Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-329

238 32,9. országos ülés 1912 január 19-én, pénteken. Nagy Ferencz: T. ház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel nagyon röviden teszem meg észrevételeimet e törvényjavaslatra nézve, a melyről én is el kell hogy ismerjem azt, a mit t. előttem szólott barátom mondott, hogy bizony ez nem egy organikus rendszerű törvényjavaslat, (Ugy van! balfelöl.) hanem igen különböző, heterogén intézkedések foglalata, a mely intézkedéseket csak egy bizonyos eszme köt össze, t. i. az, hogy általában az igazságszolgáltatás javittassék. Ennek'következtében tulaj donképen ezt az egész törvényjavaslatot nem a maga egységében kell megitelni, — mert hiszen ez lehetetlen — hanem minden egyes intézkedését külön-külön kell mérlegelni. Győrffy Gyula: Ez a baj ! Nagy Ferencz: Mindazonáltal, t. képviselőház, ha végignézem ezeket az intézkedéseket, el kell ismernem, hogy nincs közöttük egyetlenegy sem, a melyet a magam részéről elfogadhatónak ne találnék. Valamennyi olyan, a mely tényleg a mai igazságszolgáltatás állapotát javitani van hivatva, a mely előmozditja az igazságszolgáltatás jóságát, a miért is ugy az egész törvényjavaslatot, mint annak egyes intézkedéseit kész vagyok elfogadni. Vannak ezen intézkedések között olyanok, a melyekről talán lehetne vitatkozni, hogy olyan nagyon szükségesek-e, a melyek nélkül talán bátran el is lehetnénk még egy ideig, viszont azonban vannak olyan intézkedései is, a melyek nagyon fontosak, s a melyekre nézve nagyon kívánatos, hogy azok mielőbb életbelépjenek. Méltóztatnak tudni, hogy az igazságügyminister urnak ezen törvényjavaslattal leginkább az volt a czélja, hogy mivel a perrendtartás életbeléptetése még huzamos ideig késik, legalább addig is, a mig az megtörténhetik, azok az intézkedések, a melyek különben az életbeléptetési törvénybe valók volnának, már most lépjenek életbe, tehát hogy az a javitás, a mely az igazságszolgáltatás terén az uj perrendtartás folytán beállana, már most éreztesse a maga jótékony hatását. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt tényleg csak helyeselni lehet, és ennélfogva inkább elnézzük a szépséghibákat, a melyek e javaslatban észlelhetők. Hogy mily fontos javaslatok vannak ebben a törvénytervezetben, arra nézve csak kettőre vagyok bátor utalni. Az egyik a tanácstagok számának leszállítása, a kir. Curiánál és a kir. tábláknál. Ez egy olyan javaslat, a mely régóta közkivánság tárgya, a mire nézve hivatkozhatunk p. o. Ausztriára, a hol ez már régen keresztül van vive. Minthogy tényleg ugy a Curián, mint a kir. táblán a restancziák nem hogy csökkennének hanem egyre szaporodnak, mindent meg kell tennünk, hogy ezen a bajon segítsünk és ezt el is érjük ez által, a nélkül, hogy a birák számát általában szaporítanunk kellene. Ha arról volna szó, hogy mi a Curián vagy a táblán a birák számát szaporítsuk, akkor ez ellen részemről határozottan állást foglalnék, azonban minden olyan intézkedést, a mely lehetővé teszi, hogy az ügyek a mostani létszám mellett gyorsabban intéztessenek el, csak örömmel lehet üdvözölni, már pedig itt épen olyan intézkedésről van szó, a mely ezt lehetővé tesz. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelől.) A másik nagyon fontos, talán a legfontosabb intézkedés, a melyre az előadó ur is különösen kiterjeszkedett, s a melyre Sághy Gyula t. barátom is utalt, (Halljuk!) mind az ügyvédi, mind a birói kvalifikácziónak módosítása, illetőleg szigorítása, helyesebben mondva, emelése. A mi ezt a kérdést illeti, részemről teljesen hozzájárulok az igazságügyi bizottság által tett propoziczióhoz. Mindenekelőtt a legmelegebben üdvözlöm különösen azt, hogy a theoretikus képzettségnek alapja ugy az ügyvédnél, mint a bírónál a doktorátus legyen, másodszor azt, hogy a birói kvalifikáczió ne legyen kisebb, mint az ügyvédé, mert határozottan a legnagyobb anomália és visszásság az, hogy kisebb kvalifikáczióval bírhasson az ügyvéd ügyében ítélni hivatott biió, mint maga az az ügyvéd, a ki a bíróság előtt megjelenik. Ezt feltétlenül helyeslem, azonban azok a motívumok, a melyek az igazságügyi bizottságot az ügyvédi kvalifikáczió szigorítására indították, olyanok, a melyeket részemből mégsem vagyok képes elfogadni. (Halljuk ! Halljuk !) Én tudniillik azt a szempontot, a mely e szigorítások előtt lebegett, hogy tudniillik az ügyvédi pálya túlterhelése valamiképen megakasztassék és hogy az ügyvédi pályán való kenyérkereset ne legyen továbbra is oly mértékben megnehezítve, mint eddigelé, bocsánatot kérek, nem tartom az igazi szempontnak, a melyet a törvényhozásnak maga elé kell \ tűznie. Polónyi Dezső: Nem is használ! Nagy Ferencz: Hogy hány ember megy az ügyvédi pályára, az az egyes állampolgárok szabad elhatározási jogának kérdése (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelől.) és olyan törvényhozási intézkedéseket, a melyek mesterségesen megakadályoznak valakit abban, hogy bizonyos hivatást válaszszon magának, nem lehet elfogadni (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelől.) és egy modern jogállam intézménye gyanánt beczikkelyezni. Hisz akkor odajutunk, hogy ha sok lesz a kereskedő, akkor törvényhozási intézkedéseket fog kelleni tennünk, (ügy van ! balfelől. Mozgás a jobboldalon.) hogy a kereskedelmi pályára ne menjenek annyian és ha sok lesz az iparos, akkor meg olyan irányban kell törvényt hoznunk, hogy az ipari pályára ne tóduljanak az emberek. (Ugy van ! balfelől. Helyeslések és ellenmondások a jobboldalon.) Darvai Fülöp : Hogy lehet ezt az ügyvédséggel egy kalap alá vonni ? Nagy Ferencz: Mindenkinek jogában áll azt a pályát választani, a melynek lehetőségét az állam és a társadalom egyáltalán nyújtja, (Helyeslés balfelől.) és az a körülmény, hogy most igen sokan tódulnak az ügyvédi pályára, magában véve nem lehet ok arra, hogy mi ágon a határon