Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-326

158 326. országos ülés 1912 január 16-án, kedden. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Fém- és opálbányászat. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 24. czim. Rendkívüli kiadások: Átmeneti kiadások: VI. fejezet, 5. czim. Beruházások: III. fejezet, 8. czim. Rendes bevételek : VI. fejezet, 20. czim. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok: 549.713 K. Mihályi Péter jegyző: Rosenberg Gyula ! Rosenberg Gyula: T. képviselőház ! (Halljuk!) Számolok a t. ház hangulatával és az előrehaladott idővel és lehető rövidre fogom mondandómat. Egy státusrendezési és javadalmazási anomáliára kívánom az igen t. minister ur figyelmét felhívni, jobban mondva nem a figyelmét felhivni, mert hiszen az ő mindenre kiterjedő figyelme ezt a kérdést is jobban ismeri mindnyájunknál, hanem kérni akarom őt arra, hogy ebben a dologban lehetőleg még az 1912. évi költségvetés keretén belül iparkodjék segiteni. A fémbányászat, fémkohászat, sóbányászat, a pénzverde és a bányásziskoláknál alkalmazott tisztviselők és altisztjeinek javadalmazásáról van szó. Magában véve is nehéz és keserves dolog a tisztviselőnek a mai drágaság mellett életszükségleteit kielégiteni, de az egyenlőtlen elbánás okozta keserűsége teljesen elviselhetetlenné teszi a helyzetet azokra nézve, a kik azt kénytelenek tapasztalni, hogy egyenlő kvalifikáczió mellett, sőt bizonyos tekintetben magasabb kvalifikáczió mellett is véletlen folytán, vagy az intézők szeszélye folytán vagy nem tudom minek folytán, kedvezőtlenebb elbánásban rész sülnek, mint kollégáik. Ez a helyzet forog'; fenn a bányászati gazdasági ágaknál alkalmazott tisztviselőknél és altiszteknél. Az 1892 : IV. t.-czikk alapján kibocsátott |)énzügyministeri rendelet egy státusba foglalta össze, az összes bányatisztviselőket és bányaalkalmazottakat ; számuk akkor 269-ben állapíttatott meg. Ez tartott 1903-ig, mikor a diósgyőri vasműveknek és az államvasuti gépgyáraknak a pénzügyministerium hatáskörébe helyezésével együtt a többi vasbányáknál alkalmazott tisztviselők kiszakittattak az eddigi státusból és egyesittettek a már akkor jobb javadalmazást élvező tisztviselőkkel. Ezek azután 1907-ben, midőn az államvasuti fizetésrendezés bekövetkezett és az államvasuti bareme kedvezőbb helyzetet teremtett, szintén ezekkel az államvasuti tisztviselőkkel együtt megint ujabb, kedvezőbb javadalmazásba kerültek. Annak a bizonyos szénakcziónak, a melyről a mai ülés folyamán annyi szó esett, a melyre én most nem akarok kiterjeszkedni, majd lesz alkalmunk máskor beszélni róla és igy most csak annyit jelentek ki, hogy nem mindenben értek egyet Mezőssy Béla t. képviselő ur felszólalásával, mondom, ennek az akcziónak csak azok a tisztviselők látták a hasznát, kik most ujolag kiszakittattak a többi bányász státusából és egyenlősittettek a vasműveknél alkalmázott tisztviselőkkel. A státusban most már kizárólag csak a fémes sóbányászatnál, a pénzverdénél, a bányásziskolánál és a fémkohászatnál alkalmazott tisztviselők rekedtek benn. A státus ma 161 emberből áll. A különbség óriási. Lesz szerencsém később erre röviden rámutatni, most csak még meg akarok emlékezni az altisztekről. Az altiszteknél ugy áll a dolog, hogy a vasbányáknál és a szénbányáknál alkalmazott altisztek kevesebb kvalifikáczióval birnak, mert azoknak csak kétévi bányaiskolájuk van, a fémbányászatnál alkalmazott altiszteknek az egyenlő előképzettség mellett egy évvel több irodai szolgálati és egy évvel több bányaiskolai kvalifikácziójuk van ; már most ezek kapnak 700 K kezdő fizetést és 1400 K makszirnális fizetést, amazoknál pedig a kezdő fizetés 1600 K, a makszirnális fizetés pedig 3600 K. Még a minden kvalifikáczió nélküli irodaszolgák kezdő fizetése is 1400 korona. Hogy ez óriási elégedetlenséget szül az altisztek között, az magától értetődő, Szegények borzasztó mód panaszkodnak, hogy miért hagyják őket ennél a bányászatná], mikor ott megélni nem. tudnak, miért nem teszik át őket másikhoz vagy nem ekviparálják a javadalmazásukat. A mi a tisztviselőket illeti, ott mindig arról van szó, hogy az az intenczió, hogy azok státusa és javadalmazása egyenlősittessék az erdészekkel, mert állítólag ez mindig igy volt. Bocsánatot kérek, arra nézve én semmiféle tárgyi indokot nem látok, hogy a bizonyos bányászati előkészületeket, mérnöki diplomát igénylő bányatisztviselőket miért válaszszuk külön és miért tegyük a vasnál vagy a szémiél foglalkozókat magasabb javadalmazással, mint azokat, a kik a bányászatnak egy másik ágával foglalkoznak, a mely talán sokszor sokkal nehezebb feladatokat ró reájuk % Ennek indokát, mondom, a magam részéről belátni nem tudom. (Helyeslés jobbfelól.) Ma ug)^ áll a helyzet, hogy a bányászok még az erdészekkel sincsenek ekviparálva, mert ha volnának, akkor az V. fizetési osztályban egygyel többnek kellene lenni, mint most, a Vl-ban négygyei, a VH-ben hattal, a VHI-ban egyenlőnek kellene lenni az állásoknak, ott megmaradna a mostani szám, a IX-ikben három állással és a X.-ben pedig 14 állással kellene kevesebbnek lenni. Még érteném, ha azt mondanák, hogy az általános fogalmazói szakkal akarnák őket egyenlő elbánásban részesíteni. Akkor is sokkal jobb helyzetbe jutnának, mint most, mert akkor ugy az V.-ben csak egy, a VL-ban nyolcz, a VII.-ben hét volna a különbség, a VHI.-ban maradna, a hogy most van, a IX.-ben egygyel kevesebb és a X.-ben 33-mal kevesebb volna. Hanem, ha nézzük ennek a pénzbeli hatását, hát nem érdemes tulaj donképen ezt az egész differencziát a különféle bányászok között fentartani, mert ha az erdészekkel ekviparáljuk őket, akkor a mai helyzettel szemben az államkincstár nagyobb megterhelése 38,513 koronát tesz ki, ha pedig az általános fogalmazói szak statusát alkalmaznák, ez kitenné 62.282-t, mig ellenben, ha azokkal egyenlősítjük, a kikhez voltaképen tartoznak, a kikkel egyforma a kvalifikácziójuk és a kikkel azelőtt is