Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-326

136 §%. országos ülés 19Í2 január Í6-án, kedden. iparkodnak törleszteni államadósságaikat. Németország is, a mikor látta, hogy államadóssága nóttön-nó, Bülow kanczellár és az akkori pénzügyminister, Sydow, külön dolgozatokban is kifejtették, hogy feltétlenül törleszteni kell és gondoskodtak is róla hogyan, milyen alapon és milyen módon történjék a törlesztés. Az én felszólalásom csakis arra irányult, hogy necsak ott történjék törlesztés, a hol ki van kötve, mert tudjuk, hogy ott törlesztünk, hiszen ha nem törlesztenénk, már régen itt volna valamely nemzetközi bizottság, a mely a dohányjövedékünket, vagy nem tudom minő állami jövedékünket kezelné, de ez végre nem igen jelentékeny, hanem igenis, az én nézetem szerint, épen az államadóssági ügy érdekében áll, hogy egészen le ne mondjunk, mert minden esetre az államhitelt erősbitjük, ha mi valamiképen a törlesztésről gondcskodni tudunk. Legyen szabad au államadóssági kérdéssel kapcsolatban egy olyan eseményről, egy olyan körülményről említést tennem, a mely államhitelügyünket kö?élről érdekli. Mfgtudtuk, rogy a mikor &z osztrák-magyar diplomáczia kijeié 1tette, hogy a Francziaország és Németo~szág között kötendő és véglegesítendő marokkói szerződés ellen kifogása nincs, ezt az alkalmat állítólag Aerenthal külügyminister felhasználta arra, hogy a franczia kormányt kérje, Ausztria és Magyarországra vonatkozólag teremtsen egy kedvező hangulatot a franczia piaczon. Ez akkor történt, a mikor a hangulat Francziaországban igazán háborús volt, a hol a háborúnak furiái jóformán a lapoknak minden sorából visszatükröződtek ; a lapok mind tüzeltek a háborúra, ugy, hogy a háború veszélyét a legközvetlenebb közelségben állónak tekintették. En azt hiszem, hogy a t. külügyminister ur nagyon rossz szolgálatot tett Ausztriának és nagyon rossz szolgálatot tett Magyarországnak, a mikor oly időpontban, midőn határozottan rossz a hangulat, és lehetetlen, hogy közbenjárását kedvezően fogadják, lépéseket tett. Voltak lapok, a melyek egyenesen revolverezésnek nevezték, hogy ő ezen alkalomból bizonyos intézkedéseket vagy lépéseket akar kierőszakolni. Ez mindenesetre nem jó világításba helyezi legalább a gazdasági és pénzügyi téren folyó diplomácziai akcziókat és azt hiszem, hogy igen nagy érdekében áll a t. kormánynak, a melynek elsősorban kell gondoskodnia arról, hogy a mikor a kölcsönökhöz kell fordulnia, azokat elhelyezni is tudja, hogy a külügyministerium elhibázott lépéseket ne tegyen. Azonkívül, t. ház, a megfelelő egyénekhez forduljon és az időpontot helyesen válaszsza, nemcsak a mostani esetre gondolok, hanem a koaliczió idején történt lépésekre, a mikor szintén nagyon elhibázott akczió folyt. Az államhitelnek kérdése nagyon nagy érzékenységgel találkozik amúgy is Francziaországban, a szakemberek hangsúlyozzák állandóan, hogy Francziaország ne adja a külföldnek a pénzét, hanem van elég alkalom azt Francziaországban befektetni, De egyébként is jelenleg a hangulat olyan tüzes, izgatott Francziaországban, hogy a lapok minden sorából láthatni, hogy az emberek nagyon valószínűnek tartják az összeütközéseket az európai hatalmak között és különösen Németország és Francziaország között. Hogy egy külügyminister, egy nagy diplomata ilyenkor lép fel olyan igénynyel és portálja az állam érdekeit, igazán nem lehet érteni. Bizonyára örülne az egész ház, sőt az egész közvélemény, ha valami megnyugtató nyilatkozat tétetnék, mert a jövőre nézve is nagy fontossággal bir, hogy ne ilyen — mondjuk — elhibázott lépések történjenek, a melyek az állam érdekét határozottan koczkáztatják. Hogy Francziaország ma a Németországgal szövetségben álló monarchia bármely államának kölcsönt adjon, azt jóformán hazaárulásnak tekintenék e pillanatban Francziaországban és csodálatos, hogy ezt ép külügyministerünk nem sejtette. A t. pénzügyminister ur beszédében van ínég egy rekrimináczió. Zokon vette, ugy látszik, hogy azt mondtam, hogy a kormánynak nincsenek nagy konczepcziói. Én azt hiszem, mást nem mondhatok, mint hogy mi a gazdasági téren nagy konczepcziókat nem látunk. Van egy nagy konczepczió, ez a véderő fejlesztése, de a kormány kötelességét képezheti, hogy ezt e házban képviselje, azonban azt hiszem, minden magyar ember meg van győződve arról, hogy ez nagy terheket ró rá az országra és ezzel még nem érjük el a terhek határát, még a legközelebbi jövőben sem, hanem, a mint erre Désy Zoltán t. képviselőtársam is utalt és más alkalommal én is emiitettem, mindenesetre jóval nagyobbak lesznek a terhek. Különben a t. pénzügyminister ur sem votte ezt tagadásba ; ő csak igen óvatosan és igen bölcsen azt mondta — legalább igy emlékszem, — hogy ez a javaslat nem fog többe kerülni. (Derültség.) Hát mi azt elhiszszük, hogy ez nem ío<X többe kerülni. . . Gr. Batthyány Tivadar: Dehogy nem! Ez is többe kerül! Földes Béla: ... de az ország szempontjából nemcsak ez a fontcs, hanem az is, hogy egyáltalában többe kerül-e. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már pedig teljesen ki van lárva, hogy azok a számitások szabnák meg a terhek határát, a melyek ezekben az előterjesztésekben foglaltatnak. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kétségkívül vannak pedig olyan kérdések és érdekek, a melyek, ha a t. kormány '•észéről felkaroltatnának, egy bizonyos eredményt legalább mégis jelentenének. A pénzügyminister ur azt mondta, hogy én sem adtam nagy k( nc> epcnókat, de ez nekem nem is feladatom, én a nagy konczepcziók hiányában az u. n. kisebb eszközökre utaltam, a melyeknek a gazdasági fejlődés szempontjából mégis fontosságuk van. De vannak nagy érdekek is. Itt van p. o. a drágaság, a mely kétségkívül igen súlyos helyzetet teremt az ország lakosságának majd minden rétegére, még legmagasabb köreire, vagy mondjuk, a legkedvezőbben szituáltak köreire is,