Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-331
331. országos ülés 1912 január 22-én, hétfőn. 279 *Hát, t. képviselőház, én nem tudom, hogy csak nekem tünik-e igy fel és nincs-e a túloldalon t. barátaim közt senki, a ki érezné . . . Fráter Lóránt: Nem szabad ! (Zaj és mozgás jobbfelől.) Gr. Apponyi Albert: ...nem, kérem, a ki érezné, hogy itt egy nagy nóvum történik, egy oly elvi sérelem esik a magyar nemzeti állam integritásán, melyet nem lehet odaadni ellenértékül azért a gyakorlati vívmányért, mely a törvényjavaslatban van. Itt először történik, hogjr törvénybe iktattatik a nem-magyar szolgálati nyelv. (Igaz ! ügy van! balfelöl.) Mert ha magyar szolgálati nyelvről volna szó, akkor mirevaló volna a kontradisztinkczió az állami nyelvvel szemben ? Először történik, hogy a mit a nemzet eddig csak eltűrt, mert vagy nem tudta vagy nem akarta erejét megfesziteni annak az állapotnak megváltoztatására, hogy egyik intézményében, a hadseregben idegen nyelv érvényesüljön, először történik, hogy ennek jogosultsága törvényben elismertetik. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Fráter Lóránt: Szégyen ! Gr. Apponyi Albert: Nem akarok most visszamenni arra a kontroverziára, vájjon fejedelmi jog-e a nyelvnek meghatározása. De azt mondom az 1807-iki rendekkel, kik szintén a fejedelmi jogkörrel vitatkoztak felirataikban a királylyal, hogy legyen bár ez Felségednek joga, a magyar nemzet elvárhatná a magyar királytól, hogy ezzel a joggal a magyar nemzetnek létigényei szerint éljen. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez nem történt ; önök nem akarnak ez ellen küzdeni, önök azt mondják, hogy politikai okosság ebbe belenyugodni ; önök azt mondják, hogy nagyobbat teszünk koczkára e küzdelemben, mint a mennyit megér. Megengedem, nem vitatkozom, legyen mindez igaz, legyen bölcsesség ; de törvénybe ne iktassák, a mit eddig csak eltűrtünk ! (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Mindezekből levonhatom a konzekvencziát : hogy én, a ki a rendkivüli parlamenti eszközöknek nevezett obstrukczióval szemben elvi ellentétben állok ; a ki nem tartom az obstrukcziót jogosult fegyvernek az offenzívára, arra, hogy uj jogok, uj követelmények, uj óhajtások kierőszakoltassanak ; én nem vagyok képes elitélni azokat, kik akkor, mikor a nemzet jogi és nemzeti birtokállományának megcsonkítása kiséreltetik meg, mindaddig, mig ez eliminálva nincsen, bármily rendkívüli fegyverhez hozzányúlnak. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás 'jobbfelől.) A mit én kívánok önöktől, az nem nehéz dolog, csak annyi, hogy a létező közjogot, a létező nemzeti birtokállományt ne sértsék meg; csak annyi, a mennyire mandátumuknál fogva úgyis kötelezve vannak. T. képviselőház ! Előbb mondtam, hogy azon csőd után, melyet a magyar nemzeti akarat mondott, a véderővel kapcsolatos minden kérdésben, nehéz dolog a parlamenti sablont ráhúzni a véderővel kapcsolatos kérdésekre. De legyen szabad még egy más szempontból is megvilágítani ezt a helyzetet. Históriai erők összemérkőzése az, a mi itt folyik. A magyar nemzet szenved nemzeti organizmusának csonkasága folytán. Mert általános védkötelezettség mellett nincs teljes nemzeti organizmus ott, a hol a védkötelezettség, a hol a véderő nem bír nemzeti jelleggel (Igaz ! Ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) A mi ellenfeleink kicsúfolnak minket nemzeti organizmusunknak e hiánya miatt. En most sokat vitatkoztam az osztrák közjogi tudósokkal; látom, hogy ők munkáikban diadalmasan mutatnak rá, hogy akármit hozzunk is mi fel a mi prókátori okoskodásunkkal, ne beszéljünk arról, hogy nemzet vagyunk, hogy állam vagyunk, a mikor nincs nemzeti véderőnk, a mikor nincs nemzeti hadseregünk. (Taps a baloldalon.) És ez a fájdalom soha sem fog megszűnni, mig a baj orvosolva nincs. Nincs az a böloseség, nincs az az okosság, ; — ha okosság volna — a mely egy élő organizmussal el tudja hitetni azt, hogy neki az ne fájjon, hogy hiányzik egyik szükséges szerve és a mely egy egészséges organizmust vissza tudjon tartani attól, hogy ezt a hiányzó szervét, ha a természet erői megengedik, magának megszerezni iparkodjék. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) És egy másik természeti törvény az, hogy egy egészséges organizmus nem tűr idegen testet magában. Már pedig akárhogy állítsuk is be a dolgot közjogilag és a fikcziók terén, ma szervezetében idegen test a hadsereg a magyar nemzet életében. Egy intézmény, a melyen minden honpolgárnak keresztül kell mennie és a melyben magyar nyelvnek, magyar czimernek, magyar királynak, magyar államnak semmi nyoma sincsen : idegen test a nemzet életében. (Taps a balés a szélsőbaloldalon.) Minden, a mi megtörtént: az önök uralma, ez a véderőj avaslat — ha törvény is lesz — mind ez csak múlékony epizód. A történelmi erők, a melyek itt mérkőznek, ezek: vagy megszerzi magának a magyar nemzet a maga nemzeti mivoltának, a maga nemzeti életének teljességét, vagy pedig hanyatlásnak indul, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ilyen históriai erőknek összemérkőzését nem lehet parlamenti sablonnal, nem lehet mesterkedéssel, még kevésbbé lehet erőszakkal megoldani, (ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ezt csak megértés, csak kiegyenlítés utján lehet megoldani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hiszen ugy sincs más ut a kibontakozásra. Addig, a mig ezeket a sérelmeket, a melyek a javaslatokban vannak, nem orvosolják, nem találnak itt embert, — engemet sem — a ki az ellenzéket aira kapaczitálni, arra rábírni akarná, hogy a rendkivüli fegyverek használatától elálljon. (Hoszszantartó élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ezekkel szemben önök mit csinálhatnak ? Megismétlik november 18-át ? Non bis idem ! En
