Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-327

327: országos ülés 1912 január fi-én, szerdán. 179 mikor be fog következni az az idő, a melyre t. képviselőtársam czélzott, hogy 1917-ben a magyar mezőgazdaság nagyon értékes birtokállományát át keU majd vinnünk az uj kiegyezésbe, akkor már apránként devalválva lesz egyik része azoknak az értékes vívmányoknak, a melyekre alapitva van Magyarország állattenyésztésének és ezzel egyetemben Magyarország mezőgazdaságának egész jövője. Az előttünk fekvő javaslat a montenegrói autonóm vámtarifa minimális tételeinek alkalmazása fejében a legtöbb kedvezmény elve alapján azt a bizonyos 6000 darab, maximálisan 300 kilogramm sulyu szarvasmarhának a behozatalát, úgyszintén 20.000 darab juh, kecske és gödölye ugyancsak élő állapotban való behozatalát fconczedálja. Azt mondja az előadó ur, hogy ebben semmiféle állategészségügyi nagy veszélyt látni nem lehet, mert hiszen ez a behozatal kizárólagosan a montenegrói közvetlen határon fekvő cattarói kerületnek a fogyasztására van szánva, azonnal levágandó, a kivitel ebből a kerületből Dalmácziának egyéb részeibe legszigorúbban tilalmaztatik, a behozatal azonban, ép ugy, mint az állatok származása, legszigorúbban fognak ellenőriztetni. Kiegészitem ezt még azzal a fogadkozással, a melyet a földmivelésügyi minister úrtól itt ebben a teremben már elég gyakran hallottunk, hogy hiszen a t. minister ur semmiképen sem kivan eltérni attól az általa is nagyon fontosnak és értékesnek tartott elvtől, hogy a Balkánból minekünk élő állatokat a fogyasztási vámterületre behozni nem szabad. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Nem igy mondtam. Pajzs Gyula: Bocsánatot kérek, épen korrigálni akarom magamat. Most visszaemlékszem arra, hogy a minister ur a közgazdasági bizottságban kijelentette, hogy ő nem igy értette ezt, hogy a Balkánból nem fogunk behozni a közös fogyasztási területre élő áUatokat, hanem, hogy csakis a magyar szent korona területére nem fogunk élő állatokat behozni. De én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a minister ur e mellett a kijelentése mellett talán mégsem fog megmaradni .. . Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: De megmaradok. PajZS Gyula: Én őszintén megvallva, akkor mint egy lapsus linguaet fogtam ezt fel, mert, ha megfontoljuk, hogy tulaj donképen mit jelent ez és miért tilalmaztatik az élő állatok behozatala a Balkánról, ugy nyilvánvaló, hogy bizonyára nem azért, vagy legalább nagyrészben nem azért, hogy ezzel az árcsökkenést megakadályozzuk, mert nem akarunk mi ezzel árpolitikát csinálni, hanem azért, — a mint erre rámutatott már előttem szólott t. képviselőtársam — hogy mi azokat a betegségeket, a melyektől félnünk kell azért, mert katasztrofális jelentőségűek lehetnek Magyarország egész mezőgazdaságára, sikeresen megakadályozni tudjuk. (Ugy van! balidői.) Ha azután erre a minister ur azt mondja, hogy ő ugy értette akkori kijelentését, hogy nem a magyar szent korona területére fognak behozatni ezek az élő állatok, akkor ez csak játék a szavakkal, mert hiszen szabad forgalom lévén Ausztria és Magyarország között az állatok tekintetében, abból a szempontból, a miből mi az élőállatok behozatalának tilalmazását kivánjuk és követeljük, tökéletesen mindegy, ha akár Ausztria, akár Magyarország területére lesz behozva az az állat. (Ugy van! balfelől.) És én nagyon kiváncsi is vagyok arra, hogy a t. minister ur miképen fogja okadatolni, hogy a magyar szent korona területére nem engedi meg semmi körülmén]^ek között sem az élőállatok behozatalát, ellenben megengedhetőnek tartja azt az osztrák tartományok területére. T. képviselőház ! Azt mondja a t. előadó ur, hogy csak a kattarói kerület területére bocsáttatnak be ezek az élő állatok, tehát veszély nem forog fenn. Én nem akarok most a felett vitatkozni, vájjon lehetséges lesz-e az ellenőrzés oly mérvben, hogy a kattarói kerületből egyetlenegy állat se kerüljön Dalmáczia más területére, avagy levágott hus ne vitessék Dalmáczia egyéb területére, de azt mégis bátorkodom kijelenteni, hogyha csak magában Kattaróban fog is a keleti marhavész konstatáltatni, ez is tökéletesen elég lesz ahhoz, hogy Németország elzárja a maga határait. Már pedig ezt megakadályozni azzal, hogy a származási czertifikátumokat meg fogjuk majd Montenegróban vizsgálni, keresni fogjuk, hogy csakugyan Montenegróból és nem Törökországból származott-e az a Kattaróba behozott állat, a legnagyobb jóakarat mellett sem lesz lehetséges, és nem is hiszem, hogy ezt valaki lehetőnek tartaná. Ha Montenegró közigazgatási és állategészségügyi áUapotát figyelembe veszszük, akkor teljes lehetetlenség, hogy a származási igazolvány, a melyet Montenegró ki fog állitani arról az állatról, előttünk mint teljesen hitelt érdemlő tüntettessék fel. (Ugy van ! balfelöl.) T. ház ! Az előadó ur, de a javaslat indokolása is azt mondja, hogy az élelmezési nehézségeken Mván ez a javaslat a szegény kattarói lakosságnál segiteni. Mintha ilyen hangokat már haUottunk volna arról a helyről. Nem is olyan régen volt az, mikor a t. minister ur azt mondotta, hogy »meg kellett engednünk ennek a 2000 tonna argentínai húsnak behozatalát azért, mert Bécsben valóságos forradalmi állapotok voltak«. (Ugy van ! balfelől.) Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Én azt sohasem mondtam ! Pajzs Gyula: Bocsánatot kérek, szórói-szóra ráolvashatom a t. minister úrra; ezekkel a szavakkal méltóztatott mondani, hogy »Bécsben valóságos forradalmi állapotok voltak, tehát meg kellett engedni az argentínai hus behozatalát*. A minister urnak tehát túlságos jó szive van. Annak idején, midőn as argentínai hus behozatalát 23*