Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-330

330. országos ülés Í9Í2 január 20-án, szombaton. 265 szervezeti és eljárási szabályok módosításáról szóló s ma tárgyalt törvényjavaslat tárgyalásának folytatása és befejezése pedig csak azután következik. (Mozgás a jobboldalon.) Sümegi Vilmos: A. jövő évre! Vonják vissza az egészet! Sokkal okosabb lesz. Elnök: Győrffy Gyula képviselő ur kivan szólni. Méltóztassanak meghallgatni. Győrffy Gyula : T. ház ! A t. elnök ur napirendjavaslata ellen bátor vagyok a következő kifogást tenni. Elsősorban elismerem és helyeslem annak szükségét, hogy a költségvetési törvény e hó végén befejeztessék. Ezt azonban elérhetjük a nélkül is, hogy e javaslat tárgyalása megszakittatnék. Hiszen lehetetlenség, hogy egy általános vita befejeztessék, és a részletes tárgyalás nem tudom, hány nap múlva következzék. Az összefüggés a tárgyalásban igy megszakad. Ez teljes lehetetlenség. Másrészt meg vagyok róla győződve, hogy hétfőn gyorsan áteshetünk a részleteken. Ennélfogva bátor vagyok tisztelettel kérni a t. házat, hogy e javaslat folytatása tűzessék ki a hétfői ülés napirendjére és azután következzék a felhatalmazási törvényjavaslat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. ház! (Halljuk/ Halljuk/) A t. képviselő ur szavaira bátorkodom megjegyezni, hogy először is csak az általános vita van bezárva, de a tanácskozás még nincs, a mennyiben a minister urnak és az előadó urnak is van még szava az általánas vitához és ez adja a kapcsolatot a részletes vitával. A mi pedig a tárgyalást illeti, bocsánatot kérek, az általános vita alatt oly nagy substrátum merült fel és az egyes szakaszokhoz ugy tudom, oly komoly felszólalások is készülnek, hogy abszolúte nem látom biztositva, hogy a vita valami nagyon rövid idő alatt befejezhető lesz. Azért jobbnak tartom, ha most megszakítjuk és igy kénytelen vagyok, javaslatomat fentartva. kérni a t. házat, méltóztassék elfogadni azt, hogy elsősorban a költségvetési törvényjavaslat tűzessék ki a hétfői ülés napirendjére. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Akkor a napirendet igy megállapítottnak jelentem ki és most áttérünk az interpelláczióra. Szólásra következik. Mihályi Péter jegyző: Simonyi-Semadam Sándor ! (Nagy zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben maradni, hogy rendben tárgyalhassunk. (Halljuk ! Halljuk /) Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! A privigyei választásnál már most, a választás kezdetén, oly visszaélések vannak, a melyek engem arra kényszerítenek, hogy a belügyminister úrhoz interjiellácziót intézzek. (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni. Simonyi-Semadam Sándor: A választási bíráskodásról szóló törvény hiányai a legfényesebben most jelentkeznek. A királyi Ouria nem volt abban a helyzetben, hogy a privigyei manKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XIV. KÖTET. dátum felett Ítélkezhetett volna, a vizsgálat eredménye azonban olyan volt, hogy a megválasztott képviselőt arra kényszeritette, hogy lemondjon. A konzekvencziája ennek az, két és fél év múlva, hogy a privigyei kerület uj választás előtt áll. Sümegi Vilmos: Szép kis törvény! (Halljuk! Halljuk!) Simonyi-Semadam Sándor: A privigyei kerület azonban tanult ebből az Ítéletből. Megtanulta a törvény hiányait és fenhangon hirdetik, hogy még egyszer ugy kell választani, mint a hogy az előbbi választáson történt. (Igaz! Ugy van! a bal- és a ssélsőbaloldalon.) Mert nem történhetik más, mint az, hogy a Curia ezt a panaszt újra el fogja hevertetni egy és fél évig, s módjában áll akkor is a képviselőnek visszalépni és ki tudja, ez a ház nem lesz-e addig feloszlatva. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nincs tehát semmi rizikó, a hatósági közegek szabadon garázdálkodhatnak és a vesztegetés vidáman folyik. T. ház! Csak egy esetet említek fel Ízelítőül, hogy mikép tisztelik választás előtt a szólásszabadságot és a korteskedés lehetőségót. (Halljuk! Halljuk !) Nádaséren folyó hó 16-án programmbeszéd volt, melyen megjelent négy néppárti képviselő ós néhány helyi ur. Az ülésen Lukács Ignácz berzsenyi plébános akarta megnyitni a gyűlést, és kezdte azzal az "ártatlan hasonlattal, hogy Afrikában most háború van az olaszok és törökök közt, a törököket segítik az arabok, minálunk pedig folyik a harcz a liberalizmus és a katholiczizmus közt. Nem fejezhette be a hasonlatot, mert Abaffy Adolf privigyei főszolgabíró . . . Rakovszky István: Jó ur! Simonyi-Semadam Sándor: . . . közbevágott, hogy ez izgatás a liberalizmus ellen. (Derültség.) Sümegi Vilmos: Ezt nevezi a főszolgabíró liberalizmusnak. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Simonyi-Semadam Sándor: . . . közbevágott, hogy ez izgatás a liberalizmus ellen, ez felekezeti izgatás. (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Snejdig!) Fráter Lóránt: Disznóság annyit jelent, mint snejdigség. (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor: Azt mondta: »Ezt nem engedhetem meg, s ha igy folytatja, a plébános úrtól saját községében megvonom a szót, ón is jó katholikus vagyok.« Rakovszky István: Szabadkőmives! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Simonyi-Semadam Sándor: Ha csak ennél maradt volna a t. főszolgabíró ur, hogy ezt a kijelentést teszi, ez egyszerűen komikum, melyet nem érdemes idehozni. De mikor valaki azt mondta, hogy szabadkőmives, ő közbevágott, és azt mondja: »igenis, az vagyok«, és kezdi vitatni, hogy a szabadkőmivesség nem ellenzője a katholiczizmusnak, átvette a szót s tartott egy hosszú programmbeszédet, (Élénk 34