Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-326

326. országos ülés 1912 jauuár 16-án, kedden. 133 vagy akármi — olyannak kell lennie, a mely többékevésbbé a magánüzleti felfogásnak is megfelel. (Ugy van ! a szélsöbaloldahn.) ügy értem ezt, hogy annak a jövedelme elsősorban megint annak az üzleti ágnak tevékenységét kell hogy éleszsze, erősítse, kifejleszsze, nem pedig hogy minden, mi feleslegként mutatkozik, egyszerűen a többi állami szükségletek kielégítésére íordittassék. Elsősorban annak az üzleti ágnak szükségletét kell hogy kielégítse. Sőt én kissé — hogy ugy mondjam — liberálisabban kezelem, a mennyiben azt mondom, hogy azokat a jövedelmeket, a mennyiben az üzlet kívánja, az üzletre, a mennyiben talán az üzletben elfoglalt egyének anyagi helyzetének javítása követeli, erre kell fordítani, azután arra, hogy annak a közönségnek érdekeit is előmozdítsam, a mely ezt az üzletet táplálja. Ha azután mindezek a szükségletek ki vannak elégítve, csak akkor van joga a kormánynak a fenmaradó jövedelmet a többi ágak táplálására, illetőleg szükségleteik fedezésére fordítani. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tudjuk különben, hogy más országokban nagyon fontos intézkedések történtek arra nézve, hogy legalább részben megkössék ezeknek a jövedelmeknek hovaforditását. így történt ez tudtommal Poroszországban, igy Olaszországban. Ott bizonyos perczentet feltétlenül az illető üzlet javítására, illetőleg fejlesztésére kell fordítani. így pl. kocsik beszerzésére az olasz törvény szerint az évi jövedelem 2-5 %-át, egyéb fontos befektetésekre a jövedelmi többletnek — ha jól emlékszem — ötszörösét vagy nyolczszorosát. így van ez megállapítva. Hasonlóképen Németországban sem akarják azt a jövedelmet elvonni az illető üzemtől. Ha ezeket a szempontokat alkalmaznék, a melyek — mondom — pénzügyi tekintetben javítanák az államvasutak helyzetét, akkor nem kellene olyan eszközökhöz nyúlni, a melyek nem organikusan, hanem csak mechanikusan javítják a helyzetet, t. i. hogy nagyobb nyomást kell a közönségre gyakorolni, hogy nagyobb jövedelmet biztosítson az államvasutaknak. Ez az a szempont, a mely, azt hiszem, a költségvetésnél is igen nagy fontossággal bir, és a melyet kiemelni óhajtottam. A nélkül, hogy az államvasutakkal összefüggő egyéb kérdésekre reflektálnék, csak azt az egyet akarom megjegyezni, hogy nézetem szerint is tényleg igen nagy hiányok vannak, és ezeknek a hiányoknak kiegészítése nemcsak abból áll, a mit rendesen szoktunk hallani és a mit talán itt a házban is emiitettek, hanem csak akkor lehet helyes irányt szabni az államvasuti politikának, ha a kormány feladatává fogja tenni, hogy minden részében tanulmányozza az államvasutak pénzügyi és gazdasági helyzetét. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem szólok a tarifa felemeléséről. Ezt a kérdést nem akarom mai felszólalásom keretébe bevonni, egyet azonban meg akarok jegyezni, t. i., hogy még a kormány előterjesztései szerint is tulaj donképen nem olyan nagyon szükséges, vagy egyáltalában nem szükséges a tarifák felemelése, mert a t. kormány bizonyos előterjesztéseiben, a melyeket az illető szaktestületek, a közlekedési tanács vagy a tarifa-bizottság elé terjesztett, a következő számítást teszi. (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk! balfdól.) Sümegi Vilmos: Halljuk ! Lehet tanulni! Földes Béla: A tarifaemeléstől eltekintve, a rendes fejlődésben a következő bevételekre számit a kormány, számit arra, hogy a személyszállítási bevétek többlet 1912-ben 11,600.000 K, az áruforgalmi többlet 13,600.000 K lesz, vagyis együtt 25,200.000 K. Ezt a természetes fejlődésből várja a kormány. Hozzáadva ehhez az utolsó költségvetésben említett tételeket, a melyek szerint az üzleti felesleg az utolsó három évben 93,200.000 K, az emelkedés tehát összesen 118,400.000 K lenne. Már pedig a t. pénzügyminister ur maga azt mondja, október 12-iki felszólalásában, hogy azt kellene elérni, hogy az 1906-iki eredmény mutatkozzék az államvasutak kezelésében, t. i. a 104.700.000 koronányi bevétel és a még azóta történt befektetések kamatozása. Ez volt ugyebár a t. pénzügyminister ur álláspontja ? Én azt hiszem, hogy ha szem előtt tartjuk azt a fejlődést, a mely mutatkozik és az elért eredményeket, a melyeket a kormány álláspontjából kifolyólag szintén elfogadhatóknak tart, hogy t. i. a személy- és áruforgalomban együttvéve 25,200.000 K-nyi többletbevétel fog mutatkozni, akkor azt hiszem, hogy a felemelésre szükség nem is volna, legalább a közel jövőben nem. Én inkább arra az álláspontra helyezkedtem volna, a melyet egy igen kiváló szakférfiú is elfoglal, a ki a kereskedelmi ministeriumban hosszabb ideig működött, és a ki azt mondja, hogy a személyforgalomra vonatkozólag untig elég lett volna a zónatarifa hibáinak a kiküszöbölése. Ha a zónatarifának, mondjuk, a nagyobb hibái kiküszöböltetnének, akkor már elérjük azt az eredményt, a melyet kedvezőnek lehet tekinteni. A mi az áruforgalmat illeti, erre nézve is történtek számitások, a melyeknek az eredménye az, hogy ott a mellékdijak felemelése a be- és kirakás: és több más illetékek felemelésével 7 millió korona többletet lehetne elérni és szerintem ez az az eredmény, a mely, nézetem szerint, teljesen kielégíthette volna a kormányt. A mi azt a felfogást illeti, a mi ugyancsak az államvasutakra vonatkozó indokolásban említtetik, hogy t. i. a helyi vasutak terhelik meg annyira az államot és a mi valamivel többet mint 25 milliót tenne ki, hát ez is bizonyos megszorítást követel. Mindenesetre az államot ezen egy része alól mentesíteni kell, ez az én nézetem is, de azért a teher nem olyan nagy, a mint az egy egyszerű számításból kiderül, mert a közvetett, átmeneti forgalom utján az állam nyer körülbelül olyan többletet, a melyet tiz miihóra lehet tenni. Mindezen javításokat, intézkedéseket megtéve, nézetem szerint a közönségnek további megtér-