Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-328
198 328. országos ülés 1912 január 18-án, csütörtökön. nek, nem azért, hogy az önálló vámterületet előkészítsük, erről szó sincs, hanem azért, mert az osztrák ipar egy annyira elkényeztetett, annyira mesterséges eszközökkel ápolt üvegházi növény . . . Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Az osztrák ipar 1 Évszázadokra megy vissza. Mezőssy Béla: Méltóztassék meghallgatni mondatom végét. Ismétlem: üvegházi növény az osztrák ipar, szemben a német és az angol iparral. (Igaz ! Ugyvan ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Ez sem áll! Mezőssy Béla : Üvegházi növény, mert annak daczára, hogy az egész Keleten ezelőtt még egy évtizeddel az osztrák ipar majdnem korlátlanul uralta a fogyasztási területet és daczára annak, hogy a mi közelségünk és területi fekvésünk a legkedvezőbb a Kelethez, vagyis egy életképes ipar a legkönnyebben hódithatja és tarthatja meg azokat a piaczokat, ha azt látjuk, hogy lassanként kisiklott az osztrák ipar lábai alól Keleten a talaj, és helyét elfoglalja az olasz, különösen a német és nagyon kis mértékben az angol ipar. Ha tehát az egyenlő elbánás elve mellett az osztrák ipar nem tud megállani a Keleten — mert hogy nem tud megállani, az egy szomorú statisztikai tény, hiszen bár megállana, mert altkor nem konkurrálna a fejlődni e miatt nem tudó magyar iparral — (Igaz ! Ugy van ! balfelől.)' és ha szüksége van arra, hogy különös kedvezményeket adjunk neki a német, angol és olasz ipar versenyével szemben, hogy megtarthassa azokat a fogyasztási piaczokat: akkor lehetnek ilyen vám- és kereskedelmi szerződések is, de akkor ellenértéket kell hogy adjon az osztrák állam a magyar mezőgazdaság részére, a mely ezt a politikát a saját számlájával kell, hogy fedezze. (Helyeslés balfelől.) T. ház ! Talán hosszabbra is nyúlt felszólalásom, mint czéloztam. (Halljuk ! Halljuk !) En befejezem felszólalásomat azzal, hogy ezen aggályaim folytán nagy sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Elfogadtatott! Mezőssy Béla : Tudom, hogy a ház elfogadta, és nagyon is mellékes, hogy egy egyszerű képviselő egy javaslatot elfogad-e vagy sem. (Mozgás.) De én csak arra kérem a t. földmivelésügyi minister urat, ne vegye rossz néven tőlünk, ha mi az ellenzéken gazdaságpolitikai kérdésekben talán olyan irányokat is fejtegetünk, melyek abban a körben, melyben a t. minister urat ezekben a kérdésekben kötelességszerűen informálják, valószínűleg szokatlanok és idegenek. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Miért szokatlanok ? Mezőssy Béla : Az szokatlan, hogy ilyen szempontokból tárgyalják a ministeriumokban a vámpolitikai kérdéseket, mint a milyen szempontbokból én tárgyaltam azokat, (Mozgás jobbfelil.) De egyről biztosithatom a t. minister urat és ez az, hogy ép azért, mert érezzük nehéz helyzetünket és tudjuk, hogy egy élet-halál harczot kell vivnunk egyrészt idebenn, másrészt különösen odakünn, a mi felszólalásunkat ne értékelje ugy, mintha azt az ő személye ellen irányitanók, mert ez eszünk ágában sincs. (Igaz ! Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Semmi egyéb czélunk nincs, mint tisztán hangot adni annak, hogy a magyar gazdaközönség meglehetősen letargikus és nagyon nehezen mozdul meg saját veszélyeztetett érdekei védelmére ; de hogyha egyszer azt fogná látni a magyar gazdaközönség, hogy akad olyan irányzat, mely az ő jogos érdekeinek feláldozásával egyoldalú politikai irányzatot akar követni: akkor méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a pártkeretek nagyon könnyen inognának és nagyon könnyen bekövetkeznék egy olyan irányzat, a mely Magyarországon olyan egészséges közszellemet teremtene, hogy lehetetlenné lenne téve az olyan kormány, a mely a magyar gazdasági érdekek megvédéséről lemond. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy nagyon röviden válaszoljak t. képviselőtársam igen érdekes fejtegetéseire. De méltóztassék megengedni azt a megjegyzésemet is, hogy én egy külpolitikai szerződés tárgyalása alkalmával részletes vitát nem tartok helyénvalónak, mert hiszen azzal, hogy a javaslatot elfogadtuk, a tárgyalást voltaképen be is fejeztük. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt nem azért akarom kijelenteni, mintha bármely vitatkozás elől ki akarnék térni, mert hisz igen szívesen veszem fel a harczot ott, a hol t. képviselőtársam kívánja, hanem ezt talán egy másik alkalomra fogom fentartani, nem épen a montenegrói szerződés tárgyalására. Méltóztassék megengedni, hogy t. képviselőtársamnak csak néhány, szorosan reám tartozó megjegyzésére reflektáljak, melyeket tegnapi beszédem alkalmából tett. Az első az, hogy t. képviselőtársam talán meg lehet róla győződve, hogy én az elődöm iránti tiszteletet és lojalitást mindig fentartottam és ez alkalommal is fentartom. (ügy van ! jobb- és balfelől.) Abszolúte nem akarok abból élni, hogy elődömnek hibáit vagy bármely dolgát kritizáljam, mert én azon iparkodom, hogy jobbat csináljak mint elődöm, és azt kívánom az utódomnak is, hogy jobbat csináljon az országnak, mint én. Ez az én álláspontom és ha némely tényt fel is hozok, nem azért teszem, hogy a felelősséget magamról elhárítsam, mert a mit teszek, azért mindig nyugodtan vállalom a felelősséget. Lehet, hogy esetleg nem jól cselekszem, de kijelentem, hogy ezt mindig abból a szempontból teszem, hogy jót teszek vele. Es ha felhoztam itt a dolgokat és az előzményeket, azért voltam kénytelen ezt tenni, mert bizonyos dolgok előhozásához históriai előzmények szükségesek,
