Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.
Ülésnapok - 1910-322
10 322. országos ülés 1912 január ll-én, csütörtökön. boldog és gazdag ország lehet Magyarország, a mely ezen a téren olyan luxust enged meg magának, a melyet a valóban gazdag külföldi államok sem engedhetnek meg maguknak, (ügy van! a baloldalon.) Ha azonban utánajárunk annak, hogy hány százaléka javult meg a növendékeknek, hány lett közülük a társadalom hasznos tagjává, hány volt képes a fényes és modern gépekkel felszerelt tanműhelyekben szerzett képzettségével, az intézetet elhagyva, magának az életben kenyeret és megélhetést biztosítani, akkor rendkívül elszomorító az eredmény; a költség sok, a javulás kevés. (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nézetem szerint az állam tevékenységének főkép és elsősorban a prevenczióra, tehát arra kellene irányulnia, hogy a gyermekek elzüllésének vegye elejét és nem kétlem, hogy e téren sokkal kevesebb költséggel sokkal több eredményt lehetne elérni, (ügy van ! a baloldalon.) A gyermekek züllését a legtöbb esetben nemcsak az öröklött hajlam, nemcsak a környezet hatása okozza, hanem a züllötteknek legnagyobb tömegét azok teszik, a kik zsenge csecsemőkoruktól kezdve a szülők által elhanyagoltatnak. A csecsemő mesterséges táplálása már zsenge korban a betegségek szakadatlan lánczolatát eredményezi, a minek következménye a lelki és testi elsatnyulás, a züllési hajlam és végeredményben a teljes elzüllés. Ennek megelőzése czéljából a gyermekvédelemnek már a csecsemőnél kell megkezdődnie. Napközi bölcsődék és napközi otthonok nagy szolgálatot tehetnek a tekintetben, hogy főként a városi munkáscsaládoknak gyermekei, a kik a züllöttek legnagyobb tömegét szolgáltatják, már zsenge koruktól kezdve megfelelő módon felnevelhetek és a zülléstől megóvhatok legyenek. Kötelezhetők és kötelezendők lennének ilyen bölcsődék és otthonok felállítására maguk a nagyobb gyári vállalatok, a melyek több munkásnőt foglalkoztatnak; s ezeknek felállítása és fenntartása jelentékeny költséget nem okoz, a mennyiben a tartásdijaknak legnagyobb részét maguk a munkásanyák megfizetik, a kik e mellett szintén jól járnának, minthogy sokkal kevesebbet fizetnek az ilyen intézetben, mint a mennyit a napközi daj kaságért magáért fizetni kénytelenek. A gyermekek züllésének okait keresve, továbbá — s ezt kell még megszüntetni és megelőzni — reá kell mutatnom arra a valóban elszomorító tényre, hogy Magyarországon ma is mintegy 280—-300.000 gyermek csavarog beiskolázatlanul, a kiket talán könnyebb lenne iskola és tanítás által a zülléstől megóvni, mint az elzüllésből kigyógyítani. A mai javitó rendszer egyik lényeges hibája továbbá annak drágasága is. Egy javítóintézeti növendék évenként 800—1000 K költséget igényel, mig az állami gyermekmenhely gondozása alá tartozó gyermek évenként alig igényel 150—250 korona költséget. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szalay László : A javítóintézetek működése eredménytelenségének egyik oka még a kaszárnyarendszer is, a hol egymást rontják a tömegesen együttélő növendékek, a Iák csak akkor kerülnek a javítóintézetbe, a mikor már kész bűnösök és legnagyobb részben javithatlanok. Hiánya a javítóintézeti rendszernek, hogy nincs szoros kontaktusban az állami gyermekvédelemmel, holott azt kiegészíteni lenne hivatott, és azzal karöltve keüene működnie. (Igaz! ügy van ! balfelöl.) Nem támogatják és nem egészítik ki egymást ezek az állami intézmények, s a züllésnek induló gyermekek elhelyezése a javitó-intézetekben felette nehéz, körülményes és hosszadalmas, a mi aztán a menhelyek működésének eredményét is veszélyezteti. Ujabban ugyan kísérletek folynak egy közbeneső szerv, a patronázs intézményével, ez a társadalmi intézmény azonban, azt hiszem, még hosszú időn belül nem lesz képes a reá váró feladatokat sikerrel megoldani. Nagy hibának tartom azt is, hogy a növendékek ezen intézetekben nagyobb igényekhez lesznek szoktatva, nagyobb igények között lesznek nevelve, hogysem azokat az intézet elhagyása után, annak falain kivül kielégíteni képesek lennének ; továbbá hogy elbocsátásuk után, az intézet falait elhagyva, úgyszólván teljesen magukra vannak hagyatva. Ez forrása ismét a növendékek elégedetlenségének, elkeseredésének, annak, hogy újból züllésnek indulnak, újból a bűn útjára tévelyednek. A magam részéről ajánlom a most felhozottakat a t. minister ur szives figyelmébe s remélem, hogy ő, a ki a javitó intézetek ügyével oly előszeretettel foglalkozik, ezt a kérdést a köz érdekében igyekezni fog megoldani. T. képviselőház ! Ezekben előadtam az igazságügyre vonatkozó észrevételeimet és ezek befejezése után, a mennyiben sem pártom, a melynek nevében szerencsés voltam felszólalni, sem én, a t. minister ur iránt poütikai bizalommal nem viseltetünk, kijelentem, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Eáth Endre! Ráth Endre : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A mikor pártom megbízásának eleget teszek a tekintetben, hogy az igazságügyi tárczára nézve álláspontunkat kifejtem, mindenekelőtt kijelentem, hogy túlságosan sok rózsát nem hinthetünk a t. igazságügymínister ur lábai elé. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek után felesleges is talán külön kijelentenem, hogy a függetlenségi és 48-as párt a költségvetést nem fogadja el, nem fogadj a el elsősorban a kormány iránt való általános bizalmatlanságból, a melyből a t. igazságügymínister urnak is jut rész. De, hogy kijelentéseim ne legyenek egyszerű indokolatlan megjegyzések, a t. ház türelmének szives igénybevételével szükségesnek tartom, hogy
