Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-330

254 330. országos ülés 1912 január 26-án, szombaton. a melyet a kormány lassankint ki fog egészíteni és akkor teljesen meg lesz a kongrua. Ha azonban ügyvédi kongruáról lehet szó, akkor az ügyvéd függésbe jön az államtól, (Ugy van! balfelöl.) én pedig nem vagyok barátja annak, hogy az ügyvéd a maga függetlenségéből veszítsen. (Helyeslés bal/elől.) Én hajlandó volnék elfogadni valamely alakban a numerus clausust is, természetesen megfelelő garancziákkal. De erre még nincs szükség. Méltóztassék inkább az ügyvédnevelést legelői megfogni. Miért van olyan sok jogász Magyarországon \ Mert legkönnyebben lehet jogászkodni. Ezt sohasem akarják megérteni, (ügy van ! bal,felől.) Ha nem lehetne olyan könnyen jogászkodni, hogy az ember beiratkozik Kolozsvárott és Budapesten van ügyvédi irodában vagy beiratkozik Budapesten és otthon vadászik, akkor biztosítom, a t. képviselőházat, hogy nem lenne annyi jogász. (Ugy van!) Ha igazán szanálni akarják ezt a kérdést, akkor ne a harmadik, negyedik lépésnél fogják meg, mert akkor már jogfosztás, óriási sérelem fejlik benne azokra nézve, a kik idáig eljutottak. A jogfosztást pedig én nem ugy fogom fel, mint az urak, hanem ugy, hogy ez jogtalan megsértése a szülőknek. Mert az a szülő abban a tudatban áldoz a fia kedvéért, hogy ennyi és ennyi idő alatt majd önálló és keresetképes lesz, és hogy mi most ennek a szülőnek minden ok nélkül még kétszer annyi évet varrjunk a nyakába, akkor, mikor ez a szülő már beíratta gyermekét, elhatározta magában, hogy őt ezen a pályán képezteti és ezért ellátja pénzzel — ezt nem tartom korrektnek és helyesnek. Nem tudom, hogy az ügyvéd urak maguk kivánták-e ezt a szigorítást és az ügyvédi kamarák ilyen álláspontot foglaltak-e el; — nem emlékszem ezekre a dolgokra. De megfordítva : nem tartom az ügyvédek részéről sem, legalább szocziáiis szempontból, igazságosnak, mert ők a saját érdekükben el akarják zárni a fiatalságot attól, hogy könnyen konkurrensek lehessenek. ( Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) En hajlandó vagyok ezt honorálni abban az egy esetben, ha ezt oly nyíltan és oly előrelátással teszik, hogy már kellő időben visszatartják a fiatalságot attól, hogy ezt a pályát megkezdje. Mert utóvégre mit csináljon az a fiatalember, a ki már leérettségizett és beiratkozott a jogra ? Akkor menjen el iparosnak, kereskedőnek ? Hiszen az lehetetlen, abban a korban már abszolúte nem lehet uj pályát kezdem, mert hiszen lekésik róla. Hogyan konkurráljon azzal az iparossal és kereskedővel, a ki kellő időben kezdte meg a pályát, mikor ő már bizonyos időt más pályán töltött el és akkor tér át erre a pályára ? Itt látom én a nagy sérelmet és egészen őszintén ezt szocziáiis kérdésnek tartom az ügyvédjelöltek szempontjából, mert semmiféle jogot, semmiféle igazságot, sőt czélszerüséget sem látok abban, hogy ilyen módon korlátozzuk az ügvvédek számát. (Helyeslés balfelől.) Azt méltóztatik mondani, hogy sok az ügyvéd. Igaz. Relatíve, az ország népességéhez és közgazdaságunk fejlettségéhez képest, nagyon sok. Ma van az országban 5000 ügyvédjelölt. Hát mit csinálnak majd, ha ennek csak a fele teszi le kellő időben, a záros határidő alatt a vizsgáit, mi lesz a másik felével ? Menjenek azok irodába, legyen belőlük kezelőtiszt, vagy más ilyen alacsonyabb állásba jussanak ? Hasonló változtatás már volt egyszer Magyarországon. Miért nem méltóztatnak azt elfogadni mintaképül, a mit az 1874: XXXIV. t.-czikk megalkotása alkalmával követtek ? 1874-ben ugyanis, a mikor az ügyvédi rendtartást megalkották, a régi ügyvédi kvalifikáczióval szemben hasonló nagy igényeket állítottak fel. Nem tudom, ugyanazon czélzattal-e, vagy csak azért, hogy az ügyvédi nívót emeljék, de a végeredmény mindenesetre az volt, hogy ugyanez a nagy korlát állíttatott fel. Már most annak a törvénynek az életbeléptetésénél az átmeneti intézkedésekben kimondták, hogy a törvénynek a joggyakorlati idő tartamára és az ügyvédjelölt minősítésére vonatkozó határozatai azon ügyvédjelöltekre, a kik a törvény életbeléptetésekor a jogi tanfolyamot bevégezték és a joggyakorlatot már megkezdték, nem terjed ki. íHelyeslés balról.) ~Ez igazságos intézkedés, (ügy van ! Ugy van ! balról.) Semmi szükség sincs most sem arra, hogy mi abból az 5000 emberből, mondjuk, 2000 embert egyszerűen kilökjünk és elzárjunk ettől a pályától, mert nem tudjuk, hogy nem a legértékesebb embereket fogjuk-e kilökni. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a vizsgák minősége adja meg az emberek minőségét. Én egyszer már megemlítettem, hogy a budapesti törvényszéknél egy törvényszéki jegyzőt, a ki doctor juris volt és ügyvédi vizsgája is volt, nyugdíjaztak veleszületett elmegyengeség okából. Ez csak azt mutatja, hogy a vizsgákat le lehet tenni és a diplomát meg lehet szerezni annak, a kinek kellő memóriája és magoló szorgalma van, de ez még nem bizonyítja azt, hogy az illető okvetlenül használható ember. Méltóztassék ezt a kérdést ugy felfogni, hogy ezzel legalább 2000 emberre nézve az életet megkeserítjük, a nélkül, hogy ők erre rászolgáltak volna. (Zaj. Elnök csenget) Én azt hiszem, hogy eltekintve azoktól a vitáktól, hogy vájjon szerzett jogok megsértése-e ez ; eltekintve attól, hogy végre mégsem fogunk tudni körülbelül 2000 embert kiszorítani, mert az 5000-ből 2000 mégis csak szaporítani fogja az ügyvédek számát, rohamosan növelni fogja ezt a különben is nagy számot, tehát az első időszak határozottan egy igen erős és egészségtelen szaporulatot fog hozni, mert a vizsgáló-bizottság is emberekből áll, a kiknek van humánus érzésük, s ha azt fogják látni, hogy az elébük kerülő fiatalemberek akár vagyoni helyzetüknél, akár más körülményelalél fogva a tönk szélére jutnak azzal, ha visszavetik őket, szóval, ha látják, hogy családjukra és rájuk nézve is életkérdés ez a vizsga,