Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-331

276 331. országos ülés 1912 január 22-én, hétfőn. Justh Gyula: Ez pedig lényeges! Gr. Apponyi Albert: . . . miután azok a formai jog követelményeinek megfelelően létrejöttek és a formai jogorvoslatok ezzel szemben igénybe vétettek, — tudjuk, hogy minő eredménynyel — én a formai jog előtt meghajolni hajlandó vagyok. És ezért én a magam részéről a rendkívüli parlamenti fegyvereknek alkalmazását nem tartanám jogosultnak és nem tudnám menteni sem, ha arról volna szó, hogy mi azok alkalmazásával kierőszakolni akarnók a mi programmunknak keresztülvitelét, akár a függetlenségi és 48-as párt programmjának keresztülvitelét, akár a koaüczió kompromisszumos politikájának keresztülvitelét, akár annak az utolsó stácziónak keresztülvitelét, a mely mellett a koaüczió bomlása után is annak egyes alkotó részei hajlandók lettek volna a kormányzást újból vállalni. Nem, t. képviselőház, mindezeknek megvalósítását én azoktól, a kik ellenkező alapon vállalkoztak és ellenkező alapon nyertek többséget, szerintem nem várhatom, nem kívánhatom, kierőszakolni nem vagyok hajlandó. De, t. képviselőház, fel vagyok jogosítva arra, hogy számon kérjem az uj kormánytól és az uj többségtől először azt, hogy megvalósitja-e, a mire maga vállalkozott,„a mit saját programmjában kitűzött maga elé (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és másodszor fel vagyok jogosítva számon kérni tőle azt, hogy vájjon az a javaslat, a melyet ő benyújtott, nem foglalja-e magában nem csupán az évtizedes küzdelmek tárgyát képezett nemzeti követelmények visszautasítását, — mert ezt a kérdést, sajnos, ez idő szerint elintézettnek tartom — de nem tartalmaz-e a létező közjogi állapottal, a nemzetnek létező, mostan tényleg fennálló és önök által is elvben vallott állapotával szemben visszaesést és sérelmet ? (Igaz! Ugy van ! Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a kérdést ebből a szempontból vizsgálom, akkor azt találom, hogy a t. kormány az úgynevezett kilenczes bizottság programmjának megvalósítására vállalkozott. És itt egy kicsit meg kel] állanom, mert a kilenczes bizottság programmjának, a mely különben, mint azt már sokszor mondtam, csak egyes megoldandó kérdések megjelölésének felsorolásából áll, s nem a megoldásnak magának irányzatát juttatja kifejezésre, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a kilenczes bizottság úgynevezett programmjának abban az alakjában, melyben azt gróf Tisza István, mikor kabinetet alakított, magával hozta, van egy része, a melynek végrehajtását nemcsak nem kívánom, (Derültség balfelől.) de a melynek végrehajtására irányuló minden kísérlettel szemben a leghatározottabb és a legkérlelhetetlenebb ellenzésre és ellenállásra is kész vagyok. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon,) És ez az, a melyben nyíltan elismertetik, hogy a hadsereg nyelvkérdésének megoldása az 1867 : XII. t.-czikk 11. §-ában körülirt fejedelmi jogok közé tartozik. Széll Kálmán : Pedig oda tartozik ! Gr. Apponyi Albert: Tudom, t. képviselőház, hogy vannak tiszteletreméltó férfiak, a kik erről máskép vélekednek. Széll Kálmán : Énis! Gr. Apponyi Albert: Nagyon sajnálom, hogy ugy van, de én nem mától fogva, hanem — az 1889-iki véderő vitára utalhatok — már 1889-től fogva abban a szilárd és megdönthetetlen meggyőződésben vagyok, hogy ez egy hamis és a nemzetre nézve veszedelmes közjogi tétel, (Igaz ! Ugy van! Élénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) melyre nézve a kétely .fennállását addig, mig azt helyes értelemben tisztázni nem sikerült, megengedhetem, melynek azonban közjogi, törvényhozási, kormányzati megrögzítése ellen semmi erőfeszítést nem tartanék túlságosnak. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De vannak a kilenczes bizottság programmpontjai között olyanok is, a meryek bizonyos nemzeti előhaladást tanúsítanak, önök erre azt mondják, hogy ezek egynek kivételével végre vannak hajtva, illetőleg a most benyújtott katonai javaslatokban azok végrehajtása foglaltatik. Nos. vissza fogok majd térni arra, mennyiben vannak végrehajtva azok a programmpontok, a melyek végrehajtva lehetnének. Konczedáljákazonban azt, hogy a jelvény- és czimerkérdés nincsen megoldva. T. képviselőház ! Én azt hiszem, méltányos követelés a kormánynyal szemben, hogy akkor, midőn a nemzetre appellál és súlyos katonai terheket akar reá róni, egyúttal valósítsa meg azokat a nemzeti követelményeket, a melyeknek megvalósítására maga vállalkozott és melyek, ha ennél az alkalomnál meg nem oldatnak — gondolni fognak az urak még reám, ha majdremém^telenül, kilátás nélkül és sikertelenül vergődnek ezekben a kérdésekben — megoldásuk sikerülni soha nem is fog. (ügy van! balfelől.) Legyek rossz próféta, de ez az én tapasztalásból merített meggyőződésem. De van ennél súlyosabb dolog is. (Halljuk ! Halljuk ! baljelöl.) Az, hogy a véderőj avaslat és az azzal kapcsolatos javaslatok és az az egész katonai helyzet, mely a véderő körül fennáll, az 1867 : XII. t.-czikkel, még pedig nem az általunk interpretált, hanem az u. n. orthodox felfogás szerinti 1867 ; XII. t.-czikkel is merőben ellentétben állanak, azzal szemben visszaesést jelentenek. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy ezeket röviden megindokoljam, a következőket emelem ki. (Halljuk !) Kisebb, itt-ott mutatkozó hibákról nem is szólva, itt van a törvényjavaslat 3. §-a, a mely a véderő rendeltetését oly frazeológiával tünteti fel, a mely a ezentralisztiko-föderalisztikus felfogásnak sokkal inkább megfelel, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mint a korrekt, magyar dualisztikus felfogásnak. Nem mondom, hogy ha ez a formulázás • mindig benne lett volna a törvényben, hogy akkor