Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-326

S2Ő. országos uíés 19Í2 január lé-án, kedden. Ü5 lyes. De feltétlenül elitélné őt a közvélemény, hogyha JD. O. ennek a vizsgálatnak megejtésére a Grődel-czéget kérné fel. (Derültség és helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Elénk ettenmondásole jobbfelöl.) Pedig ez teljesen egyforma... Hantos Elemér: Hallatlan' felfogás! Mezőssy Béla: Bocsánatot kérek, e között semmiféle különbséget sem tudok látni ! (Ugy van! balfelöl.) A Grödel-czég vagy a, nem tudom, hogy hivják azt a tisztelt kőszénbányarészvénytársaságot; (Ellenmondások jobbfelöl.) ez a kettő nem más, ezek közt különbséget nem tudok látni, mert hiába hivják azt az igazgató urat Szendének . . . (Mozgás jobbfelöl.) a mikor üzletek kötéséről van szó, bizonyosan nem olyan szende. (Derültség balfelöl.) Hantos Elemér: Milyen üzlet? Hol az üzlet? Mezőssy Béla: Nem értem, kérem méltóztassanak ugy közbeszólni, hogy megértsem, a legnagyobb készséggel fogok válaszolni. Rakovszky István: Azt kérdezte, hogy hol az üzlet? Hantos Elemér: Igen, hol az üzlet? Mezőssy Béla: Mindjárt rátérek. Nagyon hálás leszek, ha a t. pénzügyminister ur azt fogja mondani, hogy üzlet nincs és nem is lesz; nagyon hálás leszek. Rakovszky Isván :

r De ezt ne Hantos mondja! Hantos Elemér: Én nem beszéltem. (Zaj. Elnök csenget.) Mezőssy Béla: Ne méltóztassanak idegeskedni. Ebben a kérdésben azt hiszem, szolgálatot teszek a közérdeknek és szolgálatot teszek — ámbár ez nem hivatásom és őszintén megvallva, nem is czélom — a t. pénzügyminister urnak is, ha ezek a kérdések itt tisztáztatnak. T. képviselőtársam azt kérdezte, hol az üzlet. Nincs sehol. De maga a t. pénzügyminister ur mondotta és a t. túloldalnak közderültsége mellett mondotta azt, hogy egyes üzleti körök a kőszénbányák sorsa iránt érdeklődnek. Hát ne érdeklődjenek. Hantos Elemér: Tiltsa meg nekik! Mezőssy Béla: Az állami kőszénbányák azért vétettek meg, hogy az állam azokat a kőszénbányákat kezelje. Kifejtettem azokat az indokokat, a melyek a múlt kormányt arra reábirták, hogy egyáltalában kőszénbányákat vásároljon. Ha azok a kőszénbányák rosszak, ha azokból a kőszénbányákból megfelelő mennyiségű és jóminőségű szén nem termelhető ki, nincs észrevételem az ellen, ha a t. pénzügyminister ur jobb kőszénbányákat fog venni. Ha a t. pénzügyminister ur ugy találja, hogy a vezetőségben van a hiba, teljes hatáskörébe tartozik a t. minister urnak, hogy olyan embert állítson ennek a vállalatnak, ennek az üzemnek élére, a minőt akar, s a kiben megbízik. Teljes hatáskörében áll, hogy csökkentse azokat a bajokat, a melyek akár az anyagbeszerzés, akár a bürokráczia tekintetében, akár pedig, nem tudom, egyéb hibából KÉPVH, NAPLÓ. 1910 —1915. XIV. KÖTET. e bányák üzeménél vannak. Csak egyhez nincs joga, szerintem, a t. pénzügyminister urnak, s köteles őszinteséggel kijelentem, hogy ha ebben a tekintetben megnyugtató nyilatkozatot nem kapnék a t. pénzügyminister úrtól, ezt a kérdést részemről elaludni nem engedem, s ugy a pénzügyi bizottságban, mint majd itt a ház ülésében is tovább fogok foglalkozni e kérdéssel. (Helyeslés a baloldalon.) Az az egy dolog lenne, a mely engem semmi körülmények között nem nyugtatna meg, ha az derülne ki, a mit egyes lapok irtak, s a mi sem a pénzügyminister ur nyilatkozatával, sem pedig a kormány részéről megczáfolva nem lett, hogy t. i. ezeknek a vizsgálatoknak voltaképeni czóljuk az, hogy konstatáltassék az, a mit mindannyian tudunk és önmagam is beismertem, hogy ezek a bányák ez idő szerint nem jövedelmezőek, s ennek a ténynek konstatálása után ezeknek a bányáknak kezelése, nem tudom, Szende vagy nem Szende, X vagy Y részvénytársaságra bizassék. Világosan beszélek, t. ház. Nem járulhatnék hozzá semmi körülmények között ahhoz, hogy akár a kitermelés kérdése, akár pedig a kitermelt áruknak értékesítése bármiféle magánrészvénytársaságra bizassék. (Helyeslés a baloldalon.) Mert ha ez megtörténik, hogy akár a kitermelést, akár pedig az értékesítést valamely magánrészvénytársaság veszi a kezébe, akkor az a nagy czél, a melyet elérni akartunk, s a mely felé Európának minden egyes művelt állama, a mely ipart akar teremteni és ipart akar fejleszteni, egyesült erővel törekszik, akkor az a nagy czél egyszerűen el van ejtve (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és a magyar széntermelés és ipar ki van szolgáltatva magántársaságok szénkartelljének. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Hogyha ebben a tekintetben a t. minister úrtól megnyugtató választ kapok, és hogyha ő ki fogja jelenteni azt, hogy semmi körülmények között nem hajlandó akár a szénértékesitést, akár a szénkitermelést magánvállalatoknak odaadni, akkor, kérem, méltóztassék ez egész eszmefuttatásomat tárgytalannak tekinteni, és akkor az egész felszólalásom elvesztette azt az alapját, a melyre támaszkodva, a t. ház elé hoztam ezt az ügyet. Mert, bocsánatot kérek, abból, hogy azt mondjuk, hogy én nem tudom, az üzem vezetője a maga feladatának eleget tenni nem képes, — ezt elbírálni nem vagyok hivatva — abból, hogy az első két évben a deficzit nagy, — ez tény, ezt a t. pénzügyminister ur számszerű adatokkal bizonyította, — abból nem az következik, hogy egyszerűen a fürdővízzel együtt öntsük ki a gyermeket, hanem az következik, hogy a pénzügyminister, ur keresse meg azokat az' indokokat, a melyek azt eredményezik, hogy az állami szénbányák rosszul jövedelmeznek. Es én ugy tudom, hogy a jövedelmezőség rossz voltának egyik főindokát abban kereshetjük és találhatjuk, hogy a t. pénzügyminister ur talán 19