Képviselőházi napló, 1910. XIV. kötet • 1912. január 11–február 7.

Ülésnapok - 1910-325

355. országos ülés i9i% január 15-én, hétfon. 119 mikor nem csak az állam egész hitele helyeztetett biztosítékul a hitelezőkkel szemben, hanem bizonyos bevételi források jelöltettek meg fedezetként. A tétel, melyet ebből le akarok vonni, az, hogy 1867-ben, egy fejletlenebb pénzügyi állapotban azok, kik az 1867: XII. t.-ezikket és vele a közösügyeket megalkották, gondoskodni kívántak egyfelől egy bevételi forrásról, mely elsősorban a közösügyek fedezetére fordíttassák, és ugyanezzel a bevételi forrás megteremtésével tulajdonképen el akartak intézni egy nagyon kényes kérdést, hogy t. i. a vámközösség tartama alatt kit és milyen arányban illetnek a vámbevételek. Mert hiszen ennek más értelme nem lehet, mint hogy a vámbevételek a mindenkori kvóta arányában illetik a két államot. Én csak tiltakozni akarok az ellen a felfogás ellen — távolról sem állitom, hogy a t. pénzügyminister ur ezt mondta volna — hogy midőn az 1867. évi XII. t.-cz. 64. §-a a közös vámjövedelmet közösügyi czélokra fordítani rendelte, evvel ujabb közösügyet teremtett volna meg. Méltóztatik ismerni az 1867: XII. t.-czikknek a beosztását. A közösügyekkel tulajdonképen a törvény első része foglalkozik egészen az 52. §-ig; ezen túlmenő része a törvénynek a közös egyetértéssel elintézendő ügyekkel foglalkozik, és ebben a sorozatában a paragrafusoknak közösügyet teremteni nem lehet, mert hiszen a közösügyek világosan meg lettek már jelölve az előző paragrafusokban, és azokon túlmenő közösügyet még maga az 1867: XII. t.-czikk sem állapított meg. De tulajdonképen nem szükséges ezekhez a bizonyítékokhoz nyúlnom, csak rá kell mutatnom arra, hogy a másik állam területén 1867-től mai mipig követett gyakorlat egészen az én álláspontomnak ad igazat, mert úgy a bevételnél mint a kiadásnál az osztrák költségvetésekben és zárszámadásokban az osztrák vámhatáron szedett vámbevételek szerepelnek. Ezzel szemben a mi költségvetéseinkben és zárszámadásainkban semmi nyoma a vámbevételekből eredő bevételnek, és igj

r tulajdonképen ez az egyetlen alkalom, mikor osztrák szomszédaimnak igazat kell adnom, hogy t. i. e tekintetben az ő eljárásuk felel meg inkább a törvénynek és a mi eljárásunk az, mely sem a törvény szellemével, sem pedig a budgetirozás törvényeivel nem egyezik meg. liá kell ugyanis mutatnom arra, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 16. §-a, midőn a közös költségeket megjelöli, ugyanakkor kimondja világosan, hogy ezekből a költségekből Magyarországra eső résznek a kivetése, beszedése és az illető helyre való beszolgáltatása a magyar országgyűlésnek, illetve a magyar felelős ministeriumnak tartatik fenn. Ebből pedig világosan következik, hogy mindaz, a mi közösügyi kiadásokra fordittatik, tehát nemcsak a kvóta szerint megállapított hozzájárulási része, hanem az a része is a vámjövedelemnek, mely Magyarországot illeti, tulajdonképen a magyar országgyűlés, illetve a magyar felelős ministerium utján kell hogy kezeltessék, miként kezeltetik is, de viszont kell hogy a magyar költségvetésben kifejezést is nyerjen. A t. pénzügyminister ur múlt évi november 16-án tartott beszédében, mikor rámutatott arra, hogy milyen forrásokból győződhetünk meg a vámbevételek összegéről, a közös kiadások bruttó vagy nettó összegéről, azt mondja többek közt, hogy a magyar költségvetésből megkapható ezen bevételeknek a bruttó és nettó összege. Hát, igen tisztelt pénzügyminister, ez, engedjen meg, — nagyon keresem a kifejezést — ugy is van és nincs is ugy. A költségvetésnek, hogy ugy mondjam, nyilvános részében a pénzügyministerium bevételei és kiadásai között a vámbevételekből eredő, vagyis a vámkezelési költségtételek szerepelnek. Az igaz, hogy a pénzügyministerium költségvetésének részletezésében fel van tüntetve a magyar vámhatáron befolyt bruttó és nettó vámbevétel, de hát tulajdonképen a költségvetésnek nemcsak a nagyközönségre, de a képviselők kilencztized részére vonatkozóan is, az úgynevezett nyilvános része a fontos, az a része, a mely a nyilvánosság előtt megjelenik. Hiszen a részletezésben — nem kell magyaráznom a t. pénzügyminister urnak — igen sok olyan adat van, a melyről a nagyközönségnek halvány sejtelme sincs. Már most ebben a beállításban hogy állunk az 1867 : XII. t.-cz. rendelkezései és hogy állunk a paritás szempontjából? Az osztrák költségvetések és az osztrák zárőszámadások két tételben ismertetik a közösügyi kiadásokat. Az egyik a vámbevételek fölöslege, a másik a kvóta arányában fedezendő hozzájárulás. Ausztriában mindenki tisztában van, az igaz, hogy nem azzal, hogy mennyivel járulnak hozzá a közösügyi kiadásokhoz, mert ez a kulcs, a mint rámutatok, nem helyes, hanem tisztában van azzal, hogy a közösügyi kiadásoknak azon a részén kivül, a mely az állam másnemű bevételeiből fedeztetik, van egy tétele, mely a vámbevételekből fedeztetik, Magyarországon pedig ama kevésszámú szakemberen kivül, a kik a kérdéssel részletesen foglalkoznak, a nagyközönség egyet lát: azokat a tételeket, a melyek költségvetéseinkbe 1867-től kezdve a mai napig beállittattak, de a melyek a közös kiadásoknak csak egyik, habár jelentékenyebb, részét foglalják magukban. De azt voltam bátor az előbb mondani, hogy az osztrák költségvetés beállítási módozata sem az, a minek tulajdonképen lennie kellene. Itt egyszerűen csak rámutatok arra, hogy az osztrák költségvetés magában foglalja a vámbevételeknek egész összegét, a melyek az osztrák vámvonalon szedettek be, holott az 1867 : XII. törvényczikknek épen a t. minister