Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-322

322. országos ülés 19Í2 január 11-én, csütörtökön. 13 lehet tehát azt mondani, hogy az igazsági tisztviselőknek valami igen nagy panaszuk lehet, mert előmeneteli viszonyaik minden más csoportét felülmúlják. Előre kell bocsátanom, t. képviselőház, — mert a magyar parlamentben ez sohasem árt — hogy a külön státus kívánalma nemcsak ellenzéki kívánság. Az elmúlt tárgyalás alkalmával a túlsó oldalon is több hang nyilatkozott e mellett. így többek között Nagy Ferencz előadó ur igy szólt : »Nem tartottam soha sem helyesnek, hogy a birói státus a többi közigazgatási státusokkal azonosittassék, beleiUesztessék a nagy hivatalnoki seregbe. Végtére is a birói iunkczió egészen más. Jobb szerettem volna, ha megmaradtunk volna ott, a mikor a birák egészen külön státust alkottak, a hová vissza kell térni.<< Igen szimpatikusán foglalkoztak e kérdéssel az elmúlt tárcza költségvetésének tárgyalásánál még Niamessny Mihály és Blanár Béla t. képviselőtársaim is. Mielőtt tovább mennék, t. képviselőház, konstatálni kívánom, hogy az az aggály, a melynek kifejezést adtam a múlt tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával, ma is él bennem, hogy az igazságügyminister ur e kijelentései, a többiekkel együtt, a melyeket szintén bátor Jeszek idézni, abszolúte nem alkalmasak arra, hogy a birói személyzetben valami különös lelkesedést ébreszszenek. És ezen aggályomban nem is csalódtam, mert társadalmi utón nem egyszer volt alkalmam a bírósági személyzettel érintkezni, A minister urnak az a kijelentése, hogy a birói személyzet lényegesen jobb helyzetben van, mint az egyéb kormányzati ágakban lévő személyzet, épen nem alkalmas arra, hogy az ambicziókat növelje, de különösen nem arra, hogy a jelenleg megszaporodott teendőkkel szemben a birói személyzetbe valami nagy lelkesedést öntsön. A legutóbbi időben előfordult ministeriális kinevezések bőven megindokolták azon kijelentésemet, a melyet már a múlt tárcza tárgyalása alkalmával tettem, hogy lényegesen jobbak az avanszmán viszonyok másutt, mint a birósági személyzetnél. Reá kell mutatnom a t. minister urnak még a parlamenten kívül tett azon kijelentésére is, hogy a bíráknak, főleg a kinevezett kiválóbbaknak, abszolúte nincsen okuk a panaszra. Elsősorban kérdem a t. házat, vájjon van-e valami létjogosultsága egy olyan összehasonlításnak, a mikor a birósági személyzetnek legkiválóbbjait párhuzamba akarja helyezni a t. minister ur a más kormányzati ágakban levő átlagos emberekkel ? Holott a valóságban ugyebár, t. képviselőház, a helyzet az, hogy az igazságügynek alkalmazottai, értve a birói, ügyészi és jegyzői személyzetet, előképzettségük, szaktudásuk, munkaelfoglaltságuk révén sokkal inkább igénybe vannak véve, s már ez egyedül is igazolja azt, hogy ők erre rátermettek, alkalmasak és hogy az ezek közül való kiválóknak másokkal való összehasonlítása abszolúte nem találó, A múlt alkalommal a számbeli adatok egész csoportját voltam bátor felhozni és esetről-esetre rámutattam a fizetésekre, az előléptetéseknek és kinevezéseknek idejére és igy tüntettem ki, hogy addig, mig az a biró a VIII. fizetési osztályig eljut, az összjövedelem tekintetében körülbelül 10.000 koronával van hátrányban egyéb tisztviselőkkel szemben. De hogy az igazságügyminister ur ezzel a kijelentésével részletesebben foglalkozzam, megemlítem a birói állásban a legmagasabb fokot, a curiai bírót. Köztudomású dolog, hogy a táblai birói állásban minálunk 11, 13, 15 évet szoktak a birák rendesen eltölteni. Méltóztattak-e látni, hogy bármely ministeriumban egy kiváló ember, a ki eljutott a táblai birói állással egyenrangú osztálytanácsosi állásba, ott 11, 13, 15 évet töltene el, a mig a ministeri tanácsosi rangot megkapja ? A bíráknál azonban még ezen idő után is csak igen csekély reménység van arra, hogy a birói állásnak legmagasabb fokát, a curiai birói állást elfoglalhassák. Nem hallgathatom el azt sem, t. képviselőház, hegy igen lelohasztó hangulatot keltett a t. igazságügyminister ur birói körökben az által, hogy több helyen olyan kijelentést tett, mintha a birák általában nem fejtenék ki a kellő ügybuzgalmat és szorgalmat, mintha kivételes jelenség volna a megfeszített munka és tevékenység. Székely Ferencz igazságügyminister: Sohasem mondtam ! Ráth Endre : Leszek bátor felolvasni, t. minister ur. Székely Ferencz igazságügyminister: Az csak hírlapi czikk lehet! Rátll Endre: Csak arra kérem a t. minister urat, ne méltóztassék ehhez is a fejét kötni, mert kénytelen lesz újból megtartani. (Zaj.) Ha pedig nem igy gondolkozik a t. igazságügyminister ur, akkor épen a költségvetésben lett volna alkalma ezeket a régen ismert kívánságokat és szükségleteket kellőleg honorálni. Azonban az igazságügyminister ur egész tevékenysége alatt azt látjuk, hogy még a rendelkezésére álló költségvetések alapján sem kívánja igénybe venni az előléptetéseknél mindazokat a kedvezni ényeket, a melyeket megtehetne, mert a megüresedett állásokat sem azonnal, hanem hosszú, ö—8 hónapra terjedő várakozási idő után tölti be. (Zaj jobbfelől.) Abban a helyzetben vagyok, hogy adatokra hivatkozhatom. Az augusztusi kinevezéseknél is több mint hét hónapi várakozási időt kellett az érdekelteknek végigvárniok. (Zaj jobbfelől.) Méltóztassanak engem megczáfolni. Ezek indokolj á K azt. hogy a függetlenségi és 48-as párt nevében egy határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani, a mely szerint »a ház utasítja az igazságügyminister urat, hogy negyedévenként tegyen részletes jelentést a háznak az időközben megüresedett összes birói, ügyészi és jegyzői állásokról és arról, hogy melyik mily hosszú idő után és milyen útonmódon nyert betöltést*,