Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-328

328. országos ülés Í912 január 18-án, csütörtökön. 211 húzni az igazságügyministeri kothurnusból, akkor hogy ii]ra felragyogjon a hazafiasság verőfényében, meg akart enni egy nemzetiségit, épen én voltam az, hogy igy a süppedést fentartsa. (Nagy zaj a haloldalon. Elnök csenget.) Emlékezzék vissza, itt indult meg a vita, hogy vájjon a ház engem az előzetes letartóztatásba, nem pedig a vizsgálati fogságba, kiadjon-c, vagy nem. Akkor történt tulaj donképen, hogy ő visszavonta indítványát és annak daczára, hogy itt már a kapu alatt vártak a rendőrök, és vittek volna engem az előzetes letartóztatásba, mivel visszaszoritották kissé az igen t. képviselő urat, a volt mélyen t. igazságügy minister urat, elmehettem szépen szabadon haza, és a mikor jelentkeztem május 2-án, akkor mentem az államfogházba, semmiféle vizsgálati fogságba. Tessék tehát kissé felfrissíteni az emlékeit. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Juriga Nándor: Továbbá valótlant állit, a mikor felolvas egyes részeket a ezikkből, hogy animozitást csináljon ellenem és újra az én hátamon akarna mintegy felkapaszkodni a hazafiság létrájára. (Derültség és zaj a baloldalon.) Mi vagyunk mindig a Prügelknabéja az ilyen túlzóknak. (Zaj és derültség a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Jliriga Nándor: Engem nem terrorizálhat senki sem ! Hát, t. ház, azért lettem volna én elitélve, mert azt mondtam a képviselő ur szerint (olvassa) : »Ha akarjátok, tovább megyünk, késhegyre, életrehalálra ezért a mi tót nyelvünkért. Tót, készülj kegyetlen harezra a jogért, a szabadságért, a mely a tót nemzetet megilleti*. Hát, t. képviselő ur, itt van az Ítélet, itt van a vádirat, itt vannak a czikknek ; én ma háromszor is átolvastam, és ha megtalálja képviselő ur ezt a kifejezést, akkor azt mondom, hogy igazat mondott, de a mig meg nem találja, azt mondom, valótlant mondott. Beszédem után, azonnal, ha méltóztatik kivánni, rendelkezésére bocsátom. Valótlant állított, a mikor azt mondta, hogy a végzetes »nozse« szót ugy fordította a tolmács, hogy ez tulaj donképen az én czikkemben fordult elő, velem történt, hanem én csalafintaságból másnak a nyakába sóztam. Hát én bátorkodtam, elhozni a Katolinszky Novinének ezt a számát, a hol, szívesen rendelkezésére bocsátom, méltóztassék megnézni ezt a czikket, a hol ez a végzetes »nozse« szó előfordul, s a mely czikknek a czime : »Vyslanecká volba Ruzomberku a jej dozvuky«. Ezt a czikket nem én irtam. A fordítása teljesen helytelen, a mit bebizonyít maga a vádirat, az ügyészségnek a leirata és a védőügyvédek fordítása is. A fordítás kifogásolása azonban a leghatározottabban vissza lett utasítva azzal a megokolással, hogy a kir. törvényszéknél állandóan alkalmazott tót tolmács által fordíttatván le, ennek helyességéhez kételyt nem lehet fűzni. Ez a szó tehát nem is az én ezikkomben fordult elő ; hogy pedig a fordítás dolga tényleg ugy áll, a mint mondottam, rendelkezésére bocsátom a t. képviselő urnak az ügyészi iratot, a mely 1456. szám alatt van kiadva. Továbbá valótlant állított a képviselő ur, — én nem védem magamat, hogy izgattam-e, vagy sem, az már a múlt dolga — mikor azt mondta, hogy én valótlant állítottam azzal, hogy czikkem miatt tulaj donkép újra hamis vádat emelt ellenem az ügyész, rossz fordítás alapján. Ezt bebizonyítom egyrészt az ítélettel, másrészt a vádirattal, mert maga a vádirat rosszul adja vissza ezt a fordítást, t. i. igy (olvassa) : »Igen, szeretett fajom, fellázítani akarunk téged a magyar törvény miatti jogtalanság ellen«. Igy adja vissza a vádirat, ellenben az Ítéletben a czikk szellemének és czéljának teljesen megfelelőleg — mert a czikk nem másért, mint a nemzetiségi törvény végrehajtásiért Íródott, a mi kitűnik egész hangjából — mondom, az Ítéletben a fordítás egész helyesen igy hangzik (olvassa) : »Igen, szeretett fajom, fellázítani akarunk téged a jogtalanság ellen a magyar törvényért*. (Zaj a baloldalon.) Tehát a magyar törvény végrehajtása érdekében írtam és az egész czikk végesvégig erről szól, igaz, hogy lelkes tónusban. (Derültség.) Bocsánatot kérek, újságírás közben nem szokás a tollat aludttejbe mártani, hanem hévbe, lelkesedésbe. (Zaj.) De a tárgy, a czél maga nem bűnös. Lázítani és izgatni a törvény végrehajtásáért, erre jogom van, sőt ez kötelességem és nincs joga senkinek engem ezért elítélni és pörbe fogni. (Folytonos zaj.) Ha én a legvehemensebben izgatok is egy törvény végrehajtásáért, azért engem nem lehet vádolni, sőt ellenkezőleg, kitüntetést érdemelnék azért. (Nagy zaj balfelől. Felkiáltások halfelől: Beszéljen a ministerelnökkel ! Derültség. Elnök csenget.) Igenis, mert mikor én egy törvény végrehajtásáért izgatok, akkor az ország tökéletesitését akarom, hogy legyen igazság és legyen törvény. (Zaj és derültség.) Nadányi Gyula: Ha igazság volna, ön nem itt lenne ! Juriga Nándor: Bebizonyítottam tehát újra, — és ezt is rendelkezésére bocsátom a képviselő urnak, hogy igazam volt, mikor azt mondottam, hogy az ügyész rosszul forditva adta vissza azt a mondatott, a melyiken tulajdonképen megfordult a dolog, mert ez volt a punctum saliens, ezen fordult meg az egész vád. Hogy ez rosszul lett visszaadva, az hivatalos aktából konstatálható. (Folytonos zaj.) Azt hiszem, t. ház, többet felesleges rábizonyítani az igen t. képviselő úrra. (Zaj. Derültség jobbfelöl.) Bármikor rendelkezésére bocsátom az iratokat, tessék meggyőződést szerezni azokból és elviselek bárminő következményeket, hogyha megezáfol. Nem azért szólaltam fel, t. ház, hogy személyemet védjem, bár ezekkel kapcsolatban azt is védhettem volna, és csak egyre akarom a t. házat 27*