Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-330

330. országos ülés 1912 január "20-án, szombaton. 263 T. ház ! Én ezeket az állapotokat, ezeket a viszonyokat a magam részéről előidézni nem akarom és ezért nem tartok azokkal, a kik az átmeneti idő meghosszabbításában látják a panaezeát. Én a praxisnak azt a meghosszabbítását, a mely az ügyvédi vizsga után még két esztendeig való szolgálatot követel — most már nem Leáért, hanem Rachelért (Derültség.) — az ügyvédjelölt ügyvédtől, merőben igazságtalan dolognak tartom és tisztán csak az időpazarlás szempontjából látom fontosnak. Mert hogy áll számokkal illusztrálva a helyzet ? 18 éves korában tesz érettségit a fiatalember. Négy évig van az egyetemen, ez 22 esztendő. Egy évig, ugy-e, a szigorlatait teszi, — mert egy évre csak van e czélból szüksége, a legnagyobb szorgalmú embernek is — a mi 23 esztendő. Ettől számit három évi gyakorlat, ez 26 esztendő, és ettől számitana még az a további két esztendő, a mi összesen 28 esztendőt eredményez. Nos, t. ház, ez azok számára való időpont, a kik simán haladnak előre pályájukon, sem nem katonák, sem nem szegény emberek (Igaz ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) s nem azok számára, a kiknek az élettel kell küzdeniök, a kik tehát a miatt nem tujdák vizsgáikat lerakni, ugy hogy elmondhatjuk : 30 esztendő lesz az a legcsekélyebben számitott átlag, a mely mellett majd valaki ügyvéddé lehet. Én ezt az állapotot előidézni nem akarom, mert a hol ezeket az állapotokat felidézték, ott kaptak fáradt embereket, kaptak a zugirászatban kifejlődött ügyvédjelölteket, a kik később váltak ügyvédekké, kajrtak egy olyan társadalmi réteget, a melynek pendantja nálunk csak a gyógyszerészeknél található meg : az öreg provizorok, és a közjegyzőknél: az öreg köz jegyzőhelyettesek személyében. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Én jjedig sem az öreg juovizorok, sem az öreg közjegyzőhelyettesek tipusát nem tartom olyan szerencsésnek és olyan kedvesnek, hogjr ilyen intézkedésekkel ezt a tipust mesterségesen szaporitani kivánnám. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Teljesen igazságtalannak tartom ezt a törekvést, a mely ilyen mesterséges eszközökkel akarja az ügyvédek számának korlátozását előidézni. Igzságtalannak tartom és meg kell állapitanom, hogy az ügyvédség egyetemének ez nem álláspontja, mert az országos ügyvédgyülések két alkalommal a numerus clausus ellen nyilatkoztak s a mesterséges korlátozás ellen emelték fel szavukat. Különben is, ha mi a korlátozás álláspontjára helyezkedünk és ha a születendők számát mindig a meglévő kenyér mennyiségéhez akarjuk mérni, akkor a logika szempontjából egy frivolabb kezdetnél kellene kezdenünk. (Élénk derültség.) A numerus clausus abba az eszmekörbe tartozik. T. ház ! Én a születéseknek ilyen korlátozásait teljesen igazságtalannak tartom s én ehhez a karhoz tartozva jelentem ki, hogy ennek a karnak a korlátozás szempontjából semmivel sincs több joga igényekkel és követelésekkel lépni fel, mint bármiféle más társadalmi rétegnek. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Megállapitom azt is, t. ház, hogy a tultömöttség nemcsak épen ezen a szabad pályán tapasztalható. (Ugy van ! a baloldalon.) A tultömöttség nem is országos, hanem helyi természetű, mert egyszerűen abból származik, hogy elrejtett zugokban és kellemetlenebb helyeken — gondoljunk például a községi vagy körorvosokra, a kik ugyancsak lateiner emberek — kevésbbé szeretnek munkálkodni az emberek, mint a nagyvárosokban, a nagy központokban, a hol nagy közönség vagy a fővárosban az egész ország, az egész közvélemény szine előtt vannak (Ugy van! Ugy van l balfelől.) és a kultúra minden áldását élvezik. Én ezt a tultömöttséget látom a hivatalnoki pályán is ; (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) hiszen a bürokráczia mérhetetlen megszaporodása nem abból származik-e, hogy azok, a kik diplomát vagy hivatalnoki képesitést szereztek, tolonganak és sürgetik protektoraikat, hogy uj állásokat kreáljanak ? (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) A valóság nem az-e, hogy az állások legnagyobb részére tulaj donképei i nincs is szükség, hanem azok az emberek számára kreáltatnak, hogy a bürokráczió terén is meglévő tulprodukczió is bizonyos elhelyezést nyerhessen ? (Ugy van ! balfelöl.) Sümegi Vilmos : Gombhoz varrnak kabátot ! Vázsonyi Vilmos : Különben is nem látjuk-e e szegény országban a túlprodukcziót a gazdasági életnek — nemcsak a lateiner-pályáknak — egyes terein is ? Ez a tulprodukczió mindig önmagát gyógyítja és természetesen vannak e gyógyitás folytán áldozatok, sebesültek, vagy halottak a csatatéren, de az a természetes gyógymód mégis sokkal jobb, mint az ilyen mesterséges eszközök, a melyek gyógyitás helyett uj sebeket ütnek, (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) mert uj proletariátust teremtenek; az ügyvédeken akarnak segiteni és a félbenmaradt ügyvédjelölteknek s a zugirász ügyvédjelölteknek tipusát fogják —> megjósolom az igen t. minister urnak — a jövendőben megteremteni. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Minthogy a numerus clausus gondolatát is felvetették, ezzel szemben is ki kell egész rövidséggel jelentenem, teljes egyetértésben az országos ügyvédgyülésekkel, hogy mint magyar ügyvéd a numerus claususnak még a gondolatát is vissza utasitom. (Élénk helyeslés a baloldalon és jobbfelől.) Mert bármiképen is mesterkedjenek, hogy a numerus claususnak oly formáját találják ki, a mely az ügyvédi kar szabadságát nem érinti, az előbb-utóbb a szabad üg}^védség aláásására vezet (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a kik a magyar ügyvédben nemcsak a jogkereső közönségnek, hanem a magyar jognak és közjognak is egyik támaszát látják, azoknak féltékenyen kell őrködniök a felett, hogy a magyar ügyvédség szabad ügyvédség maradjon, a mely