügyi terhek csak 480 millió lírával, Németországba,n csak 667 millió márkával, Francziaországban pedig kétségtelenül magasabb összeggel szerepelnek. Igenis, Francziaország és Anglia az, a melynek magasabb hadügyi terhei vannak, mint Ausztriának és Magyarországnak, de egyébként e, nagy államok után mindjárt mi következünk. Ámde hol állanak ezek az államok Magyarországgal szemben? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek az államoknak nagy világkereskedelmi élete, nagy tőkeösszehalmozódása van; maga Francziaország az egész világnak takarékpénztárává lett; az egész világ gazdasági élete jóformán hozzáfordul. Csak ezek az államok vannak haditerhek dolgában körülbelül azon a nívón, vagy valamivel jobban megterhelve, mint Magyarország és Ausztria, pedig mi ipar, gazdasági élet, tőkeszaporulat terén semmi eredményt nem tudunk felmutatni; mi csak a kölcsönök felvételében, a terhek szaporításában megyünk előre, de igazi gazdasági élet előteremtésében eredményt elérni nem tudunk. Mi tehát a rugója annak, hogy bennünket mindig mint szűkkeblű államot állítanak oda, a mely nem bír érzékkel saját érdekeinek kielégítése iránt? Sajnos, ennek rendkívül szomorú háttere van. E katonai kérdések megoldása ti. mindenkor azért kívánatos, mert ezek a politikai érvényesülés lépcsőfokait jelentik, azt a magas iskolát, a melylyel eredményeket lehet elérni. Mert ha valaki tudja tagadni Magyarország jogait, Magyarországnak a hadsereg iránti áldozatkészségét minél kevesebbre tudja mondani, akkor ezek a kedves hangok a politikai lépcsőfokon való felfelé haladást jelentik számára. A rejtély megfejtését tehát Magyarország katonai ügyeiben ezeknek a súlyos állapotoknak feltárásában kell találni .(Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De nem lehet említés nélkül hagyni azt sem, a mi a hadügy mini ster ur beszédében hangzott el, de annyira rá lehet ismerni a közös forrásra, hogy akár itt is elhangozhattak volna ugyanazok a fejtegetések: hogy bennünket mindig azzal vádolnak, hogy véderőnk fejlesztése körül annyira elmaradtunk, hogy még a kicsiny Szerbia és Montenegró is paezkázhatott velünk, mert tudta, hogy haderőnk olyan állajiotban van, hogy azzal bátran szembeszállhat. Meg kell némulni ezen állitások mérlegelésénél ! Béla Henrik : Ezen nevetni kell! Holló Lajos: Magyarország és Ausztria hadereje másfél millió teljesen begyakorolt, kiképzett katonából áll. E mögött áll 600.000 póttartalékos és 500.000 népfölkelő a hátvéd ellátására. És ettől a nagy hadseregtől Magyarország soha egyetlenegy szükséglet kielégítését meg nem tagadta. A mikor gyorstüzelő ágyuk kellettek, a mikor a haditengerészetet kellett felszerelni, mindig az utolsó krajczárig, az utolsó gombig megadta Magyarország azt, a mi erre a czélra szükséges volt. Csupán a létszámemelésben akadtunk meg. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Ha már most ezzel szembeállítom Szerbiának és Montenegrónak egyébként kedves és derék népét, azt látom, hogy Montenegrónak van 36.000 begyakorolt embere, Szerbiának van 30.000 főnyi sorhada és 265.000 főnyi kiképzett hadserege. Ezekkel szemben fújják meg a vészriadót ós hányják nekünk szemünkre, hogy a szivünknek meg kellett remegni, a mikor az ellenség a fegyvereket csörgette, mert hadseregünket nem hoztuk oly állapotba, hogy az ellenséggel szemben dicsőséggel meg tudta volna állani a helyét. Erről csak akkor lehetett volna szó, ha azok mögött nagyhatalmak állottak volna: Oroszország, Törökország, Olaszország, Anglia. De a hatalmak ilyen csoportosulása mellett aztán másfél milliónyi haderőnk, sőt annál több sem lett volna elég. De ezek már rendkívüli idők és eszközök, a melyekre egy ország nem alapithatja a maga berendezését. A mi támadásunk nem irányul a véderő kevesbitésére. Mi azzal a véderővel szemben, a melyet törvényeink megállapítottak, mindig tanúsítjuk áldozatkészségünket. De, igenis, állást kell foglalnunk a létszámemeléssel szemben. Erről is elismerjük, hogy szükséges ós sürgős a mi felfogásunk szerint is.