Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-325

3%5. országos ülés Í9Í2 Egészen 1882-ig a közösügyi költségvetésekbe egy határozatban lett beállítva az összes szükséglet ; 1882-ben találkozunk először egy második határozattal, a melyben már a Bosznia-Herczegovina és Lim területén levő csapatok és parancsnokságok részére rendkívüli segély foglaltatik. 1899-től kezdve, — ha jól emlékszem a határidőre — találkozunk a különböző határozatoknak egész sorozatával, a melyek egyes rendkívüli hiteleket állapítanak meg a közös kormány részére. Azonban a költségvetésekben, csekély eltéréssel, az első és legfeljebb második számú határozatban foglalt számösszegeket vették fel. Azt hiszem, nem kell kutatnom az okát, hogy miért. Csak a tényt állapítom meg, hogy igy történt, újból hangsúlyozom azonban, hogy a mai eljárás ellen ez a kifogás részemről nincs meg. Rá kell azonban mutatnom egy másik tényre, hogy a fejlődő közösügyi kiadásokban magukban egy proczesszus ment végbe, épen ezen rendszer következtében, és pedig az a proczesszus, hogy a mint egyáltalán a kiadások növekvő irányzatot mutattak, a növekedésnek súlypontja a rendes kiadásokra esik. És itt csak rá kell mutatnom az utolsó háromévi közösügyi kiadásokra. Az 1909-ben az első határozatban foglaltatik 418 millió kiadás. Az 1910-iki költségvetésben 432 millió, az 1911-ben 457 millió. De mit találunk itt, t. képviselőház, hogy a míg az 1909-iki 418 millióból 17 millió a rendkívüli kiadás, az 1910-iki 432 millióból már csak 16 millió, az 1911-iki 457 millióból pedig egyszerűen csak 9 millió. Tehát az az egész növekedés, a mely történt, ez bement a rendes kiadások közé, tehát azon kiadások közé, a melyek nem évről-évre esetenként változnak, hanem, a melyek egyszer s mindenkorra megállapított összegek, a melyekben csökkentő változást előidézhetni semmi reményünk sem lehet. Azon rendkívüli kiadások pedig, a melyek ily módon az első számú határozatban apasztattak, áttétettek egyszerűen a második, harmadik, negyedik vagy ötödik számú határozatba, ugy hogy a rendkívüli kiadások sem apadtak. Hogy erre nézve példát idézzek, ha 1911-ben egy interpelláezióm alapján a pénzügyminister ur által védelmébe fogadott 7,280.000 koronának, mint a 20 milliós rendkívüli hitelnek, egyik részletét vizsgáljuk, egyszerűen azt találjuk, hogy az 1911-iki harmadik vagy negyedik számú határozatban foglalt 20 milliónak egy része igenis alakult azon csökkentett első számú határozatban foglalt rendkívüli kiadásokból. Szóval, a közösügyi költségvetés összeállítása terén találkozunk egy jelenséggel, a mely a növekedéseket nem a pillanatnyi rendkívüli szükségletekre, hanem az állandó viszonyokra alapítja, megváltozhatatlan számokat idéz elő, és a mikor egyfelől a növekedésben a rendkívüli kiadásokat átviszi a rendes kiadásokra, illetőleg •neveli azon összegekben a rendes kiadásokat, KÉPVH. SAPLÓ. 1910—1915. XIV. KÖTET, január Í5-én, hétfőn. lM addig másfelől gondoskodik róla, hogy más határozatokban ezen rendkívüli kiadásoknak az öszszege is fentartassék. Ezen helyzettel állunk szemben az 1911-ik évi költségvetésben, a mely a kettőnk közötti difierencziára vonatkozik. Az első számú határozatban a bruttó-összeg 457 millió korona, az az összeg, a mely a második, harmadik és negyedik számú határozat összegében van beállítva, ugy a pénzügyminister urnak ismételten elhangzott beszédeiben, mint a véderőbizottság jelentéseihez mellékelt kimutatásban 107 millió. Ebből az összesen 564 millióból minket pedig, a jelenleg érvényben levő kvótatörvény alapján, megillet 36-4°/

0 Ez az a számítás, a melyet alkalmaztatni kívánok a közösügyi költségvetésekre vonatkozólag, és azt hiszem, hogy ez az egyetlen reális számítás, a melynek alapján mindenki megtudhatja, hogy mi az, a mi a közösügyi kiadásokból minket terhel. Ha pedig alkalmazom erre az 564 millió koronára a 36'4 kvótakulcsot, akkor nyerem meg tulajdonképen a végeredményt, hogy az 1911-iki költségvetési évben 205 millió korona az az összeg, a mely Magyarországot terheli közösügyi kiadások czimén. Ez a bruttó összeg. Itt egy sajátságos jelenséggel találkozunk. Ebből az összegből, a 457 millióból, a közös költségvetésben elsősorban 9 millió levonatik, mint a hadsereg saját bevétele. Én nem kaptam meg, bár kerestem, azt a törvényt, a melyben a pénzügyminister 1867-en innen a lőpor jövedékről a közös hadsereg részére lemondott volna. Hálásan venném, ha erre nézve felvilágosítást kapnék, mert tudtommal a magyar pénzügyminister a lőporegyedáruságáról le nem mondott és igy tulajdonképen abuzus, hogy a közös hadsereg mint saját üzemét kezeli és saját bevételi forrásnak tartja meg a lőporjövedékből eredő bevételt. Ennek a 9 milliónak a levonása után vonatnak le a vámbevételi tételek és áll elő a nettó összeg, a mely végeredményképen szerepel a t. pénzügyminister ur költségvetésében, de szerepel itt is a pénzügyminister ur által nyíltan megmondott nem teljes. összegében, a mely 146 millió lenne, mert itt 3'6 millióra számit a pénzügyminister ur, mint a vámbevételek növekedéséből eredő bevételre, és igy 142 millió szerepel. Én tehát kiindulási pontul veszem az 1911. évet, a melyben 39 milliót tesz ki a hadsereg fejlesztése. Nem akarom felidézni a véderőköltség vagy nem véderőköltség vitáját. A hadsereg fejlesztése czimén tehát 39 millió többlet lesz a költségvetésben. Ugy a pénzügyminister ur ismert beszéde szerint, mint a véderőbizottság jelentéseiben foglalt kimutatások szerint 1915ben ez a többlet 61 millióra kell hogy emelkedjék. Tehát 22 millióval több kell hogy legyen a mai összegnél. Tehát akkor a közösügyi 16