Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-328
328. országos ülés 1912 január 18-án, csütörtökön. 195 azonban esetleg azt kívánná, hogy ezen a téren felvegyük a vitát, részemről és részünkről annak semmiféle akadálya nincs. Gr. Serényi Béla földmivelésiigyi minister: Kérem, nem félek tőle ! Mezőssy Béla: Én itt egy nyilatkozatot teszek — nem tudom, hogy azt értékeli-e valamire az igen tisztelt földmivelésügyi minister ur — és ezt a nyilatkozatot egész őszintén teszem. (Halljuk !) Az alatt a rövid idő alatt vagy hosszú idő alatt, mig nekünk is aktiv politikát volt alkalmunk csinálni, azt tapasztaltam, hogy az aktiv magyar államférfiak közül talán senkinek sincs olyan nehéz helyzete, mint a földmivelésügyi ministemek. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ez természetesen nemcsak arra a kormányra vonatkozik, a melynek mi is tagjai voltunk, hanem valószinüleg vonatkozhatik a jelenlegi kormányra is. Mert mikor a magyar mezőgazdasági érdekek megvédéséről van szó és a földmivelésügyi minister széjjelnéz, hogy a saját kollégái közül is ki áll a háta megett, bizony nagyon sokszor nagyon elárvultnak érzi magát akkor. (Ugy van! balfelől.) Egy hang (jobbfelől) : Most nem ugy van ! Mezőssy Béla : Egyről biztosithatom a tisztelt földmivelésügyi minister urat, arról t. i., hogy mindaddig, mig azt az igéretét, a melyet több izben és több alkalommal tett a gazda társadalmi testületek előtt és a melyet, ugy látom, hogy komolyan is vesz, megtartja, hogy t. i. a magyar gazda társadalommal egyöntetüleg akarja megvédeni a magyar gazdatársadalom érdekeit, legyen meggyőződve, hogy teljes, önzetlen támogatásunkra számithat, mert vétkes könnyelműségnek tartanám a magyar gazdatársadalom részéről azt, hogy ha tagjai bármiféle pártj)olitikai okokból egymás között meghasonlanának (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) és annak az lenne az eredménye, hogy az összgazdasági érdekek szenvednének. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebből a szempontból kiindulva ne vegye rossz néven, ha azt tartom, hogy az az áUitása, hogy mi a montenegrói szerződést talán azért vonjuk kissé alaposabb birálat alá, mert szükségünk van arra, hogy valami izgató anyagot dobjunk bele a közvéleménybe (Mozgás.) és a gazdaközönséget n}mgtalanitsuk, mondom, ne vegye rossz néven, ha azt tartom, hogy ez az állítása nem állja meg a tárgyilagos kritikát. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Én mondtam ? En nem mondtam ! Mezőssy Béla : De i^en ! Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Mikor mondtam % Mezőssy Béla: Tegnap ! Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Például hol ? Tessék felolvasni ! Mezőssy Béla: Felolvasom (olvassa) : »Ha objektíve tekintjük a dolgot és ha nem indulunk ki tisztán ellenzéki szempontból, akkor meggyőződhetünk róla, hogy ugy geográfiai, mint orográfiai. . .« Nem itt van. Nem untatom most ezzel a házat; majd megmutatom utólag. Nem jegyeztem meg magamnak a helyet; (Mozgás jobbfelől.) Pajzs Gyula t. képviselőtársamnak volt szíves azt mondani a tisztelt minister ur. (Halljuk ! Halljuk I) Hiszen ez nem is lényeges ; nincs is arra szükség, hogy ilyen, a nagy kérdésekhez képest kis dolgot vegyünk mi igénybe abból a czélból, hogy a kormány elleni izgató anyagot keressünk. Hiszen oly nagy problémák és oly nagyfontosságú kérdések vannak szőnyegen, hogy méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy abszolúte nincs szükségünk szakkérdéseknek (Élénk helyeslés a baloldalon.) politikai izgató anyagként való felhasználására. (Mozgás jobbfelől.) A mi aggodalmunk kettős, t. ház, és én nagyon kívánom, hogy ne nekünk legyen igazunk, hanem a tisztelt földmivelésügyi minister urnak. Kettős az aggodalmunk, t. i. attól félünk, hogy az a körülmény, hogy Németország a kormány valószínű sürgetése daczára nem akart nyilatkozatot tenni abban az irányban, hogy a keleti marhavész előfordulása esetén a kattarói öblözetnek az exterritoriális jelleget megadja, ez a körülmény a szerződéses idő tartama alatt esetleg a magyar közgazdaságnak igen nagy károkat okozhat. Mert tegyük fel azon eshetőséget, hogy nem a t. minister urnak lesz igaza, — újból hangsúlyozom, nagyon kívánom, hogy neki legyen igaza — de tegyük fel, hogy az az eshetőség mégis bekövet- • kezik, hogy azon a hegyi vidéken is elő fog fordulni a keleti marhavész esete, s már most behurczoltatik egy ilyen eset. Mi következik abból? Az, hogy teljesen függő helyzetbe jutottunk Németország jóindulatától, s a mi helyzetünk tisztán és kizárólag attól fog függni, hogy a német diplomaczia esetleg megfelelő ellenszolgáltatások ellenében akarja-e a mi szabad forgalmunkat, természetesen a szerződés keretein belül, korlátozni, igen-e, vagy sem. S ha a t. házat meg akarja győzni a t. földmivelésügyi minister ur abban az irányban, hogy ez a körülmény egyáltalában nem veszélyes, miért nem győzte meg Németországot s miért nem tudja ugyanazokat az érveket érvényesíteni nem a t. házzal, hanem Németországgal szemben, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.), a mely állam, mint szövetséges állam, ezt a csekély megnyugtatást nekünk megtehette volna ? Megtehette volna annál is inkább, mert hiszen méltóztatott arra alludálni, hogy Németország ennek a szerződésnek megkötését örömmel vette tudomásul. Ezt elhiszem, mert az mindig jól esik, ha bizonyos politikai és gazdasági ellenszolgáltatásokat mással tudunk megfizettetni. De bocsánatot kérek, ebben a tekintetben méltóztassék megengedni, hogy hivatkozzam a t. túloldalnak egy igen kiváló közgazdászára és nagy politikai tehetségére, gróf Tisza Istvánra, a ki ezelőtt azt hiszem egypár évvel, akkor, a mikor még az ellenzéki padokon ült — de az ő felfogása ezen a téren nem igen szokott megváltozni — azt mondotta volt, hogy 25*
